Sziget-szűz voltam mostanáig

Sziget-szűz voltam mostanáig

Javában tart a Sziget, már a hatodik napja tombolnak a fesztiválozók, én meg sosem jártam még a közelében sem. A barátaim ugyan eddig is tudták rólam, de más előtt mélyen hallgatok erről. Bizony halkan, de bevallom, Sziget-szűz vagyok. Hogy miért halkan? Hiszen ma már magyar emberként, de leginkább fiatalként úgy tűnik, ciki, ha még nem jártam a Sziget Fesztiválon. Lássuk is az okokat, na és hogy tényleg ennyire egyedül lennék-e ezzel.

Vidéki, kisvárosi lányként életem eddigi legnagyobb részét otthon töltöttem. Gyermekként Budapest egyenlő volt az állatkerttel és a mekis Happy Meallel. Kamaszként pedig örültünk, ha végre járhattuk a várost és a helyi szórakozóhelyeket. Nem gondoltunk a fővárosra, nem gondoltunk az itteni bulikra, szerettünk otthon a mi kis komfortzónánkban mozogni.

Az ezresek csak úgy repkednek ki a perselyből

Amellett, hogy nem a fővárosban nőttem fel, az is fontos, hogy nem vagyok az a nagyon nagy partiarc. Szeretem a társaságot, a zenét, a finom italokat és az áttáncolt nyári éjszakákat, de csak mértékkel. Ritkán járok bulizni, nem tudnék minden hétvégét valamilyen diszkóban tölteni, nem köt le, hamar megunom, na és sok pénz.

Itt rá is térhetünk a lényegre, hogy sajnos a Sziget Fesztivál évről évre drágább. Nem vagyok skót, nem sajnálom a pénzt a jó dolgokra, de valljuk be: a heti-, sőt még a napijegyek ára is a csillagokat súrolja. Úgy tűnik, szerencsére ezzel a gondolkodásmóddal nem vagyok egyedül. Emőke is erősen bólogat, amikor erről beszélgetünk. Én egyszerűen csak a sok-sok ezrest látom a malacperselyem hasában, amit más dolgokra költhetnék.

Fanni szigetelése is a pénz kérdésénél akad meg, de ő legalább vágyik rá. Nekem ugyan a társasággal nem lenne gondom, több barátnőm is állandó szigetelő, a körülményekkel viszont annál inkább. Igen, most biztos sok fesztiválozó meg fog kövezni gondolatban, és itt fel is hagy a cikk olvasásával, de a pénzszórásnál is van egy dolog, amit jobban utálok.

Sátrazás? Nem, köszi!

Utálom, hogy nem lehet normális helyen aludni, enni, fürdeni. Rosszabb években sár, kosz és dagonya van. Jobb alkalmakkor – mint például idén, amikor mindenki örül, hogy nem mossa el az eső a bulit – is vannak nehezítő körülmények. A 40 fok, az izzadtság, a por, amit hiába locsolnak, akkor is száll. Nem lehet lefürdeni, nem lehet pihenni, mert a sátrak bizony nem a kényelmes alvásokra vannak. Röviden: nem vagyok egy sátrazó lány, na. 

Hiába a feeling, van, aki nálam is nagyobb Sziget-kerülő

Forrás:
Facebook/Sziget Fesztivál Offical

Ezek mellett az ellenérvek mellett megértem, hogy van, aki ezt szereti, imádja, alig várja. Biztosan megvan ennek is a feelingje. Apropó, feeling. Miközben ezt írtam, megtudtam, hogy Emőke nemcsak Sziget-, de fesztiválszűz is. Kíváncsi voltam, ő miért áll az én oldalamra, és nem csalódtam.

Sosem voltam még fesztiválon, és nem is vágyom. Na jó, ez nem igaz, vágyom, de csakis azért, hogy megtapasztalhassam, hogy miért rajong mindenki értük. Őszintén szólva sajnálom rá a pénzt. 20 ezer forintból vagy sok ruhát veszek, vagy egyet a kedvenc márkámból. Nekem ez inkább megérné, mintsem egy estét, jobb esetben napot a 40 fokban vagy a sárban dagonyázva töltsek. Imádok bulizni, sűrűn járok szórakozóhelyre, és maradi sem vagyok, de a fesztiválok nem vonzanak. Engem nem kapott el a fesztivál-életérzés.

Ha pedig feeling, akkor azzal mind egyetérthetünk, hogy azért lennének fellépők, akik miatt kinyitnánk a pénztárcánkat és bekoszolnánk magunkat. Reni, az asztrológusunk is hasonlóképp gondolkodik:

Én Szűz vagyok, de nem Sziget-szűz! És ha az is lennék, Robbie Williams miatt szívesen elveszteném! :)

Lehet, hogy a név teszi?

Sokat gondolkodtam, lehet, hogy unalmas vagyok, vagy csak kezdek ebből a fesztiválkorszakból kiöregedni. Mivel állítólag a szórakozás nem korhoz kötött, na meg pár éve még a szlogen is a „Hozd el anyádat!” volt, így máshol kerestem az okokat. Itt a szerkesztőségben a Szigetről szóló beszélgetésünk alkalmával azonban rögtön megnyugodtam. Kiderült, hogy a magazin három Nórija bizony mind-mind Sziget-szűz. Aha, tehát a név teszi!

Nem voltam még a Szigeten. Többnyire azért, mert nem vagyok ilyenkor Budapesten, mindig a Mesefalumban nyaralok, ha van egy kis szabadidőm. Régebben, ha akartam, egyszerűen csak nem kapcsoltam be a tévét, és nem is tudtam semmit a hömpölygő tömegről, koncertekről, meg arról, hogy minden évben megdől valami rekord. Most viszont a Facebookon nem tudtam úgy lavírozni, hogy minden második ismerősöm Sziget-posztjába ne ütközzek. Szóval a kelleténél többet láttam idén a rendezvényből, de még így sem kaptam kedvet, hogy feladjam jól megérdemelt pihenésemet. Ez nekem itt a Béke Szigete. Aki viszont ott kapcsolódik ki, az érezze nagyon jól magát!

– indokolta meg Takács Nóra az eddigi kihagyott szigetelések okát. Németh Nóri junior írónk pedig a kisebb társaságok kedvelője.

Alapvetően a fesztiválok sose mozgattak meg úgy igazán. Jobban szeretek kisebb társaságban egy-egy estét végigbulizni. Tudom, hogy ez a Szigeten is megoldható lenne, ennek ellenére nem vágyom „Egy hét együttlétre”. Tény, hogy nem szeretek úgy véleményt mondani, hogy valamit nem tapasztaltam meg, ezért nem is szeretnék állást foglalni. Biztos vagyok benne, hogy óriási buli és élmény, de én szívesebben hallgatom az élménybeszámolókat!

Nórihoz hasonlóan én sem szeretek véleményt formálni olyanról, amit nem a saját szememmel láttam, tapasztaltam. Ezért úgy tűnik, mire ti ezt olvassátok, megtörténik a várva várt pillanat, elvesztem féltve őrzött Sziget-szüzességemet. De az első alkalomról talán majd máskor mesélek! ;)

Forrás:
Engel Nóra