Van egy hely, ahol a csillagok segítik a társkeresést

Van egy hely, ahol a csillagok segítik a társkeresést

Sok társ-, pár-, szerelem-, szexkereső jött létre az elmúlt évtizedben. Tematikus oldalak. Társkereső azoknak, akik a saját nemüket kedvelik, azoknak, akik csak kikacsintanának állandó kapcsolatukból. Kereső diplomásoknak, keresőfelület azoknak, akik vállaltan csak szexet akarnak. Kereső szerelemre vágyóknak.

Olyan társkereső azonban, amely elkötelezetten a SORS-ot vonja be az Igazi megtalálásába, eddig még nem született. A Ladies & Gentlemen néhány hónapja tűnt fel a társkeresők virtuális égboltján, és nem keveset kínál: azt, hogy az oldal segítségével valóban megtalálhatjuk az egyetlent, az igazit, vagyis azt az embert, akivel kölcsönösen boldoggá lehet tenni az ezután következő éveket.

A Ladies & Gentlemen tulajdonosával beszélgettünk az új oldalról, a társkereső szellemiségéről, elköteleződésről, a rendszerről, amitől magabiztosabb lehet a társkeresés a virtuális világban.

"Kemény, bal agyféltekés gondolkodást megkövetelő pénzügyi világból érkeztem erre a területre. Gazdasági, pénzügyi elemzőként dolgoztam hosszú évekig, rendszerekben gondolkodtam, rendszereket elemeztem, működtettem. Megtanultam bánni a pénzzel és megtanultam értékén kezelni a pénzt. Vagyis azt, hogy a pénz csupán eszköz: annak eszköze lehet csupán, hogy mások sorsát jóra fordítsuk.

A felismerésig – és az ezt követő gondolat, a sorsszerű találkozásokat szolgáló társkereső létrehozásáig hosszú és nagyon sok fájdalmas tapasztalatot nyújtó év telt el.

Az Alföldön, tanyavilágban gyerekeskedtem, sokszor nagyapám szerető felügyelete alatt. Szüleim sokat dolgoztak, édesanyám a földhöz közel élő, piacra termelő asszony, édesapám vállalkozó volt, széles látókörrel, aki a munkájából befolyt pénzből nem halmozott fel vagyont. 

A család pontosan annyit használt fel a jövedelemből, amennyire szükség volt az élet komfortjához. A többit jó célra fordította.

Akkor még nem értettem ezt, bár nem nélkülöztünk, tényleg mindenünk megvolt, ami kellett, ezt a következetes, a többi ember felé való folyamatos felajánlását, a szolgálatot nem értettem. Láttam, öntudatlanul is magamévá tettem elveit, de akkor nem értettem, és kellett idő, mire ráébredtem, mit és miért tett édesapám.

Anyukám gyerekkoromban, ma is, maga az oszlop, szeretete megingathatatlan erő. Szerepe is ez: a család szeretete.

Nagyapám tettekkel szeretett és mutatott példát, a hajnali ébredésekkel, ahogy jött-ment, tette a dolgát, ellátta az állatokat, kötözte a szőlőt, javított a ház körül mindent. Folyton tett valamit, valami jót, amivel könnyebbé varázsolta a család életét.

Hát innen jöttem, és kerültem be nagyon fiatalon a nemzetközi pénzvilágba, és hamar be is szippantott ez a világ. Ha újrakezdeném, akkor se állnék ellen a csábításnak, mert ma már tudom, azokra a tapasztalatokra szükségem volt ahhoz, hogy ma rendszereket építsek, és segítsek másokon. Akkor nem erre fókuszáltam. Magamra és arra, hogy minél inkább szerepet kapjak abban a világban, hogy minél jobban felkavarjam az állóvizet. Mozgassam a pénzt, és persze keressek minél többet. Luxusautók, luxusélet, luxussal kecsegtető jövő.

Állandóan mozgásban voltam, és élveztem, volt olyan hónap, amikor talán több időt töltöttem a levegőben, mint a földön, repdestem. Kötöttem nagy üzleteket, boldog voltam, hogy részese vagyok a nagy pénzügyi vérkeringésnek.

A Sors nagy játékos, valahogy egy estére dobott be sok rosszat a színpadra. Azt is, hogy édesapám halálos beteg.

Mindent hátrahagyva rohantam haza hozzá. Emlékszem, ültem az ágya szélén, néztem azt a férfit, aki az apám, és majd meghasadt a szívem. Nemcsak állapota miatt, hanem mert akkor ébredtem rá, hogy nem ismerem. És édesapám se ismer engem. A haláláig kísértem – fizikailag is, de lélekben is. Három évig tartott az út, három évünk volt arra, hogy megismerjük egymást, hogy felismerjük a másikban a nagyszerűt, a megismételhetetlent, a csodát.

Úgy halt meg, hogy megköszönte nekem létezésem, és azt, hogy visszatértem hozzá, hogy adtam magunknak lehetőséget a megismerésre.

