Azt mondják, a nyáron szárba szökkent szerelem nem lehet örök életű, a forró hónapokban a nagy fellángolásoké a szerep, melyek fellobbannak, nagyot égnek, majd épp olyan gyorsan el is múlnak, beleégetve magukat az emlékezetünkbe. Ám nem mindig van ez így, előfordul, hogy az ember éppen ilyenkor találja meg az igazit. Hoztunk most nektek pár történetet nyári szerelmekről.
Nagy nyári szerelem volt a miénk. Először szép volt, de sajnos már nem vagyunk együtt. Mindig szívesen emlékszem rá vissza, és nem bántam meg. Egész nyáron együtt lógtunk, szenvedélyesen szeretkeztünk, volt olyan nap, mikor csak az ágyban töltöttük az időt. De ősszel valahogyan egyik pillanatról a másikra ez elmúlt.
Egyéjszakás kalandnak indult, és soha nem gondoltam volna, hogy hét év lesz belőle. Mikor megismertem őt, akkor az volt az első gondolatom, hogy milyen jó lenne páréjszakás kalandnak. Aztán több beszélgetős éjszaka lett belőle, és máig együtt vagyunk.
Horvátországban nyaraltam, és a tengerparton felszedtük egymást egy horvát fiúval. Tíz napig együtt voltunk, aztán sajnos haza kellett jönnöm. Még most is rettenetesen hiányzik, persze azóta van barátom, de gyakran eszembe jut. Bármikor újraélném azt a nyaralást.
Mi a Balcsin találkoztunk, az ország két végéből jöttünk. Egymás mellé pakolt le az én meg az ő baráti társasága, és valahogy felfigyeltünk egymásra. Aznap megtörtént az első csók, de ő mondta, hogy nem szeretne többet, ez nem az ő műfaja. Végül elkértem a számát, sokáig beszélgettünk, leveleztünk, majd pár hónapra rá jöttünk össze, mikor felköltöztünk a suli miatt Pestre. Azóta együtt vagyunk, ma már tudom, hogy nőcsábásznak nézett, és azért utasított el az elején.
Nektek volt nyári szerelmetek?
