Egy szörnyű névnap tanulságai

Ahogyan azt látjátok, ma a nevek körül forog a VOUS. Ráadásul ma a Nórák ünnepelnek, engem pedig történetesen pont így hívnak. Ugyan még nem jöttem rá, mi lehet a baj ezzel a nyári névnappal, de valamiért mindig történik velem egy nem várt csavar ilyenkor.

Tegnap este előre ittunk a medve bőrére és elmentünk ünnepelni. Engem. Egy fárasztó nap után izgatottam vártam, hogy este majd feltöltődöm a családommal egy kellemes névnapi vacsorán. Nos, nem így történt. Kitörő magabiztosággal léptünk be a bisztróba, ahova pár nappal korábban foglaltunk asztalt. Ennek különös jelentősége van, azonnal mesélem is tovább. Az odalépő pincérnő az arcára fagyott mosollyal – de legalább őszintén – közölte, hogy ők bizony elfelejtették az érkezésünket. Kapkodva összetoltak két asztalt, majd innentől kezdve már legalább ülve figyelhettük az események szürreális menetét. A pincérnő kissé aggódó arccal riasztotta a vezetőséget, hogy itt bizony vacsorázni szeretnének, nem pedig sütizni, bármennyire is igyekeztek minket ettől eltéríteni: "Ugye, sütit szeretnének enni?" A legviccesebb jelenet az volt, amikor az irodából előlépő főnök megpróbálta bekapcsolni a sütőt. Nem jutott dűlőre az ON gombbal, és a biztosítéktáblával is veszekedett egy kicsit. Éljen, a sütő bekapcsolva, rendelés felvéve (igaz, nekem egy egyszerű tésztát nem tudtak készíteni), és izgatottan vártuk, mi sül ki ebből az egészből. Az igazi szakács sehol nem volt, így telefonos segítséggel készültek az ételek, négy pincérnő, plusz a főnök ugrált az óriási grillsütő előtt és állította össze az ételeket. Az eredmény – mondjuk úgy – hagyott némi kívánnivalót maga után: ugyan mindannyian mást rendeltük, mégis ugyanaz a köret és ízvilág köszönt vissza mindegyikünk tányérján. Az étel hideg volt,  a grillezett zöldség pedig nem sült át. Mi azért jó gyerek módjára megettünk (majdnem) mindent, de gondolhatjátok, milyen csalódottan távoztunk a nagy ünneplés helyszínéről. 

Az este otthon töltött része – és a finom házi süti – feledtette a rémes vacsorát, amit végül a nagy vihorászás közben mérhetetlen bölcsen életünk egy újabb tanulságokkal teli tapasztalatának könyveltük el. Ezt a névnapi bulit tutira soha nem felejtjük el.