Michelisz Norbert többszörös világbajnoki futamgyőztesként, megnyerő stílusával nemcsak az autóversenyek szerelmeseinek kedvence, de ma már egy egész ország izgul érte. Tudjuk, hogy minden sikeres férfi mögött ott áll egy nő. De ki lehet egy sikert sikerre halmozó versenyző és az őt segítő férficsapat, a Zengő Motorsport mögött? Hát egy szupernő: Szabó Ildikó, aki 2007 óta erősíti a teamet. Többek között szervez, menedzsel, szállást foglal, fotózik, cikkeket és hírlevelet ír. Szóval, mindent elintéz. Na, meg persze gondoskodik is, feltűnés nélkül.
Egy jó csapat olyan, mint egy család
Ildit eddig még csak edzőcipőben, Zengő Motorsport feliratú pólóban és fekete zsebes nadrágban láttam a WTCC pálya közelében, ahol mindenkit csakis egy dolog érdekel: Michelisz Norbert és a futam. Marokkói éveink során többször is együtt izgultunk velük Marrákesben a pitben, ahol mindig úgy fogadtak minket, mint régi barátokat, ahol egy kicsit mi is úgy érezhettük, csapattagok vagyunk. Elképesztően jó fejek egytől egyig. Ildi mindig egyenruhában, fülessel a fején, rádióval a kezében és egy hatalmas kamerával a nyakában menedzselte a csapat életét. Ehhez képest egy hófehér szexi nyári szettben és magas sarkú szandálban jelenik meg a kávézóban, ahol találkozunk. Mintha nem is ugyanaz a nő lenne. Bár beszélgetni vele most is pont olyan jó.
Olyan jól áll neked az egyenruhátok, eddig nem is hiányzott, hogy valami csajosban lássalak. Pedig úgy látom, ezt is ugyanolyan természetességgel viseled.
Igazából engem zavar, hogy pasiruhát hordok a versenyeken, bár az is igaz, hogy most már van karcsúsított ingem. A cipőm nem lehet más, mint edzőcipő, hiszen a pitben könnyen baleset érhetne egy cipellőben vagy egy papucsban, elég, ha valamelyik szerszám ráesik a lábamra. A nadrágom viszont lehetne egy csinosabb farmer vagy akár csőgatya is, de akkor hová raknám a telefont, Norbi kulacsát és még azt az ezer dolgot, aminek ilyenkor a kezem ügyében kell lennie. Szóval, marad a praktikus, zsebes, bő szárú fazon, pont olyan, mint a srácoké. Arra viszont mindig ügyelek, hogy a sminkem és a körmeim rendben legyenek. És persze a szemüvegem.
De azért mégiscsak nőként kezelnek, nem?
Ha a fiúkat kérdeznéd, akkor ők biztosan azt mondanák, hogy ők nőnek látnak, de én úgy érzem, nem kivételeznek velem, egy vagyok közülük. Nem cipelik a bőröndömet sem, de ezt én nem is érzem szükségesnek. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Együtt utazunk a futamokra, régebben időnként én is a kamionban aludtam velük, de még manapság is 2–3 ágyas szobákban alszunk.
Azért csak kibújik belőled egy-egy versenyen a gondoskodó hajlam?
Ilyenkor mindenki Norbira koncentrál és persze az autóra. Korábban, amikor még csak mi utaztunk, én figyeltem oda, hogy öltözzön át, hogy száradjon a ruhája, hogy időben lefeküdjön, hogy éhes vagy szomjas-e. De mindenki nagyon fegyelmezett, mindenki segíti a másikat, e nélkül ez nem működik.
Norbi szereti, ha a szülei is körülötte vannak, ők is gyakran elkísérik a versenyre, csakúgy, mint Johanna, a menyasszonya, akivel heteken belül összeházasodnak. Ma már ő vette át a szerepemet, a versenyeken is ő gondoskodik Norbiról. Én leginkább a sajtó- és egyéb megjelenéseit koordinálom. Na, meg a Hungaroringen a testőre is vagyok.
