„Ezt nem hiszem el, a húszéves öcsém kenyeret süt. Ke-nye-ret. Süt!” Amikor ezt elmeséltem körülbelül mindenkinek a környezetemben, többen is azt kérdezték: miért nem veszed meg neki ajándékba Limara könyvét? Úgy tűnt, ha kenyerekről van szó, az ő neve ugrik be mindenkinek. Tóthné Libor Mária 2008 óta vezeti blogját, két könyvet írt, a harmadik októberben jelenik meg. Augusztus 20-án a nap témája a Kenyér a VOUS-n, ezért kerestem meg mindenki Limaráját, akit kelt tésztába sütött emlékekről, kenyérdagasztásról, gluténmentes diétáról is kérdeztem.
Mikor vettél utoljára kenyeret boltban?
Két hete, nyaralás alatt a Balatonon, amikor elfogyott a saját sütésű. Bevallom, nem voltam tőle boldog. Egyébként magunknak tíz éve nem vásároltam kenyeret, csak saját sütésűt eszünk.
Vissza tudod idézni az első emlékedet, amelyben a kenyér is szerepel?
Drága jó nagymamám nagyon szerette mind a hét unokáját maga köré gyűjteni nyaranta, amikor még kisgyerekek voltunk. Napi program volt a körülbelül egy kilométerre lévő boltba elsétálni, hogy a kenyeret és az emlékeim szerint nagyon finom, békebeli kiflit hazavigyük.
Persze mire hazaértünk, a kenyér repedt héját rendesen körbecsipkedtük, a mamám mindig megjegyezte, hogy na, ezt már megint megrágták a kisegerek. Aztán délután elkészítette nekünk a legegyszerűbb uzsonnát, a vizes-cukros kenyeret. Így utólag már rettenetes leírni is, de nagyon édes emlék marad, örökre.
Ha a kenyereken keresztül be lehetne járni a világot, melyik országban telepednél le rövidebb-hosszabb időre?
Azt hiszem, Franciaországgal kezdeném, beállnék egy kézművespékségbe, onnan Németországba utaznék a rozskenyerek miatt, ugyanezért ellátogatnék a skandináv országokba is, de szívesen kóstolnám helyben az olasz vagy a török kelt tésztákat is.
Más ízű a kenyér, ha nő, és más, ha férfi készíti? Mennyi múlik a személyiségen?
Nagyon érdekes kérdés. Az biztos, hogy minden kézműves kenyérben benne van a készítője személyisége is, és másként nyúl a tésztához egy férfi és másként egy nő. Azt látom, ha egy férfi nekikezd kenyeret sütni, akkor tudni akarja mindennek az okát, mit miért csinálunk, és mi miért működik úgy, ahogy működik, ugyanakkor a nők inkább ösztönből kezdenek a tésztával dolgozni.
Többször olvastam a blogodon, hogy a kenyereid mesélnek, beszélnek, és a fotók alapján is sokszor az az érzésem, majd megszólalnak. Miről mesélnek Limara kenyerei?
Szeretetről, törődésről…
Léteznek olyan diéták, étkezési szokások, amelyek kiiktatják a kenyeret az étrendből. Mi történne, ha valami miatt erre kényszerülnél rá? Létezik számodra alternatíva a kenyérre?
Őszintén remélem, hogy soha nem fogok ilyen diétára kényszerülni, divatból, hóbortból pedig egészen biztos, hogy nem fogok egyetlen ilyen étkezési szokás mögé sem felsorakozni. Egyébként pedig a gluténmentes diétában van tapasztalatom a nagyobbik fiam révén, neki mindennap gluténmentes kenyeret vagy péksüteményt sütök. Sokkal nehezebb feladat, mint a hagyományos kenyérsütés, talán azért is, mert nem szenvedélyből sütöm, hanem mert muszáj. Persze a szeretetemet igyekszem a gluténmentes sütésbe is beleadni.
A blogod első bejegyzését több mint 400 hozzászólás után le kellett zárnod, annyi komment érkezett. Mi volt a legizgalmasabb vagy legemlékezetesebb tanács, amit az elmúlt években a kommentelőktől kaptál?
Tanácsot ritkán kapok, tanácsot annál többet kérnek a blog olvasói, de az biztos, hogy tőlük tanultam meg, hogyan írjak meg jól egy receptet. A kérdéseikkel rávilágítottak, hogy ami nekem természetes vagy magától értetődő, az egy kezdő házi péknek nem biztos, hogy az. Így az első receptekhez képest a későbbieket már sokkal részletesebben, pontosabban igyekeztem és igyekszem ma is megírni
Egy kritikában azt olvastam, hogy a könyv gyönyörű, a kenyérsütés Bibliája, de Limara, mindannyiunk Limarája otthon maradt, kifelejtették, túlontúl személytelen a könyv. Mit gondolsz erről?
Igen, olvastam én is ezt a kritikát, de ugyanebben két mondattal arrébb viszont az áll, hogy Limara végig fogja a kezedet a receptleírások során. Szóval mégiscsak ott vagyok valahol.
Mi az, amit csak azok tudnak rólad, akik jól ismernek?
Sok mindent, de ez abszolút tudatos. A magánéletemet, a családi dolgainkat eddig sem és ezután sem fogom kiteregetni a blogon, azt továbbra is meghagyom a közeli ismerősöknek, barátoknak.
Milyen kenyér kerül az asztalra augusztus 20-án?
Kovászos, burgonyás tönkölykenyér lesz az idei ünnepi kenyerünk, amit most előző nap fogok elkészíteni, mert 20-án Budapestre megyek egy kenyérsütő versenyt zsűrizni.
A cikkben látható fotókat a Csipet Kiadótól kaptuk. Fotós: Kövesdi Réka, stylist: Szigeti Zsófia
