Flórababa és a nélkülözhetetlen gyerekdalok a babaélethez

Most, hogy elmúltam 4 hónapos, igénylem a szórakoztatást. Mit igénylem? Követelem! Ez anyának valamiért úgy jött le, hogy úton-útfélen énekelget nekem. Oké, már nem is köt le az értelmetlen gügyögés és egy-két hozzám intézett kedves szó, de hogy mindig csak anyát kelljen hallgatni?! Ráadásul vannak hiányosságai...

Vegyük a reggeleket. Épphogy résnyire nyitom a szemem, anya máris ott terem. Nem tudom, hogy lehet ilyen villámgyors. És már mondja, mondja, mondja, énekel, mondja, mondja. Pedig én először szeretnék bambulni. Csak nézni ki a fejemből. Ahogy apa szokott. Felmérni a terepet. Eldönteni: éhes vagyok-e, jó napom lesz-e. Mindezt CSENDBEN! Csodálkozik, ha sírással indul a reggel?!

Még magamhoz sem térek, már cipel is a pelenkázóra. Mindig ez a tortúra. Hát kifolyt egy kis pisi a rucimra is, kit érdekel? Így hűtöm magam. Dögmeleg van. De nem, már nedves ruha lent, új szettet kapok. Alig győzök közben rugdosni, mert ismétlem: még mindig heverésznék! Na, elismerem, ilyenkor előfordul, hogy anya megmutatja a vicces arcát is. Rázza a copfját, fura, muris fejeket vág és izgi hangok jönnek ki a száján. Annyira nevetek, hogy eldől: megéheztem. Etetés helyett tekergeti a lábamat, ide-oda nyomkodja a pocakomat.

Igen, ODA kérném szépen a tejcsit, bele a hasamba. Most komolyan, meg kell dolgoznom a reggelimért?!

Szopiznék békésen, meghitten, erre megint kezdi a dudorászást. Mi ez, a Jó ebédhez szól a nóta?!

Kaja után anya valami Álomfalut ismételget egyfolytában. Hú, de uncsi hely lehet! Amúgy is most keltem fel, mit piszkál már megint az álmokkal? Szórakozni akaroook! Várjunk csak! Bali? Rodosz? Hm, ez már kezd tetszeni, izgisebbnek tűnik, mint az előbbi szunditanya. Most meg valami színváltós rececéről dúdolgat anya, ami egyszer kék, máskor fekete. Nem értem. Amúgy mi a szösz az a recece? Á, gyanús ez a dal, tuti nem így folytatódik, ahogy anya mondja! Ha nagyobb leszek, esküszöm, kinyomozom.

Anya fáradhatatlanul próbálkozik tovább. Talán már kevésbé lelkes. Aztán végre találkozik a zenei ízlésünk, és bekapcsol egy jó kis pörgős dalt. Apa súgott neki. Kösz, fater! Ez a beszéd! Rázom a csörgőmet, ahogy a csövön kifér. Buli vaaan! Anya is lazulni látszik.
Hah, úgy látszik, én győztem, altatás csúsztatva.

Sajnos kicsit visszavettünk a tempóból, de legalább új helyszínen járunk, a játszószőnyegen. Jaj, ne! Már megint anya énekel! Szereplési vágya van, vagy mi?! Most meg miért hagyta abba? Ááá, sosem tudom meg, hogy a kis kacsa anyukája mit csinál Lengyelországban.

Anya véleménye

Lehet, hogy elő kellene keresni az általános iskolai énekkönyvemet a padlásról. Ilyenkor jön rá az ember, milyen kevés gyerekdalt és mondókát ismer. Jó lenne a szülésfelkészítő mellé egy ilyen tanfolyam is! :-) Én például azt hittem, jól állok ezen a téren, de amikor egy nap már sokadik alkalommal hallom magamtól a Csiga-biga, gyere ki!-t vagy a Nyuszi ül a fűben-t, rosszul vagyok. Tuti, hogy a gyerek is falra mászik tőle. Szokott is nagyokat sóhajtani. Pedig tényleg próbálom variálni, így minden egyes tevékenységünk alatt más-más produkció szól.

