Egyszerűen csak kaptunk az alkalmon és úgy gondoltuk, megosztanánk veletek, hogy a mi lakásainkban melyik az a hely, ahol igazán ihletet kapunk. Megmutatjuk nektek, hol dolgoznak a VOUS-lányok, amikor épp nem a szerkesztőség hangos a nevetésüktől!

Évek óta albérletben lakom, bútoraim nincsenek, néhány dologhoz kifejezetten ragaszkodom, ők jönnek velem. A fekete elefántom ezeréves sorozatgyártott darab, de egyszerűen velem kell lennie. A divatkönyv-gyűjteményem miatt minden költözésnél kiakadok. Hogy voltam képes ilyen nehéz könyvekből ennyit begyűjteni?! Persze, már megvan a következő kiszemelt, alig várom, hogy beszerezzem! Nagyon szeretem a grafikákat, már kinéztem a Printában a következő nyomatot. Addig Bánkövy Kata és Schall Eszter műveivel élek együtt. Kata egyedi megrendelésre készítette a New York–San Francisco–New Orleans sorozatot – remélem, így bevonzom a nagy amerikai körutat! 🙂

Egy anyukának mi is lehetne a kedvenc helye a lakásban: nyilván a konyha, ahol a legtöbb idejét tölti. Az egyéb helyiségek – még a WC is – kicsit úgy néznek ki, mint egy keleti múzeum, a két külszolgálatunk erősen rányomja a bélyegét a berendezés hangulatára. És persze a gyerekek, akik szerencsére már elég nagyok ahhoz, hogy ne heverjenek mindenfelé szanaszét a játékok. A nappaliban azért mindig van egy-két focilabda és legó, újabban pedig egy kiscica, Bon-Bon. És miután anyának már nem jutott saját zug a munkához, most ők hozhatják utánam az íróasztalukon felejtett noteszeket, cetliket és kávéscsészéket. A legjobb persze a szabadban, ahol nemcsak írni, de sütögetni és beszélgetni is szeretek.

Én a szobám egyes apró részleteit fotóztam le, mégpedig azért, mert itt érzem magam legjobban. A szobám falán lévő virágos matricákat szeretem a leginkább, mert feldobják, otthonossá, csajossá varázsolják az egyébként unalmas fehér falat.

Kedvenc helyem a lakásban az, ahol a legtöbb növényem van, ha odanézek, ha bogarászom őket, megnyugszik a lelkem. Imádom a természetet, ezért, itthon ülő grafikusként kellett egy ilyen jellegű „őserdő”, amivel kicsit visszacsempészhetem magam a smaragd nyugalomba, amíg újra elmehetek egyet kirándulni. Néha elgondolkozom, hogy milyen jó lenne úgy élni, mint Ace Ventura, és szabadon tartani itthon mindenféle állatot. Mivel azonban tisztelem az élőlényeket, nem gondolnám, hogy itt jobb lenne nekik, mint az eredeti helyükön, ezért szinte úgy tekintek a növényeimre, mintha a háziállataim lennének, simogatom őket, beszélek hozzájuk, tulajdonképpen így oldom meg a kisállattartás kérdését 🙂 

Azon felül, hogy mindig nagyon vágytam egy ilyen „IKEA-szerű”, letisztult részre az otthonomban, ez a három kép különösen fontos számomra. Egy hármas karácsonyi ajándék volt, az első karácsony, amit együtt ünnepeltünk a barátommal. Mindhárom fotót ő készítette, ezeket kellett felnagyíttatni és bekeretezni. Mivel ez túl drága lett volna nekünk, így az egyik képet az én anyámtól, a másikat az ő szüleitől, a harmadikat pedig magunktól kaptuk.

Azért ezt mutattam meg, mert abban a székben töltöm a legtöbb időm, onnan (is) írom nektek a cikkeimet, ott születnek a néha agyament ötletek. Aztán ha elfáradok felbaktatok az ágyba, és reggelig pihi.