Flórababa sietős érkezése – Egy kis csoda, aki hirtelen nőből anyává változtatott Flórababa

Flórababa sietős érkezése – Egy kis csoda, aki hirtelen nőből anyává változtatott

Most visszaveszek kicsit a huncutságomból és tök komolyan arról szeretnék mesélni nektek, hogyan választottam ki anyát és apát. Mert bizony én szemeltem ki őket magamnak tavaly július környékén, hogy a szüleim legyenek. Milyen szerencsések! Pláne, hogy irtó jól viselkedtem végig anya pocakjában. Aztán kicsit megvicceltem őket és előbb érkeztem. Tiszta káosz fogadott kint. Mondom is a részleteket.

Egy nagyon helyes, jópofa, szerető párt választottam a szüleimnek már több mint egy éve. Miért őket? Reméltem, hogy anya dús haját, jó mozgását és apa remek humorát öröklöm. Maradjon köztünk: fordítva elég gázos lenne. Szóval megtetszettek, így 2014 júliusában beköltöztem anya pocijába. 

Forrás:
Flóra baba

Nem panaszkodom, egész jó kiszolgálást kaptam. Azt mondjuk nem szerettem, amikor anya vezetett. Mindig idegeskedett, meg olyanokat mondott, hogy sok a balf@sz és miattuk elkésik. Nem találtam a helyem ilyenkor, nem győztem rugdosni a bordáit. Az is furcsa volt először, de aztán megszoktam, amikor anya táncolt. A zene tetszett, úgyhogy nem panaszkodtam, de azért néha két kézzel kapaszkodtam. Amit imádtam, amikor apa esténként beszélgetett velem, megsimizett, anya énekelgetett, a négylábú tesóm meg betakart a hatalmas vizslafüleivel. De a jógát is csíptem.
Aztán kezdtem úgy érezni, kicsi az albi, meg muszáj most már találkoznom a jófej családommal, úgyhogy idő előtt elhagytam a kecót. Volt ám riadalom anya szemében. 

De bevallom nektek, picit ijesztő volt nekem is a kinti világ. Miért? Mert hideg volt. Barátságtalan. Tele idegen emberrel, pedig nekem csak anya kellett. Furcsa hangokkal, pedig én csak anya szívverését akartam hallgatni!

Helyette fájdalmat okoztak. Belémdöftek dolgokat, elvittek és beletettek egy dobozba, ahol legalább végre meleg volt, de anya nem hallhatta, hogy sírok. Kicsi voltam és éhes. Sötét lett és ő még mindig sehol. Csak másnap bújhattam hozzá, érezhettem bőre illatát, megnyugtató szívverését, puha cicijét. Anya, most már egy jó darabig nem szabadulsz tőlem!

Nemsokára apucival és a szőrös, nagyhangú tesómmal is megismerkedtem. Utóbbi annyira lelkes volt, hogy majdnem felborított. Még jó, hogy a szemem csukva volt, különben kinyalja. Alig vártam, hogy lássam az új otthonom, na de az, ami a szobámban fogadott! Épp, hogy ágyam volt. Ezt is, mint kihallgattam, nagyapámnak köszönhetem. Ő készítette el a pelenkázóval együtt. Puszi neki érte. Amúgy zsákok hevertek mindenütt. Sehol egy csini szekrény vagy egy szép kislámpa. Hát ez inkább raktár, nem gyerekszoba! Aludjon itt a tesóm, ha akar, de én nem fogok, az biztos! Kedves szüleim! És ha egy héttel korábban jövök? 

Forrás:
Flóra baba

Most pedig anya gondolatai:

Tavaly nyáron egy angyali teremtés úgy döntött, hogy én legyek az anyukája. Már akkor éreztem, hogy szeretem. Szép csendben volt sokáig, nem csinált felfordulást, nem okozott nagy rosszulléteket, mintha ott sem lett volna. Ennek ellenére én minden nap beszéltem hozzá, simogattam. Aztán egyszer végre küldött egy bugyborékoló jelet: megmozdult. Onnantól kezdve ő is mindig kommunikált, szólt, ha valami fájt neki és akkor is, ha a kedvére volt. Sok helyre elmentünk együtt. A munkahelyemre, koncertekre, táncos versenyekre, edzésekre, kismamajógára. Nem sokat pihentünk, de ő ezt elég jól viselte, szépen fejlődött, növögetett.