Ez a három év teljesen átírta az életem. Tényleg átírta: otthagytam európai munkahelyem, nemzetközi pénzügyi vállalkozásom, és csak néztem idegenül, ahogy üzlettársaim marakodnak a hátrahagyott értékeken. Pénzen, gépen, részvényeken, még az irodai bútorokon is. Akkorra az a világ már idegenné vált, nem is értettem, mi mozgatott, miért volt annyira fontos, hogy ott, azok között az emberek között teljesítsek elvárásokat.

Forrás:
iStock

Amikor aláírtam a papírokat – ami nekem a lelki szabadságot biztosította, vagyis amikor megszabadultam üzlettársaimtól, a cégemtől, attól az egész gépesített, az emberrel nem számoló világtól, nem éreztem mást, csak megkönnyebbülést. Mintha szárnyaim nőttek volna. 

Autóztam haza boldogan, és egyszer csak megszületett a fejemben a társkereső gondolata.

Adni szerettem volna én is az embereknek, tenni, ahogy a nagyapám, szolgálni, ahogy édesapám. És akkor minden előzetes gondolkodás vagy keresgélés nélkül jött az ihlet. Jött az intuíció, vagy nevezzük, ahogy akarjuk – úgyis rég elkoptak már a szavak azokra a jelenségekre, amiket nem lehet megmarkolni vagy érzékszervekkel befogadni…
 
Szóval jött a gondolat, és boldog voltam és boldog vagyok, mert szinte azonnal egyben láttam az egész rendszert. Azt is, ami működteti.

Mitől más ez a társkereső? Nagyon egyszerű és nagyon bonyolult a válasz: egy olyan, szakemberek segítségével kifejlesztett, öt nagyon komoly tudományt felhasználó algoritmus segíti a párok egymásra találását, amely e pillanatban egyedülálló ezen a területen. Ezt a módszert, ezeket a tudományokat természetesen más területeken nagyon hatékonyan használják évek óta. Én, előző munkám és lehetőségeim miatt, ráláttam erre az ágazatra. A társkeresőre finomítva emeltük át munkatársaimmal, és az előzetes tesztek eredménye kimagaslóan jó eredményt mutatott.

Vagyis, ha a Ladies & Gentlemen oldalán azt látja a párkereső, hogy a rendszer négy- vagy ötcsillagos egyezést mutat, az akkor azt jelenti, óriási az esély arra, a másik valóban szinte tökéletes párja lehet.

Ha le akarom ezt fordítani érthetővé, akkor úgy fogalmaznék, az algoritmus letapogatja, kiszámolja, beazonosítja az egyezéseket, és megmutatja, melyik társkeresővel működne (működik) a hétköznapi értelemben vett KÉMIA.

Nagyon fontos, hogy NEM a társkereső önvallomása után történik az egyezések keresése, nem ilyen egyszerű a dolog. Vagyis nem azt értékeli, amit magáról írt a kereső, hanem egy sor most még fel nem tárható jegyet, jellemzőt állít rendszerbe és dolgoz fel az algoritmus.

Azt is hangsúlyoznám, hogy a SORS-ot sem lehet megkerülni, és az algoritmus ennek az el nem hanyagolható „tényezőnek” is szerepet hagyott.

További fontos tényező a nyitott gondolkodás, a befogadás képessége, valamint a TÜRELEM is igazi nagyágyú ezen az oldalon. Ha valakivel nincs igazi egyezés, vagy csak kevés csillag bukkan fel a két kereső között, akkor nem árulunk zsákbamacskát: ott nem érdemes erőlködni, rákattanni a másikra, elhitetni önmagunkkal, hogy majd jön szerelem vagy majd összecsiszolódunk. Ezen az oldalon meg kell várni a tökéletes egyezőt. És remélni, hogy a csillagok erejét és hatékonyságát az a másik is komolyan veszi. Nem kapkod, nem akarja szeretetéhségét gyorsan másokkal csillapítani… hisz a rendszerben és abban, hogy minden ember tökéletes egész. Nem a másik felét keresi, hanem azt, aki egyedül is gömbölyű, de együtt boldog párt alkothatnak majd.

Tulajdonképpen jöhetett volna más nagyszerű gondolat a társkereső helyett (és azóta jött, és sorban születnek is az ötletek, a társkeresőhöz kapcsolódóan, vagy attól teljesen függetlenül), de boldog vagyok, hogy ez az elsőként megvalósuló szolgálatom: aligha van nagyobb öröm egy ember életében, mint a tökéletes társ mellett leélni az életet. És annyi válás van, annyi magára hagyott gyerek, csonka család, férfiasságát elvesztett férfi, nőiességét elveszített nő… annyi boldogtalanság, reményvesztett, magát már semmire sem becsülő ember.

Mi lehetne a legjobb ellenszere a válásnak, mint a jó társ fellelése? Akitől nem menekülünk, aki mellett önmagunk maradhatunk, akivel a kapcsolatban – ahogy egyik társkeresőnk fogalmazott – nem rabságot vagy nyűgöt, hanem egyre nagyobb szabadságot élhetünk át.