Pletyka nélkül nem is élnénk? – Interjú Szvetelszky Zsuzsa pletykakutatóval

Pletyka nélkül nem is élnénk? – Interjú Szvetelszky Zsuzsa pletykakutatóval

Szvetelszky Zsuzsa végzettségét tekintve könyvtáros, és egyébiránt három gyermek édesanyja. Egy ideig Németországban élt családjával, akkor kezdte foglalkoztatni a pletyka. Hogy jó vagy sem. Hogy kell-e nekünk. Hogy hogyan terjed. És hogy mindezt miért jó, ha tudjuk. Először kutatott, aztán könyvet írt, majd előadásokat tartott, ma pedig ott jár, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontjában a Lendület RECENS Kutatócsoport munkatársaként kutatja a pletykálkodás művészetét, szociológiáját és pszichológiáját. 

Önt a pletyka magyarországi nagyasszonyának tartják, tudományos munkák sora foglalkozik a témával, akkor ezek szerint a pletyka nem is egy rossz dolog?

A pletyka természetes jelenség, ami nélkül nem működik a társadalom. A pletyka már akkor is a kommunikáció része volt, amikor még nem voltak hírek, amikor még nem volt nyomtatás. Egy kis csoportban mindenki mindent tudott egymásról, de amikor 10 ember elment vadászni, akkor róluk csak a pletykákból tudták a többiek, hogy mikor jöttek meg, mit ejtettek el, ki mennyire vett részt a dolgokban. Manapság is így van ez. Egy kis faluban mindenki látja, ki van otthon, kinek szárad a szennyese. A pletyka azok között az emberek között érdekes, akik nincsenek közvetlen kapcsolatban egymással, de ismerik, ismerhetik egymást, mondjuk egy 5000 fős településen. 

És igaz az, hogy a nők pletykásabbak?

Nem, csak máshogy csinálja mindkét nem. A férfiak többet pletykálnak, viszont a nők jobbak benne. Gondoljunk csak bele, anno a mamutot csendben kellett elejtenie a csoportnak, a bogyók gyűjtögetése vagy később a szövés közben viszont könnyen lehetett beszélgetni. Az is igaz, hogy máshogy pletykálkodunk. A nők sokáig nem szerepelhettek, nem írhattak, a nyilvános beszéd sokáig a férfiak kiváltsága volt, ami igencsak eltér a mindennapos kommunikációtól. Az asszonyok ezt nem gyakorolhatták, hiszen a nőknek évszázadokig hallgass volt a neve, később kezdhettek ezen a téren rutint szerezni.

Akkor ez azt jelenti, hogy máshogy beszélgetnek a férfiak és a nők egymással?

Igen, a férfiakat úgy szocializálják, hogy kevésbé fejezzék ki az érzelmeiket, míg a nők ezt megengedhetik maguknak.

A pletyka témája egyébként leggyakrabban a szex, a hatalom és a pénz.

Ezek egymástól szétválaszthatatlanok, hiszen a hatalommal és a pénzzel szexet lehet szerezni, a szexszel hatalmat, a hatalommal pénzt. A férfiak főleg a hatalomról szeretnek egyébként beszélni, ami, ugye, összefügg a többivel is.

Ezek szerint nagyjából ugyanarról pletykálkodnak a férfiak és a nők, csak máshogyan?

A férfiak mindig az általánostól közelítenek. Sokat olvasnak, több közöttük a hírfüggő, és szeretik a hírekkel kapcsolatos tudásukat megosztani. Ha beszélgetnek, akkor mindig először egy nagyobb esemény kapcsán vagy az ország helyzetéről kezdenek társalogni, majd mondjuk arról, hogy a vállalkozók lehetőségei mennyire beszűkültek, és szegény Bélának is mi lett a cégével. A nők ezzel ellentétes irányban kommunikálnak, mindig az egyeditől indítanak, onnan közelítenek az általános felé. Például, hogy milyen rövid szoknya volt ma az Erikán, igen, a fiatalok manapság ilyet hordanak, mert persze ez tetszik a pasiknak.

Van egyébként definíciója a pletykának? Mi az a pletyka? 

A pletyka egy ismerhető szereplőről szóló, nem publikus információ, aminek a legfőbb jellegzetessége a terjedés és az átalakulás.

Ez azt jelenti, hogy olyan emberekről szeretünk pletykálkodni, akiket ismerünk vagy épp az ismerősünk ismerősei, olyan dolgokat, amik újszerűek, még nem köztudottak és egymás között terjednek, de miután mindenki kicsit hozzáteszi a saját érzelmeit, véleményét, így értelemszerűen át is alakul. Mivel azonban kis csoportban terjed, így az esetleges fals információk – amik, valljuk be, még a hírek világában is előfordulnak – hamar kiszűrődnek, korrigálja őket a csoport.

Mindenhol vannak jól értesült emberek, akik mindig mindent tudnak, ráadásul elsőként. Ők könnyebben érvényesülhetnek az életben, vagy csak egyszerűen szeretnek ebben a szerepkörben tetszelegni?

A státuszát ez nem változtatja meg valakinek, viszont az, hogy ő hamarabb jut információhoz, az igen. Jobban tájékozódik, és a tudás birtokában jobban tud lavírozni, hamarabb tud esetleg jelentkezni egy megüresedett állásra. A pletyka viszont nem mindenható, csak az egyik eszköze az érvényesülésnek, még számos egyéb képesség szükséges ahhoz, hogy valaki sikeres legyen.

Forrás:
Pixabay

Ezek szerint a pletyka a világ legtermészetesebb dolga, mindenki használja, és szükségünk is van rá. De miért fontos, hogy tudatosítsuk a működését?

A kommunikációt kutató szakemberek szerint a beszélgetéseink 66 százalékát a pletyka teszi ki. Egy nagyvállalatban a pletyka hasonlóan működik, mint egy kisebb faluban, ezért a vezetőségnek fontos tudnia, hogy mik az információáramlás dinamikái, hiszen az hozzásegítheti őket a hatékonyság fejlesztéséhez.

A pletyka viszont nem tévesztendő össze a rágalommal, ami mindig valaki vagy valami ellen megy, ami rombol. A pletyka ezzel ellentétben fenntartja a közösséget.

Az internet segítségével, a közösségi oldalakon elképesztő sebességgel lehet egész csoportokkal, közösségekkel megosztani egy-egy információt. Ez megváltoztatta a pletyka terjedését? 

Igen, de csak kismértékben, hiszen ha egy fajsúlyosabb dologról van szó, akkor most is azt írjuk a másiknak, hogy figyelj, szeretnék neked mondani valamit, találkozzunk. Persze az internet segítségével gyorsabban, többekhez eljutnak információk, amiknek ráadásul kevésbé változik a tartalma, hiszen le vannak írva. A pletyka az emberek közötti közvetlen kommunikációban terjed igazán, ott tölti be leginkább a szerepét. A pletyka a társadalom kommunikációjának szerves része volt az ősemberek idején, és azóta is működik.

Szóval igen, a pletyka jó dolog, ideje rehabilitálni.