Egyéb kategória

„Anyu, én rohadt gyenge vagyok” – A legerősebb vasat is kikezdheti a rozsda

A legsötétebb nap volt, amire csak emlékszem. Beborult az ég, a napot alig láttam, pedig tudtam, ott van valahol. Végignéztem a vastestemen, és tetőtől talpig evett a rozsda. Féltem. Mit féltem, rettegtem, hogy a világnak vége szakad, és én összeomlok benne, úgy, hogy nem hegeszt meg semmi sem.

vous - 2015.08.21.
„Anyu, én rohadt gyenge vagyok” – A legerősebb vasat is kikezdheti a rozsda

Anyu, én rohadt gyenge vagyok, sírtam a Facebook chat fölött.

Egy harmat a fűben erősebb, mint én, gondoltam. Utáltam a világot, azt, hogy nem hallok, hogy béna a bal kezem, és hogy emiatt mennyivel nehezebb minden. Csalódtam magamban, azt hittem, olyan vagyok, mint egy vasdarab, ami acéllal van ötvözve. Olyan vas, ami megtartotta volna a World Trade Centert is szeptember 11-én. De kikezdett a rozsda.

Anyu, Te hogy csináltad? És Apu, Te? Hogy csináltátok, hogy mindig olyan erősek voltatok? Mert én ezt láttam. Felneveltetek engem, miközben biztosan megszakadt a szívetek, mikor azt mondták, nem fogok beszélni sohasem. Biztosan lepergett előttetek, hogy mi lesz a gyerekkel, és féltetek, hogy milyen életem lesz. Melyik anya és apa ne félne, ha kiderül, hogy nem hall a gyerek? De Te meg Apu csináltátok, törtettetek előre, és sosem láttam, hogy sírtatok volna, Te vagy Apu. Mindig mosolyogtatok, és dolgoztatok értem, értünk, velem, mellettem.

Igaz, olykor kijött a feszültség, becsapódott az ajtó, és sokszor kitörött az ablaküveg, amit aztán nyugodtan glettelt Apu újra. De mindig küzdöttetek, és én csak akkor értettem meg, milyen nehéz is lehetett ez, mikor Apu meg a Te szemedben is összegyűlt a könny, mikor leérettségiztem.

És ilyenkor, meg a diplomám átvételekor is, az jutott eszembe mindig, hogy ott ültél mellettem, Anyu, fáradhatatlanul, tanítottál beszélni, betűnként, erre tetted fel az életed. És annyi mindent tanultam tőletek: kitartást, küzdést, türelmet. Azt is eltanultam, hogy erősnek kell lenni, és annyira igyekeztem, és akkor a chat fölött sírva úgy éreztem, elbuktam. 

Milyen erőtlen ember vagyok én, hogy így megzuhanok?

És akkor azt mondtad, biztos az ősz miatt van, olyankor búskomorabb az ember. Beszélgessek sokat, azt is mondtad, és veled beszélgettem is. Sokszor írtam rád még ezután. Azt is mondtad, a legerősebb vasat is kikezdheti a rozsda. Vannak nehéz időszakok az életben, és ez teljesen normális, de aztán vasak leszünk megint. Rozsda nélkül.

S én így kezdtem lesmirglizni magamról a rozsdát. A Te szavaiddal.

Ajánlott cikkek