Reggeli ébredés

Emlékeztek még a Pál, Kata, Péter-re? Mindig ezzel a vidám dalocskával indítjuk a napot, persze átírtam magunkra. Most inkább nem árulom el a teljes szöveget, mert hülyének néztek. De megemlítem benne a vizslatesót, apát, anyát, akik mind azt kívánják neki, hogy szopizzon, aztán aludjon egy jót. A rímekre közben szigorúan ügyelek.

Pelenkázás

Aki pelenkázott és öltöztetett már egy 4 hónapos babát, az tudja, milyen érzés. Mintha egy polipra próbálnál ráadni egy szűk ruhát. Flóra ráadásul folyamatosan mellbe rúg, ami nem kellemes érzés. Ezt kivédendő muszáj elterelnem a figyelmét.

Nem tudom, másnak mi jött be, én általában különféle állathangokat utánzok. A kakas és a boci a kedvence. Remélem, nem videózza le titokban a férjem, miközben kukorékolok vagy épp brekegek, bár lehet, nagy nézettsége lenne. :-)

Szopidal

Igen, nézzetek furán, de ilyenünk is van. Bár inkább kisebb korában énekeltem, mert most csak még jobban elterelné a figyelmét. Nem saját szerzeményről van szó, hanem... Hogy is valljam be... Fluor Mizujáról. Pontosabban a refrénről. (Ne, ne kérdezzétek az okát!) Szegény Tomi, ha tudná, mire használom a slágerét!

Pocakmasszázs

Ekkor is jár a kisasszonynak egy kis zenei szolgáltatás. Tekeredik a kígyó, rétes akar lenni – ez a mondóka mehet az agyára. Jó, néha a Csiga-biga, gyere ki! is befigyel.

Játék a szőnyegen

Na, itt előkerül minden, amit csak el lehet képzelni. Flónak van egy babakönyve (tudjátok, az a textilféle), és épp amilyen képecskét látok, olyan dalocska jön. Ha napocska, akkor – nem nehéz kitalálni – Süss fel, nap!. Ha a tehénhez lapozok, már éneklem is a Boci-boci tarká-t, aztán Nyuszi ül a fűben, Cirmos cica, haj...

A könyvecske azonban nem végtelen, így körülbelül ugyanaz a hat dal rotálódik mindig. Néha beégek, mert csak az első két sor jut eszembe. Például a Kis kacsa fürdik-nél. „Kis kacsa fürdik fekete tóban / Anyjához készül Lengyelországba” ...és ennyi. Itt speciel a dallamot sem találtam el. Észrevétlenül átváltottam a Télapó itt van, hó a subájá-ra. Nem baj, úgyis hőségriadó van.

Fürdetés

Ciki, nem ciki, itt az örök klasszikus kerül elő: a Jaj, úgy élvezem én a strandot! Flórababa nagyon cuki, szeret pancsolni, én meg összevissza puszilgatom közben a babahurkáit.

Altatás

A Megy a gőzös című nóta átköltve. Valahogy így: „Megy a gőzös, megy a gőzös Álomfaluba. Álomfalu, Álomfalu állomásra. Elöl ül a Mázli kutya, hátul alszik apa, anya, Flórababa.” Na, ezt körülbelül ötvenszer, tíz-húsz percen keresztül jó monoton hangon, miközben a kezemben vagy a babakocsiban ringatom.

Azzal színesítem még, hogy Álomfalu helyett különféle helyeket mondok, ahová szeretnék egyszer eljutni. Például Toscana, Szicília, Bali... Vagy masírozok közben előre, hátra, oldalra. Egész jól szórakozom, és ugye testmozgásnak sem rossz: a vádlimon is folyik a víz, hiszen egy hétkilós gyerekről van szó.

Csak egy a baj: Flórababa rohadtul nem száll fel erre az álomgőzösre...