Már az ultrahangon is lehetett látni, milyen gyönyörű, kerek fejecskéje van. Még jobban beleszerettem.

A formás fej stimmelt, de a súlyát nem sikerült eltalálni Flórának. A 35. héten azt mondták, 2900 grammnál tartunk. Kicsit meg is ijedtem: te jó ég, még hátra van egy hónap, ilyenkor még sokat nőnek, 4 kiló körüli babát kellene kitolnom?! Na, nem is eszem több édességet – jelentettem ki hangosan. 

Öt nappal később éreztem, hogy valami nem oké, mert elaludtam a nappaliban a Szulejmán közben. Pedig nagyon izgi rész ment. Aztán bevonszoltam magam a hálóba, de valahogy nem ment az alvás. Forgolódtam jobbra-balra. Hajnal 1 körül fáradtan, sörszagú lehelettel beesett mellém a férjem és kiterült az ágyon. 2 órával később kimentem pisilni és amikor visszafeküdtem, éreztem, hogy valami csurog le a lábamon. Á, biztos csak egy kis pisi – gondoltam és már félig aludtam tovább. Így behunyt szemmel azért zsepiért nyúltam, hogy letöröljem a lábam. Azt vettem észre, hogy hirtelen 15 vizes zsebkendő hever mellettem. Ajjaj!

Ekkor kezdett derengeni, hogy mi ez. A magzatvíz.

Megijedtem. Még nem lehet. Túl korai. Az orvosom külföldön. A férjem K.O. Még nincs minden bepakolva. A gyerekszobában meg se száradt a festék. És egyébként is estére színházjegyünk van. Ez nem velem történik, csak álmodom, gyorsan visszaalszom.

Nem aludtam vissza. Ez a kis tündérke mindenképp ki akart jönni. Felébresztettem a horkoló férjem, bedobáltam néhány dolgot a bőröndbe és bepattantunk a kocsiba. Annyira hirtelen és váratlanul jött minden, hogy észre sem vettem, hogy megérkeztek a fájások is. Nem sokkal később már visszasírtam ezt. Közben átszáguldottunk minden piros lámpán. Egy rendőrautó meg is állított minket. A férjem olyan gyorsan kipattant és elhadarta, hogy szülni fogunk, hogy az egyenruhás ki se tudott szállni a kocsiból. Csak intett, hogy menjünk. A kórházban a portás kicsit furán méregetett minket. "Szülni jöttem" – magyaráztam neki zavaromban.
Amíg az előkészítőben voltam, leendő apuci úgy döntött, pihen egy kicsit a fontos esemény előtt. Idézném a folyosón elhaladó szülésznőt: 

Ez most komoly, hogy az apuka fetreng a szülőágyon?

Innentől még jobban felpörögtek az események. Sűrűsödtek a fájások. Ha le kellene írni, azt mondanám, olyan, mintha egyszerre durva menstruációs görcsöm lenne, miközben leszakad a derekam és nagyon kell kakilnom. De most inkább ugorjunk a kellemes részhez: néhány órával később már a karomban tartottam ezt az aprócska, mindössze 2400 grammos szeretetgombócot. (Csak fél kilót tévedett az ultrahang.) "Szia, Flóra, én vagyok az anyukád!" – suttogtam a kislányom fülébe, aki az új szerelmem lett.

Forrás:
Flóra baba

Sokat gondolkoztam azon, mennyi minden megváltozott bennem a terhesség és a szülés óta mind testileg, mind lelkileg. Milyen érzés anyának lenni és mikor válunk anyává? Pontosan megfogalmazni nem tudnám. Ez egy nagyon nehéz, de gyönyörű út. Elkezdődött akkor, amikor megpillantottam a pozitív terhességi tesztet, kiteljesedett nyolc hónap alatt, és Flórababa érkezése óta minden nap új arcát mutatja meg.

Bezzeg a pasik kicsit egyszerűbben gondolkodnak minderről. Amikor megkérdeztem a férjem, szerinte milyen változásokat hozott az életünkbe a terhesség, ezt válaszolta: nagyobb lett a hasad, végre a melleid is, kevesebbet szexelünk és megtanultunk alvás nélkül is élni. Ennyi...
Vajon az apja őszinteségét is örökli Flórababa?