Csak azért sem szolizom! Éljen a fehér bőr!

Csak azért sem szolizom! Éljen a fehér bőr!

Mikor még gyerek voltam, kifehérlettem minden csoportképből. Egy idő után pedig mindenhonnan kapni kezdtem az ötleteket, hogy milyen praktikákkal lehetnék végre barna. Én meg csak pislogtam, és nem tudtam, kinek higgyek.

Napozz egy kicsit, biztatott anyám, feküdj ki egy félórára süttetni a hasadat.

Nekem ehhez egyáltalán nem fűlött a fogam. Egyrészt a világ legértelmetlenebb dolgának tartottam még akkor, hogy egy ember csak úgy fekszik a földön; másrészt a napozás számomra felért egy nyilvános máglyaégetéssel – egyáltalán nem volt jó érzés. Azért, persze, megpróbáltam, de fél órán belül lepottyantott egy madár. Ezt jelnek vettem, összepakoltam a cókmókom, és még a csíráját is kiirtottam annak a gondolatnak, hogy ilyesmire vetemedjem.

Barnítókrém? Ugyan már. Egy testápolót is nehezen kentem magamra. Az első szolizásom pedig vörös kipattogással köszönte meg a kitartásom, aminek eltüntetése 2 hónapot vett el az életemből. Köszönöm, nekem ennyi elég volt. Innentől kezdve rávisítottam mindenkire, aki meg akart győzni arról, hogy a fehér bőr ciki, meg hogy legyek végre barna.

Én szerettem fehér lenni.

Pont tetszett, hogy a hókadt fehér bőrömhöz megy a fekete hajam s a zöldeskék szemem. A fekete ruhákat is imádtam, és eszem ágában sem volt másmilyennek lenni. Később ugyan egy ultravédett szolit kipróbáltam, de csak azért, mert volt egy nagyon félresikerült leégésem, és szerettem volna összeolvasztani a bőrszínem, de halálosan untatott.

Rettenetesen bosszantott, hogy elveszi az időt az életemből az, hogy elbattyogok a szoláriumba, kivárom a sorom, majd 5-10 percet állok csukott szemmel, hogy süthessen az UV-lámpa. Nem az én világom. Egyébként is milliónyi praktika van arra, hogy a sápadt bőr élénknek látszódjon, csupán a ruhákkal, kiegészítők színeivel kell játszani.

Egy biztos: többet be nem teszem a lábam szoláriumba, és nem napozom direkt barnulás céljából. Hacsak nem tengerpartra megyek, ott kivételesen egész szépen megkap a nap, anélkül hogy észrevenném.

Borítókép forrása: Pixabay