A Bóbitáról már meséltem korábban, nagy szemekkel, kíváncsian hallgatja a versikét, cseppet sem álmos. Kihúzva a listáról.
Jöjjön egy-két népdal, lássuk, mire emlékszem még. Ööö. Van a „Már minálunk babám, már minálunk babám...” Nem tetszik Flónak.

Oké, akkor „Zöldre van a, zöldre van a rácsos kapu festve...” Nagyokat sikongat, álmosság legkisebb jeleit sem mutatja. De ez tényleg nem egy tipikus altatódal, váltsunk.

„Kék a kökény, recece, ha megérik, fekete, én utánam barna legény, ne gyere!”
Megállok. A gyerek kérdően rám néz. Hogy van tovább?! Izé. „Mert ha utánam jössz, te legény, akkor az apukám leüt egy nagy baseballütővel.”

Jesszus, ugye nem érti, miket halandzsázom össze?! És később sem fog kérdőre vonni, hogy nem is így van a nóta? Apa persze helyeslően bólogatott a kis éneklésem alatt, neki legalább biztos tetszett a szöveg.

Jelentem, a gyerek még mindig ébren, de majd az umpa-lumpa segít, igen, érzem, az lesz a tuti. Gépiesen motyogom, hogy umpa-lumpa, umpa-lumpa, umpa-lumpa, miközben finoman mozgatom balra és jobbra a karjaimban. Becsukta a szemét, ez az! Akkor ezt még pár percig ismételgetem.

Közben megiszom a kávémat. Már rég kihűlt. Nem baj, azt mondják, az szépít. Rám fér, az előbb belenéztem a tükörbe, grrrr, hagyjuk! Dudálnak. Szomszéd kutyák majd széttépik a kerítést, úgy ugatnak. A mi ebünk sem hagyhatja ezt szó nélkül, hiszen itt a POSTÁS. Gyerek szeme kipattan, én a fogaim között sziszegve elküldöm a postást a jó k... szóval oda.

Akkor anya helyett vessünk be valami masinát. Kezdek fáradni, bevallom. Letöltöttem nemrég Fehér zaj (White Noise) applikációkat a mobilomra. Itt az idő, hogy kipróbáljuk. Kezdjük mondjuk a hajszárítóval. Egyik ismerősöm mesélte, ők így altatták a gyereket, bár tíz hajszárító is leégett, mire a kicsi óvodáskorú lett, de bevált.

Megnyomom a telefonomon. Szegény Flórababa úgy megijed, nem győzöm megnyugtatni. Ez nem jött be. Semmi gond, kicsi Fló, itt van még a tengerzúgás. Még jobban üvölt. És a tücsökciripelés? Ráncolja a szemöldökét, ez nem jó jel. Görbül a szája. Ok, ez sem a mi zajunk.

Laptop felnyit. Keressünk egy tündéri altatódalt a neten. Dunát lehet belőlük rekeszteni, annyi van. Legyen a bárányos! Milyen cuki, ahogy ugrálnak át a kerítésen, gondoltam én. Flóra érdeklődve nézegeti a monitort. A zongorajáték tényleg nyugtató, én már kóválygok, a kutya pedig alszik négy lábával az ég felé. Legalább valaki pihen a családból. Fló viszont nem szereti a barikat, sírdogálni kezd.

Lehet, hogy a komolyzene nem az ő műfaja. Éles váltás: AC/DC: You Shook Me All Night Long. Imádkozom, hogy tényleg ne értse a szöveget! Tetszik neki, mosolyog, keze-lába jár. (Apja lánya!) Na, akkor bulizzunk! Meghallgatunk még pár Marc Anthony-dalt. De Bruno Mars sem maradhat ki. Nagyokat kacag, ahogy riszálom magam előtte. Ja, hogy közben elment a délelőtt, és altatni akartam? Ez már csak ilyen.
De ha nektek van valami varázsdalotok alváshoz, légyszi, ne tartsátok magatokban!