Részlet egy napszemüveg-őrült lány naplójából

Nagyon sok napszemüvegem van. Van ódivatú, vadiúj, pilóta, márkás, kevésbé márkás, sötét lencsés, világos lencsés, fémkeretes, műanyagkeretes és így tovább. Kicsit Gombóc Artúr-effektus kerít hatalmába, amikor belegondolok, hogy tényleg bolondulok a napszümevegekért. Most pedig azt is elárulom nektek, miért.

Nincs olyan ruhadarabom, amihez ne tudnék választani színben vagy stílusban passzoló napszemüveget. Fontosabb kiegészítőnek gondolom, mint egy nyaklánc vagy karkötő. Nem zavar, ha kicsit borús az idő, én akkor is feldobom a fejemre, enélkül nem indulok el. De mikor kezdődött ez az egész? Ha jól emlékszem, gimnázium második osztályában fedeztem fel az első kedvenc napszümevegem. Fémkeretes, sötétbarna, nagylencsés volt. Nem volt márkás, de szerettem, és le se lehetett szedni a fejemről. Sajnos egy óvatlan pillanatban összetörtem, de innentől kezdve éreztem, nincs megállás. A napszemüvegek csak gyűltek, és nekem egyre több kedvencem lett.

 

Olyan mint a smink: ez is egyfajta maszk. Amikor egy kicsit ki akarjátok zárni a világot, akkor jól jön a napszemüveg, néha el lehet bújni a világ elől. Lassan, de biztosan szó szerint a fejemre nőtt a napszemüveg. Lehet esti program, én biztos, hogy napszemüvegben jelenek meg, a barátaim korábban még kérdezték, hogy miért van rajtam este 10-kor napszemüveg, ma már csak mosolyognak. (Ti is mosolyogni fogtok, amikor az oldal aljára görgettek a bemutatkozó képemhez.)

Úgyhogy napszemüveget elő és hordjátok mindig, mindenhol!