És én még azt hittem, hogy gyakorlott korlát-elfogadóként könnyen fogom venni ezt az új akadályt, de tévedtem. Mert oké, hogy nem hallok, és ezért bizonyos edzések nehezebben mennek, és oké, hogy bizonyos mozgásproblémáim miatt pár edzés szintén kiesik nekem, de ez már azért nem túl sok egy kicsit?! Pedig nincs mese, ha túl lazák az ízületek, akkor vigyázni kell és kész.

Persze könnyű ezt mondani, miközben én kick-boxolnék, aerobikoznék, TRX-eznék, sőt még az IRONMANt is megpróbálnám, mert miért ne. De a test jelez, és ezekre a jelzésekre figyelni kell. Egy sportfannak, aki már átélte a saját teste pozitív változásait a sportnak köszönhetően, és aki tényleg örömből sportol, és imádja a reggeli izomláz érzését, ez elég savanyú cukorka.

Először csakazértis elmentem edzeni, hátha elmúlik. Végigcsináltam az edzést, de csak rosszabb lett. Nem esett jól, nem bírtam úgy, és elég sok idő kellett hozzá, míg elfogadtam, hogy ez így Nem. Fog. Menni. 

Ezután visszább vettem. Mozgásformát váltottam. A pörgős zumba és koreográfiás órák után elkezdtem erősítő, alakformáló órákra járni, de hosszú távon ez sem volt megoldás. Az ízületeim ugyanúgy nem díjazták, hogy a saját súlyommal edzek. 

Elég nehéz volt elfogadni, hogy ez ennyi volt. Utáltam, hogy hízásra hajlamos vagyok, utáltam, hogy megszakad egy életforma, amit szeretek. De egy este hazamentem, és a jól bevált mantrám után nyúltam: lassíts. Ez eddig mindig bevált. Felfüggesztettem a testmozgást, és csak akkor ültem a szobabiciklimre, ha már nagyon úgy éreztem, hogy egy Jabba vagyok. Megérte, mert a reggeli berozsdásodott bokaérzet mérséklődni kezdett. Egyszerűen csak voltam, és átgondoltam, mi az, amire nekem szükségem van, mi az, ami szóba sem jöhet. 

Na, igen, van az a pillanat, amikor érdemes szakemberhez fordulni, mondjuk egy gyógytornász-edzőhöz, aki megvizsgál, megmondja, milyen mozgás jöhet, mi az, ami hatékony, de mégsem fáj. És egy dietetikus sem árt – mondom dietetikus, nem edző –, aki személyre szabott étrendet állít össze számotokra.

Ha mindez megvan, ennek mentén lehet újra felépíteni a testeteket, a belső világotokat. És lehet, hogy bennetek fog égni az érzés, hogy az egész időpazarlás, és dühíteni fog, hogy megint elölről és újra kell kezdenetek, de van egy rossz hírem: az életben gyakran újra kell kezdenetek, tök mindegy, hogy mit. Lehet, hogy az önbizalmatok is a padlón lesz, mert nem ehhez az izomzathoz, nem ehhez a teljesítményhez, és nem ehhez a látványhoz vagytok hozzászokva, de erre én csak azt mondom: lesz ez még így se.