A családban mindenkinek van jogosítványa, így amikor elértem a megfelelő kort, én is elkezdtem az autósiskolát, megtanultam vezetni. Ennek már három éve. A kérdés csak az, hogy tényleg szüksége van egy húszévesnek jogosítványra a 21. században?
vous - 2015.08.10.
Az ismerőseim között többen vannak azok, akiknek van jogosítványuk, mint azok, akiknek nincs. Szóval, azt a következtetést vontam le, hogy vannak az autósok, meg vannak a BKV-sok. Vannak, akik hozzá vannak nőve az autójukhoz, míg mások egyszerűen nem akarnak vezetni, mert nekik jó a tömegközlekedés.
Ó, ha tudnák, milyen csodálatos érzés, amikor csak fogod magad és beülsz a kocsidba, mész, amerre akarsz, annyit, amennyit akarsz. Szabadság.
Megkérdeztem két közeli ismerősömet arról, hogy mekkora szükségét látják a jogosítványnak a 21. században.
Megkérdeztem a legjobb barátnőmet, akinek a szülei nem nagyon járnak kocsival, de mindkettejüknek van jogosítványa és autójuk is. A barátnőm szerint neki egyáltalán nincs szüksége jogosítványra, nem is akar megtanulni vezetni. Azt is megkérdeztem, miért. A válasszal nem teljesen értek egyet: “mert nincs kocsim, amit vezethetnék”. (Azt is elmondta, hogy szerinte tömegközlekedéssel is el lehet jutni bárhova, sokkal olcsóbb, még inni is szabad és nem olyan macerás. Nem macerás télen 25 percet várni egy buszra, amikor késik, mert épp esik a hó?)
Megkérdeztem anyu egyik barátnőjét, akinek – a szüleimhez hasonlóan – több mint 20 éve van jogosítványa. Ő azt mondta, el sem tudná képzelni az életét tömegközlekedéssel, megszokta az autózást, imád vezetni és nem tudná elviselni, hogy negyvenévesen reggelente a tömött buszon vagy metrón ácsorogva rohanjon a munkába. A fia most 18 éves, nemrég vizsgázott KRESZ-ből, szóval halad az a jogsiprojekt. Szerinte attól, mert valakinek nincs kocsija, vezetni tudni kell.
Hogy nekem mi a véleményem?
Budapesten a közlekedés elég könnyen megoldható, minden találkozik mindennel, gyorsabb a metró, mint a busz, és gyorsabb a villamos, mint a troli. Igen ám, de én nem Budapesten élek! Hanem vidéken. És itt nincs olyan, hogy busz meg villamos. Van vonat, másfél óránként, na de még oda is kocsival kell elmennem, mert kilométerekkel arrébb van!
Szóval igen, kell a jogosítvány. De nem csak emiatt. Ki tudja, mikor hoz az élet olyan helyzetbe, hogy egyszerűen muszáj kocsiba ülni és vezetni? Mert valamelyik hozzárartozótoknak vagy barátotoknak vagy épp a gyereketeknek szüksége van segítségre, valakit orvoshoz, kórházba, ügyeletre kell vinni éjszaka. Akkor majd ott üldögéltek és nézitek a pedálokat, hogy melyik a gáz, melyik a fék?
