Egyéb kategória

Őrültnek néznek, ha ufót látsz

Évezredek óta kémleli az ember az eget. Mi van a látóhatáron, a felhőkön túl? Élnek mások is a csillagok között? Ők is néznek minket, ismerik létezésünket, esetleg meglátogatnak, sőt itt élnek közöttünk?

vous - 2015.08.05.
Őrültnek néznek, ha ufót látsz

Fényjelenségek, repülő tárgyak és félelmetes lényekkel való kommunikáció borzolja időről időre a kedélyeket. Azonban azokat, akik látják, érzékelik a jelenségeket, rendre bolondnak nézik, legyintenek a beszámolókra, az "adminisztrált", lefotózott vagy kamerával rögzített különös eseményekre meg azt mondják: trükkfelvétel. Buherálás. Csalás. Mind őrült, aki csak beszél róla.

Forrás:
Flickr

Nem tudjuk, mi az igazság. Nem tudjuk, mi van az érzékszerveinkkel elkapott, kézzelfogható valóságon túl. Nem vagyunk az igazság birtokában se a kozmosz titkait, se a földi titkokat illetően. Nem tudjuk, mit látunk, amit látunk, azt valóban látjuk-e. Vagy csak képzeletünk, idegrendszerünk járatja a bolondját velünk. Esetleg – és ez is egy elképzelés – valami nagy és szövevényes csalás áldozatai vagyunk mind. 

Egy népszerű elmélet szerint: összeesküvés áldozatai vagyunk, amelyben ufók, őskori lények és politikai vezetők fogtak össze az emberiség rovására.

Ettől még vannak titkok. És történnek különös események, és vannak emberek, akik annak ellenére, hogy bélyeggel illetik őket, őszintén beszélnek a velük megesett, megtapasztalt dolgokról. Igazság nincs, de talán nem is feladatunk ennek megkeresése, nem most, nem így, nem azokkal az eszközökkel és tudással, amely jelenleg a rendelkezésünkre áll.

Íme néhány különös, izgalmas beszámoló a nem látható, mégis meglátott jelenségekről:

Anita még kislány volt, olyan 10 év körüli, amikor egy táborban töltött éjszaka során különös lénnyel találkozott.

"Éjszaka volt, és mi sokan, olyan nyolcvanan egy nagy épületben voltunk elszállásolva. Egyszerű kis hely volt, a mosdó vagy húsz méterrel távolabb, egy másik blokkban volt csak elérhető. Éjjel arra ébredtem, hogy nagyon kell pisilni, de hát gyerek voltam, sötét, vívódtam, menjek-e. Végül győzött a természet, lemásztam az ágyról, szaladtam, ahogy csak tudtam. Visszafelé azonban megriadtam, mert az ajtó bejáratától nem messze egy fenyő mellett állt valami vagy valaki. Egy óriási ember, egy lény, akinek a láttán levert a víz. Fehér ruhában volt, sápadt volt és engem nézett. Szinte vakon rohantam be az épületbe, el mellette és rettegve húztam a fejemre a paplant. Kicsit később, amikor már 'megnyugodtam' vagy megnyugtattam magam, hogy az egészet csak képzeltem, gyerek vagyok, féltem a sötétben, és nincs is semmi és senki, ami bánthatna… nos, előbújtam a paplan alól.

Kidugtam a fejem, és akkor megláttam, hogy az ágyam mellett közvetlenül ott áll a lény, feje egy magasságban az enyémmel (emeletes ágy felső részén feküdtem) és engem néz. Azt hiszem, elveszítettem a józan eszem, kiabálni se tudtam, ledermedtem, lebénultam és csak feküdtem percekig, amíg a szeme, az a hideg, érzelmek nélküli szem vizslatott engem. Életem legfélelmetesebb, legkülönösebb élménye volt. És a mai napig ráz a hideg, ha csak rá gondolok."

Pedig nem bántott, egy ujjal sem nyúlt hozzám, nem volt rosszindulat az arcán, a szemében. Csak az a kutató tekintet. Olyan érzés volt, mintha elevenen boncolt volna fel az a szem.

Zsolt nem gyerekként, felnőtt férfiként élt meg különös energiákat:

"Az az időszak nehéz volt az életemben, kerestem az utat, amelyen járnom kell. Több belső utazást tettem, sokat meditáltam. Egy jó barátom tanácsára vásároltam néhány kalcitkristályt is, amelyet vagy a zsebemben hordtam, vagy a fejem, az ágyam mellett tartottam. A kalcit ereje ismert, úgy tudni, már az atlantiszi emberek is ismerték, használták spirituális erejét. 

Azt azonban nem tudtam, hogy a kalcit ereje különös csatornákat nyit meg az elme, a lélek számára. Gyakran meditáltam úgy, hogy a kalcit a közelemben volt. Éreztem az erejét. Aztán egy alkalommal vendégségbe mentem egy ismerőshöz, a kalcittal a zsebemben és ahogy beléptem az ajtón, óriási feszültség lett úrrá rajtam. Látni kezdtem. Láttam, hogy nemcsak azok az emberek vannak a szobában, akiket meglátogattam, hanem furcsa, félelmetes, sötét teremtmények is. Egy alak közvetlenül az arcom előtt száguldott el. Félelmetes volt, nagyon mély, nagyon sötét tapasztalás.

És tudtam, ezt a kalcit okozza. Akkor döbbentem rá, hogy ismeretlen energiákkal 'játszadozok', ami óriási butaság. 

Ma már óvatosabb vagyok, tudatosabb, bár érzékenységem, amelyet a kalcit talán még inkább felfokozott, ma is segíti fejlődésem."

Ajánlott cikkek