Egy új iskola létrehozása igencsak nagy kihívás, de nem lehetetlen. Bergyár Juditnak és szülőtársainak sikerült. A pszichológusként dolgozó édesanya három kislánya közül a legnagyobb, Villő tavaly volt elsős. A második osztályt már az új iskolában kezdi. Egy olyanban, amit az anyukája, annak testvére és egy 15 családból álló lelkes csapat szervezett, tervezett, alapított meg egy év kemény munkájával. Augusztusban közösen rendezték be német adományból az iskola három tantermét és a tanári szobát, együtt festették ki a falakat, és mindannyian ugyanannyira biztosak abban, hogy gyermekeik a lehető legjobb helyen, a lehető legjobb módszerrel tanulhatnak azért, hogy sikeres gyermekekből sikeres felnőttekké válhassanak.

– Ti tényleg egy saját iskolát hoztatok létre azért, hogy a gyerekeiteknek jobb legyen a suli?

– Amikor én belecsöppentem ebbe a társaságba, már folyt a szervezés. Sok kezdeményezés volt már a városban arra, hogy az állami oktatás alternatívájaként valami mást hozzanak létre, vagy hogy hozzánk hasonlóan egy Waldorf-módszerű intézményt alapítsanak. Egy olyan iskolát, ami gyermekközpontú, ami jobban igazodik a kicsik fejlődési üteméhez.

– Mit jelent az, hogy valami gyermekközpontú? Gondolom – és egyben remélem is –, ezt azért egyéb oktatási intézmények is magukénak vallják, nem csak a Waldorf.

– Annak, hogy a mi közösségünk egy Waldorf-pedagógiájú iskolát alapított, azontúl, hogy egyezett a szemléletünk, volt sok előnye is, hiszen ez egy bizonyítottan jól működő módszer sok-sok intézménnyel, ami egyfajta védőhálót is jelentett. A mi elgondolásaink szerint azt jelenti a gyermekközpontúság, hogy a tanmenet a gyermek fejlődési szakaszaihoz alkalmazkodva épül fel, nincs rohanás, mindenkinek hagyunk időt a kibontakozásra. A kislányom most volt elsős, hetente egyszer volt egy olyan közös feladatunk a korábbi iskolájában, hogy a szülő által felolvasott mese alapján rajzolni kellett valamit a kicsiknek. A szülői értekezleten, amikor az egyik anyuka jelezte, hogy az ő kisfia nem szeret rajzolni, a tanár néni azt javasolta, hogy akkor is erőltetni kell ezt otthon, mert az iskolában nincs arra idő, hogy kivárják, míg a gyerek finommotorikája a többiekéhez később érik be. Pedig ez tényleg olyan képesség, ami beérik, amit nem kell sürgetni, ráadásul ha nem szeret valaki rajzolni, egy sor egyéb eszközzel is segíteni lehet.

Forrás:

depositphotos

– A Waldorf módszernél viszont sokan azt fogalmazzák meg kritikaként, hogy lemaradnak a gyerekek a társaikhoz képest.
 

– Ha csak úgy ad hoc módon hasonlítjuk össze a gyerekek tudását, akkor lehet, hogy épp kevésbé tudnak írni vagy olvasni, a felsősöknél nem tanultak még ezt vagy azt matekból, de ha a nagy mérföldköveket nézzük, a nyolcadik osztályt vagy az érettségit, a waldorfosok ugyanúgy teljesítenek, felveszik őket középiskolába vagy egyetemre. Persze itt is ugyanúgy vannak jobb és rosszabb tanulók, esetleg problémásabb gyerekek, mint máshol, de a statisztikák egyáltalán nem rosszabbak.

– Mi van akkor, ha valakinek mégsem válik be a módszer?
 

– A Waldorf és a normál iskolák között átjárhatóság van, de nyilván oda és vissza sem lehet megúszni az átállás, az alkalmazkodás nehézségeit. Sokan vannak, akik azt gondolják, hogy nálunk mindent szabad, hiszen a szabadságra nevelés nálunk alapelv, de ez nem azt jelenti, hogy nálunk ne lennének szabályok, hogy nálunk ne kellene csendben lenni, ha azt kéri a pedagógus. Bár a Waldorf-módszer maga is szigorú elvek alapján épül fel, van különbség az iskolák között. Azt hiszem, mi nem fogunk az igazán ortodoxak közé tartozni.

– Persze nekünk is sok minden új lesz ebben az iskolában, de mi mindannyian hiszünk benne, hiszen ezért vállaltuk ezt a sok pluszmunkát. Ráadásul, ha a volt oktatási miniszter négy gyermeke is Waldorfba jár, az ad némi referenciát. Ha beindul a suli, én kicsit háttérbe vonulok, csak mint szülő veszek részt a továbbiakban az iskola életében. A Waldorfnál persze ez is kíván bizonyos aktivitást, de a nővérem, aki viszont pedagógus, elvállalta az igazgatói feladatokat, neki több munkája lesz ezután is, de ő imádja ezt csinálni.