telefon mobil

A mobilfüggőség és a digitális detox világa – Így változott meg az életünk az okostelefonok óta

Szia, te most a telódon olvasol minket? Jól teszed. Persze ha ott ül melletted a gyermeked, a pasid, a barátod, az anyukád, akkor jobb, ha gyorsan elolvasod ezt a cikket, aztán detoxikálod magad digitálisan, elteszed a kütyüd, és a szeretteiddel vagy épp magaddal foglalkozol. Vigyázz, a mérget már valószínű te is bevetted! De jó hírünk van, mert az ellenanyag is nálad van.

Mindenki magából indul ki

Tudom, tapasztalom, hogy nálam sokkal rosszabbak, akarom mondani függőbbek is vannak, de tény, hogy miután este leültem a gépemhez megírni nektek ezt a cikket a chat világnapjának apropóján, először én is végiggörgettem a Facebookomat. És bevallom, a telefonomon már napközben elolvastam a legfontosabb hétvégi híreket, és többször is megnéztem a nap folyamán, hogy ki mit posztolt ki. De mentségemre szólva nagyon ritkán pakolgatok ki képeket magamról vagy a családomról – jó, ma pont megtettem, mert a legjobb gyerekkori barátnőmmel találkoztam, akivel évek óta nem beszéltem személyesen. És az is igaz, hogy a családi történéseinkről úgyis minden ismerősöm tud, anélkül hogy megosztanám, mert a férjem notórius posztoló, a gyerekekről, a saját és közös programjainkról folyamatosan tudósít.

Nincs mit takargatni, tény, hogy a telefonjaink folyamatosan a kezünk ügyében vannak.

Viszont a nyaraláson simán elteltek úgy a napjaink, hogy csak este, néhány percre csekkoltuk őket, és akkor is csak azt, hogy kaptunk-e olyan levelet, aminek a megválaszolása nem tűr halasztást. Oké, a férjem reggelente elintézett néhány telefont is, de utána nyugi volt.

A régi szép időkben

Nem vagyok még olyan öreg, hogy nosztalgiázzak, de régen tényleg nem volt az az érzése az embernek, ha elment hazulról, hogy lemarad valamiről. Most meg ha otthon hagyom a telefonom, akkor az a minimum, hogy felhívom a családomat egy kölcsönkészülékről, hogy vészhelyzet van, nincs telóm, valahogy ússzuk meg a napot anélkül. A mediainfo.hu cikke szerint az ISQ Online nevű cégnek a Google megbízásából 4 szomszédos országban (Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban és Romániában) végzett felmérése alapján a magyarok 45 százaléka érzi kellemetlenül, sőt pánikban magát, ha nincs vele az okostelefonja. Az is igaz viszont, hogy a 800 megkérdezett 39 százaléka úgy éli meg ezt a helyzetet, mint egy váratlan nyaralást. Abban azonban a magyar okostelefon-tulajdonosok négyötöde egyetért, hogy az életüket az elmúlt évtizedek technológiai találmányai közül épp ez az eszköz változtatta meg leginkább.

Még a vécére is együtt mentek?

Mit szólnátok hozzá, ha mondjuk holnap saját magatokat tesztelnétek le. Persze az okoskátok segítségével. Amikor a kezetekbe veszitek, indítsátok el a stoppert, aztán estére meglátjátok, hogy mit mutat. Szerintem meg fogtok lepődni. Az előbb említett felmérés szerint a magyar felhasználók 28 százaléka gyakorlatilag egész nap nyomkodja a készüléket, minden harmadik ember pedig óránként ránéz az eseményekre.

Sőt, reggel is sokan a telefonjuk után nyúlnak legelőször, de nem azért, hogy az ébresztőt kinyomják rajta. Erről már mi is írtunk nektek. Ami viszont tényleg elszomorító, hogy a válaszadók közül igencsak sokan bevallották, hogy randin, családi és baráti eseményeken is gyakran neteznek, facebookoznak, de minimum a leveleiket ellenőrzik.

Forrás:
iStock

Kérem, ne zavarjanak!

Persze rengeteg előnye is van annak, hogy manapság szinte mindent és mindenhol megtudhatunk a telefonunk segítségével, régi barátokat találhatunk meg a közösségi oldalaknak köszönhetően, ingyen beszélgethetünk a világ másik végében lévő szerettünkkel, ismerősünkkel, megnézhetjük a bankszámlánkat, vásárolhatunk online, zenét, híradót, filmet nézhetünk egy, a zsebünkben is elférő szupercuccal. A sort tutira tudnátok ti is folytatni. De vajon mi van a mérleg másik serpenyőjében?

Hová lettek a meghitt vacsorák, a nyugodt beszélgetések, a nagy társasozások, amikor csak egymásra figyeltünk? Hová lettek a perceim, óráim, amiket most arra fordítok, hogy képbe helyezem magam?

És miért háborodnak fel egyesek, ha nem azonnal reagálok az üzeneteikre, leveleikre? Miért érzik úgy sokan, hogy a hétvégén nyugodtan küldhetnek levelet? Nem, nem akarok azon gondolkodni, hogy mi lesz hétfőn, ki akarok kapcsolni. Nem akarom, hogy szombaton írjanak nekem arra gondolva, hogy majd a munkanapon válaszolok rá. Mert elfelejtem, mert azonnal emlékeztetőt kell írnom, hogy majd tényleg elintézzem. Írjon ő magának, és küldje el ő a kérdéseit, kéréseit később, munkaidőben. Az orvosnál is ki van írva, hogy ne kopogjanak, nem?

Digitális detox

Képzeljétek, valaki olyan mértékben küzd a digitális függőségétől, hogy detoxikálóba kell járnia. Vannak táborok – és nem is olcsók –, ahol a résztvevők a keresztnevükön kívül semmit nem árulhatnak el magukról egymásnak, és egész nap offline módban tevékenykednek. Együtt sportolnak, festenek, kirándulnak. És a végén megtisztulva, kreatívabban, energikusabban talán jobban vigyáznak a „mérgekkel”.

Vagy letöltik a telefonjukra azt az alkalmazást, ami segít nekik abban, hogy arra figyeljenek, ami igazán fontos az adott időszakban. Az app ugyanis a beállításoktól függően munka vagy a szabadidő közben blokkol egyes funkciókat, értesítéseket, amik megzavarhatják a kikapcsolódást, a családi együttléteket vagy épp az elmélyült és hatékony munkavégzést. Teljesen ingyen, annak ellenére, hogy tudjuk, az idő...