Van az, akinek jól megy az ilyen, a chatelős erotika műfaja. Még akkor is, ha korlátozott a lehetőség, ha a másik idegen, ha elcsúsznak a szavak, ha rossz a ritmus.
Próbáltátok már? A társkereső oldalakon tébláboló férfiak kedvence a szexchat. Főleg, ha kamerával is rásegít a drága, és főleg akkor, ha a másik oldalon lévő fél fantáziája színes, gyorsan gépel és könnyedén fejezi ki magát.
A szavaknak ugyanis ereje van, a leírt szavaknak még inkább. Nem személyes a történet, de mégis személyesebb egy pornófilmnél. Izgalmasabb. Izgalmas az érzés, hogy hús-vér személy ül ott a másik oldalon, és abban a pár percben a partnerre koncentrál.
Neki nyit bizalmasan, engedi be gondolataiba és nyitja ki szexuális fantáziája kapuit. Engedi, hogy a másik betolakodjon, válogasson, élvezze kincseit.
Bizalmi játék pedig ez is, és néha – a felek észre sem veszik, de – okozhat sebeket. Főleg, ha a szexchat tényleg „CSAK” erről szól, de az egyik fél úgy hiszi, többről, ha azt gondolja, ez csak a kezdete valami nagyszerűnek, és majd később lesz folytatás más platformon is. Aztán kiderül, hogy mégsem. Csak játék az egész, és az a másik egyszer (vagy sokszor) szexuális játékszernek tekinti chatelős partnerét. Nem rosszindulatból, nem gonoszságból, csak úgy véli, aki belemegy ebbe, ISMERI a játékszabályokat. Felnőtt, felelős ember, aki tudja, mit miért csinál.
De van az úgy, hogy nem rutinos az egyik fél, és a chatelés után kifosztottnak érzi magát.
Akkor is, ha csak szavakat adott, ha csak az ujja járt sebesen a billentyűzet felett. Valamit mégis átadott magából. Valamit mégis feltárt magából. Bizalmat szavazott. Kitárulkozott, felfedte vágyait, befogadott szavakat. Reagált. Vágyakat ébresztett, és vágyakat élt át ő maga is. Lehet, a gyönyörig is elszaladtak mindketten. Vagy csak az egyik – nyilvánvalóan az, aki rutinosabb, vagy aki már régóta vadászterepnek használja a társkeresőket, és tudja, hogyan kell „lépre csalni” a még botladozót.
Akinek fantáziája pajzán…
Nincs semmi baj a szexchattel, ha azt mind a ketten egyformán ítélik meg. Arra használják, amire való, és egyik fél sem tekinti alapozónak egy kapcsolathoz. Mert a szexchat nem kapcsolat, nagyon ritkán váltanak át a felek más hangnemre. És az a nő, aki az ismerkedés első fázisában belemegy a játékba, érezhet csalódást, mert az a partner, aki elérte könnyelmű feltárulkozását, nagy valószínűséggel pontosan csak annyit akar majd belőle. Egy lélegzettel, egy szóval sem többet. Ezt persze lehet többször is. Főleg, ha ügyes volt a nő, ha szavai izgatóak, ha fantáziája pajzán, szaladós, ha kifejezésmódja a gyönyörig tudja hajszolni a másikat…
Van rajtad bugyi, édes?
Elképzelhetetlen, hogy egy boltban, az utcán, egy étteremben egy idegen megkérdezhetné, mit viselünk a szoknya alatt. Mekkora a mellméretünk, és szeretjük-e az orális szexet…
Elképzelhetetlen, hogy arra kérjen (utasítson) egy ismeretlen, hogy mondjuk el, de tüstént és nagyon aprólékosan, mit is szeretnénk most ebben a pillanatban, hogyan érintjük önmagunk, mennyire adjuk oda magunkat, és ahh, vajon nedves-e már a bugyink…
Önismeret, önbecsülés
Fontos tudni, hogy a szex bármilyen, de tényleg bármilyen műfaja bizalomra épül, és okozhat a nem átgondoltan bevállalt erotikus párbeszéd szégyent, bűntudatot és zavart. Felvethet, érinthet önismereti, önbecsülési kérdéseket. És felbukkanhat a félelem is, mert mi van akkor, ha az a másik fél a későbbiek során bármilyen módon visszaél szavainkkal.
Mert nem csak akkor vagyunk meztelenek, ha a ruháinkat vetjük le, a lélek is lemeztelenedhet, és kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetünk, ha könnyedén és a másik felet nem ismerve, vagy önmagunk határait nem jól ismerve, belemegyünk a játékba.
Ha azonban mindezt felmérjük, ismerjük a szabályokat, nem akarunk többet, mint amit ad a másik, ha nem szolgáltatjuk ki magunkat személyes információk átadásával (név, lakcím, státusz, munkahely), és úgy véljük, egy unalmas estét feldobhat egy ismeretlen chatelő a túloldalon, akkor hajrá. Mindenki maga dönti el, hogyan szereti, kényezteti önmagát.
