Egyéb kategória

Miért nem hiszik el, hogy boldog vagyok egyedül?

Nem sok jobb érzés van a szerelemnél. Mikor az ember a fellegekben jár, és úgy érzi, ő a legszerencsésebb a világon. De létezhet az, hogy egy ideig nem kérünk belőle? Hogy a rózsaszín szemüveget inkább egy ideig nem vennénk fel? 

vous - 2015.08.03.
Miért nem hiszik el, hogy boldog vagyok egyedül?

Sokáig nem értettem, hogy lehet az, hogy valaki nem akar kapcsolatot. Hiszen az a legcsodálatosabb dolog, nem? Mikor van ki mellett felébredni, mikor van kinek vacsorát főzni és mikor van, aki szeret, bla, bla, bla. És ezzel egyet is értek, csak az nem világos, hogy miért baj az, ha valaki egy ideig nem kér ebből. Én szeretek nagy helyen aludni, viszont vacsorafőzés helyett inkább pizzát rendelnék, és jelenleg úgy érzem, a legfontosabb, hogy magamat szeressem.

Nem értem, miért kell sajnálni azt, akinek nincs pasija. Ez nem egy rossz dolog.  

Ez ugyanolyan állapot, mint a szerelem, nem jobb, nem rosszabb, csak más.

Mikor szakítottam a barátommal, persze nagyon szomorú voltam és csalódott, de egy egészen más érzelem dominált a legjobban: a félelem attól, hogy egyedül legyek. Már azt is elfelejtettem, ki vagyok én, nélküle. Egy idő után ez elkezdett érdekelni. Nem volt hobbim, nem voltak céljaim, semmi jövőképem, de a legrosszabb, hogy hirtelen a régi barátaimat sem találtam magam körül. Annyira „lefoglalt” a szerelem, hogy magamról teljesen elfeledkeztem. Egy ideig ezért szó szerint haragudtam a szerelemre. Tudom, nem szép ilyet mondani, de még a gondolatától is kirázott a hideg.

Számomra ez a szó egyet jelentett azzal, hogy megszűnsz annak lenni, aki vagy.

Aztán persze ez megváltozott, nyilván csak a saját, rossz tapasztalataim miatt gondoltam így rá. Most már látom ugyanazt a csodálatos és tiszta ragyogását, mint régen. Viszont egyelőre teljesen jól érzem magam egyedül. Hogy hogy lehet ez? Talán úgy, hogy most találtam vissza önmagamhoz. Újból tudom, hogy ki vagyok, hogy mit szeretek, hogy mi tesz boldoggá. Egyelőre nem szeretnék mástól függni, nem tudnám elviselni, ha valamiben korlátoznának. Most csak „én” akarok lenni. 

De talán pont ez a titok. Az, hogy szereted önmagad, a feltétele annak, hogy valaki szeressen és hogy szeretni tudj. Tehát egy kis egyedüllét lehet a szerelem feltétele is, nem? Szóval ez jó dolog. Biztos, hogy nem fogom mindig ezt gondolni, biztos eljön az idő, mikor vágyakozom a szerelem után, de még nem most. És ez így van jól, fogadjátok el!

Ajánlott cikkek