Ha már a bőröndöt említetted, hogy lehet bírni ezt a sok utazást, az állandó pakolást?
Szeretek utazni, 12 futam van egy évben, de a tengeren túlra én nem megyek a fiúkkal, így csak 8-szor csatlakozom hozzájuk. Itthonról szervezek nekik mindent. A bőröndöm bepakolása egyáltalán nem nagy feladat, hiszen a csapatruhámat kell csak magammal vinnem. A baj akkor kezdődik, mikor nyaralni készülök. Olyankor jön a tipikus tipródás a cipőkkel, ruhákkal. Csak állok és úrrá lesz rajtam a tanácstalanság, mintha nem is én lennék.
Az autóversenyzés világa nem épp csajoknak való, nem néznek rád furcsán a versenyeken?
A WTCC-ben három teammenedzser is nő, szerintem nem vagyok én sem fura figura Michelisz Norbert, Juni György, Zengő Zoltán és a többiek mellett. Bár úgy érzem, nem vagyok tyúkanyó típus, a jó múltkor nevettem magunkon a reptéren, mikor rohantam elől, a fiúk meg sorban mögöttem.
Hogy viseli el ezt egy párkapcsolat?
Nem könnyű velem, nem vagyok az a sarokban csendben ülő típus. Határozott vagyok és erős, ami szerintem zavarja a pasikat. Jól szervezek, mindent el tudok intézni, jól tájékozódom és gyorsan döntök. Nem épp ezeket várják el egy tipikus nőtől. De persze lennék én nagyon az, ha lenne valaki, akire felnézhetnék, akivel jókat lehetne beszélgetni, nevetni, aki megszerelné helyettem otthon, amit meg kell. Mert fúrok-faragok is, ha nagyon kell, bár erre inkább a barátaimat szoktam megkérni. Az ismerkedésnél nem is szoktam megmondani, hogy hol dolgozom.
Miért, az elrettentő? És mit mondasz egyébként?
Ha valaki belép az életembe, annak el kell fogadnia, hogy férfiakkal dolgozom, akikkel napokat töltök el összezárva. Meg kell értenie, hogy ez egy csapat, de nincs szó semmiféle férfi-női viszonyról.
Amiért nem szoktam elsőre elmondani, hogy pontosan mivel foglalkozom, azért van, mert azt szeretném, ha én érdekelném őket, nem pedig a körítés.
Olyankor egyből jönnek, hogy vigyem be őket egy versenyre, szerezzek autogramot és ilyesmi. Éppen ezért azt szoktam mondani, hogy egy irodában dolgozom, ami igaz is, hiszen a versenyeken kívül leginkább ott töltöm az időmet.
Ha nem lennél a Zengő Motorsport tagja – amit el sem tudok képzelni –, mit csinálnál legszívesebben?
Tíz évig tanítottam alsó tagozaton, mielőtt 2007-ben beálltam a fiúk mellé. Együtt jutottunk el oda, ahol most vagyunk, sokat fejlődtünk, csiszolódtunk. Mindegyikőjüket nagyon szeretem és tisztelem. A tanítás viszont egy egészen más világ, bevallom, sokszor hiányzik. Szóval, ha meg lehetne belőle élni, biztos, hogy egyszer újra tanító néni lennék. Tulajdonképpen most is olyan vagyok, mint egy osztályfőnök. Szervezem a szállást, az utazást és egyebeket, ami egy osztálykiránduláshoz kell. Csak mi autóversenyekre utazunk.
Meddig vagytok még nyaraló üzemmódban? Mikor kezdődnek a versenyek?
Szeptemberben Japánban, majd Kínában kezdünk, utána megyünk Thaiföldre és Katarba. Sajnos a kirándulás része a legtöbbször elmarad a dolognak, hiszen a futamra koncentrálunk. Monzában például már rengetegszer jártam, de fogalmam sincs, hogy néz ki a város, csak azt tudom, melyik lehajtónál kell kimennünk. Csak akkor maradunk ott valahol, ha a két futam között ez az olcsóbb megoldás. De kaland azért így is van az életünkben, amit imádunk.
