„A bulizós időszakom véget ért, amikor Ákos belépett az életembe” – Interjú Iszak Esztivel

Iszak Eszti sosem unatkozik. A nyáron a VIVA stúdiója mellett a fesztiválok helyszínén készít riportokat, folyamatosan forgatja a Tükröm, tükröm című műsorának újabb epizódjait, emellett szigorúan betartja a heti edzéstervet, és persze próbál időt szakítani barátaira és vőlegényére, Dobrády Ákosra.

5 éve, hogy mindennap láthatunk a VIVA televízióban. Szoktad elemezni magad, a szakmai fejlődésedet figyelemmel kísérni?

Igen, abszolút. Éppen a minap néztem vissza az első szerepléseimet műsorvezetőként, ahhoz képest sokat változtam. Nagyon fiatal voltam, új terep volt a számomra, lámpalázasan álltam a kamerák elé. Hozzá kellett szoknom a mindennapos kihívásokhoz, mára azonban, úgy érzem, rutinosabb lettem, és sokkal magabiztosabban kérdezek. Az élet mindig hozott elém szakmai kihívásokat, amelyekből sokat tanulhattam. A legutóbbi ilyen feladatom egy interjú volt DJ Tiestóval, ahol angolul kellett kérdeznem. Ez volt az első idegen nyelvű riportom. Szerencsére nem történt semmi váratlan, nagyon jót beszélgettünk.

A Facebookodon és az Instagramodon is látom, hogy szinte mindennap más-más városba utazol a stábbal, sok kalandban van részed. Azonban ez mégiscsak munka neked, nem szórakozás. Hogyan bírod ezt az állandó pörgést?

Az összes nyári fesztiválon ott vagyunk a stábbal, valamint más tevékenységeim is vannak, például a Miss Balaton feladataiban is részt veszek. A bulizós időszakom néhány éve véget ért, amikor Ákos belépett az életembe. Azelőtt minden este mentünk valamerre a barátaimmal, jártuk az éjszakát, ha csak egy kellemes beszélgetésre is, de mindig vevő voltam a programokra. Ma a munkám miatt is kevesebb idő jut a pihenésre, főleg a nyári szezonban, de annál inkább megbecsülöm azt az időt, amit a szeretteimmel és a barátaimmal tölthetek. Izgalmas programokat szoktunk kitalálni, nem ismerjük az unalom fogalmát.

Például?

Utazunk, itthon főleg a Balaton a kedvenc helyünk, de külföldre is szoktunk kirándulásokat szervezni. Jelenleg tervben van egy néhány napos, nyár végi olaszországi nyaralás. Ákossal nagyon hálásak vagyunk a barátainknak, hogy alkalmazkodnak a mi különleges időbeosztásunkhoz. Ákos koncertjei és az én forgatásaim nem sok lehetőséget hagynak a programok szervezésére. Aktív pihenők vagyunk, tehát szeretünk kirándulni, várost felfedezni, múzeumokba járni. Jó dolog a parton napozni és olvasgatni is, de egy-két napnál tovább egyikünk sem bírja a semmittevést. Én a parton sütkérezést is hasznos időtöltésre szoktam használni, vettem egy angol könyvet, és azt olvasgatom.

Ha Ákossal ketten megyünk valamerre, mindig ő szervezi meg a napjainkat, sokkal jobb ebben, plusz ő nehezebb eset is, mint én, ezért alkalmazkodni szoktam.

Ha pedig barátokkal együtt kelünk útra, mindenki igényét számításba vesszük, és úgy alakítjuk ki a programokat.

Jut időd saját magadra is, hogy egy kicsit egyedül lehess?

Nem igénylem túlzottan az egyedüllétet, szeretem a nyüzsgést magam körül. Ha mégis van egy-két órám magamra, elmegyek edzeni. Felfrissít, és emellett formában is kell maradnom, mivel néhány hónapja engem kértek fel a Calzedonia magyarországi nagykövetének. Az utazások, a fesztiválok ideje alatt hiába figyelek az egészséges táplálkozásra, kell mellé a testmozgás is. Azért persze előfordul, hogy megeszem egy lángost, vagy egy hot dogot is, aminek nem tudok ellenállni, de így, hogy közben folyamatosan sportolok, nincsen bűntudatom. A Bikram-jóga és a Power Plate kemény edzések, ugyanakkor nagyon hatékonyak is, nekem beváltak.

A VOUS-n a nap témája a biciklizés, amely szintén jó sportolási lehetőség, és egyben kikapcsolódás is. Te hogy állsz a kerékpározással?

Elég érdekes kapcsolatom van a biciklizéssel. 4-5 éves voltam, amikor a szüleim a hagyományos technikákat bevetve megtanítottak kerékpározni: először háromkerekűvel próbálkoztam, majd később csak egy bot volt a kétkerekű biciklim hátuljára erősítve, azt fogva manővereztek a szüleim, amikor még nem voltam biztos a dolgomban. Egy ideig nagyon szerettem biciklizni, de általános iskolában elvették tőle a kedvemet. Néhány kisgyerek viccből lelökött a biciklimről, én pedig beestem a kukoricásba, ami mellett haladtam. Nagyon rosszul éltem meg azt a néhány percet, nagyon megijedtem az eséstől, és tetézte a bajt, hogy ki is csúfoltak.

Van, aki egész életében nem tud szabadulni egy bizonyos félelmétől. Én is azt hittem, hogy már soha többet nem fogok biciklizni.

Aztán néhány évvel ezelőtt Ákossal és két barátunkkal New Yorkba utaztunk, ahol valamelyikük felvetette, milyen menő lenne a Central Parkban bicikizni, amihez persze azonnal mindenki kedvet kapott, kivéve engem. Mindhárman bizonygatták, hogy ugyan, Eszti, a biciklizést nem lehet elfelejteni, én meg mondtam nekik, hogy na, csak figyeljenek, én bebizonyítom, hogy mégis. Biciklit béreltünk a belváros kellős közepén, ahol ezrek sétáltak a járdán és rengeteg autó száguldozott az utakon. Ilyen körülmények között kellett áttekernünk a Central Parkba. Ők felültek, én viszont toltam a biciklimet, mert nem ilyen szituációban terveztem újra felülni egy kerékpárra. A park elején azonban én is elindultam, eleinte félve, de néhány perc alatt belejöttem a dologba. Nekik lett igazuk, tényleg nem lehet elfelejteni biciklizni. Végül is egy nagyon szép emlék, kár lett volna miattam kihagyni.

És azóta?

Pest belvárosában lakom, gyorsan elérek bárhova. Ákos viszont Szentendrén él, és amikor nála vagyunk, előkerülnek a biciklik is. Mások hosszú utat tesznek meg azért, hogy ott kiránduljanak vagy végigtekerjenek a bicikliúton. Tényleg hívogató a természet, és arra biztonságos is az út, nem félek. Nem lett a mindennapjaim része a biciklizés, de néha irigykedem a barátaimra, akik azzal járnak dolgozni is, sőt, sokan a divatot is belecsempészik a kerékpározásba, feldíszítik, maguk is próbálnak olyan ruhákat felvenni, amelyek mennek a biciklijük színeihez. Ez az ötlet például nagyon tetszik.

A te biciklid hogyan nézne ki, ha a divatot is figyelembe vennéd?

Rózsaszín lenne, klasszikus, városi bicikli. Biztosan lenne kosara is, és színes szalagokkal vagy virággal dobnám fel.

Akkor már legyen feltűnő, ha egyszer belekezdek!