Flórababa és a regenerálódó anya – Őszintén a női testről szülés után Flórababa

Flórababa és a regenerálódó anya – Őszintén a női testről szülés után

Képzeljétek, anya néha-néha veszi a bátorságot és eltűnik mellőlem. Onnan tudom, hogy valahová készülődik, hogy szopi után odanyom apa kezébe, inkább az ő vállát büfizzem le, ő meg már ott sincs. Olyasmit szokott mondani, hogy intelligens női programra megy. Hát ezt nem tudom, mit jelent. Talán könyvtár? Ha igen, és majd nagy leszek, én is sokat szeretnék oda járni. Mert amikor anya végre hazajön, mindig olyan más.

Például a körme. Jaj, azokat nagyon szeretem. Nem tudok másra koncentrálni, mert mindig azon szórakozom, ahogy a színes ujjak táncolnak a szemem előtt. Ilyenkor nagyokat mosolygok. Anya meg szokás szerint pánikol, miért nem kell a cici.

Forrás:
Flóra baba

Hohó, mik ezek a vicces kis pöttyök anya karján és mellein? A sötétben keletkeztek? Megszámolom őket. 1, 2... hű, de sok van belőlük! Ezzel el is leszek egy darabig. Anya, nyugi, majd később szopizom. Most komoly munkában vagyok, nem látod?!

De a haja is vicces ám. Állandóan incselkedik vele. Főleg reggelente. Rázza, hintáztatja, táncoltatja előttem. Tök idegesítő, mert mindig el akarom kapni és a számba venni, de nem érem el. Alig várom, hogy büfizhessek a vállán, mert ilyenkor mindig megtalálom ám a tincseket. Még ha magasan is vannak. Hogy ez milyen jó játék? Lehet húzogatni, csavargatni, markolászni, rágcsálni, összenyálazni, lebüfizni.

De anya hamar berekeszti ezt a bulit is. Partigyilkos!

Nem baj, majd éjszaka visszaadom neki kamatostul. Mondjuk, nem értem, másnap miért panaszkodik. Reggel egyfolytában a táskáiról beszél a szeme alatt. De miért szomorú? Határozottan emlékszem, hogy korábban azt mondta, a lányok imádják a táskákat. Direkt ezért szórakoztatom éjjelente, mert látom, hogy utána egyre szebb és nagyobb példányok lesznek rajta. De úgy látszik, semmi se jó neki.

Ha már itt tartunk: régen az volt a baj, hogy állandóan a cicin lógok. Most meg az, hogy már nem?! Hadd szögezzem le: nem vagyok már kis bébi, unom itt tölteni a fél napomat. Próbálom én ezt jelezni: sokszor belemarok a cicibe, lecuppanok, elfordulok róla, vagy ah, ez a legjobb: beveszem a bimbit az ínyeim közé és szétlapítom. Mindezt széles vigyorral. Juj, ilyenkor már anya is kapizsgálja a dolgot, de azért dolgoznunk kell még a kommunikációnkon.

Most pedig anya önti ki a szívét:

3, 2, 1. És igen! Megtettem!

Hosszabb időre beálltam a tükör elé. Mert egyébként nem szoktam mostanában sűrűn ilyet csinálni. Maximum 3 másodpercre, amikor gyorsan feldobok egy kis szemránckrémet (lásd, később!). Vagy akkor, amikor Flóval tükrös játékot játszunk. Ilyenkor is igyekszem csak a gyerekre fókuszálni. De most alaposan végigméricskéltem magam.

Forrás:
Flóra baba

Remélem, a következő, őszinte lista láttán senkinek nem megy el a kedve a gyerekvállalástól.

Egyáltalán nem ez a célom. Ha ti is hasonló cipőben jártok vagy jártatok, talán picit elmosolyodtok és megkönnyebbültök, hogy rajtatok kívül más is átéli ezeket. Én is. Sorstársakra találni mindig jó érzés. Ha még babavárás előtt álltok, akkor pedig... ööö... inkább ne olvassátok el! ;) Csak viccelek... Legalább fel tudtok készülni. :P 

Arc

Első, gyors benyomásom: jé, ez én vagyok?! Egészen más valaki néz vissza, mint mondjuk egy éve. De ha másból nem, a mosolyából felismerem. Bár picit fáradtabb az is. Igen, én vagyok. Az arcom (és az egész testem) kicsit lestrapáltabb, átalakult. Rá van írva, hogy ANYA lett.

Haj

A terhesség alatt olyan hosszúra megnőtt és olyan dússá változott, hogy csak lestem. Irigylésreméltóan egészséges volt. Most pedig itt a visszavágó: csomókban hull. De nagyon. Nehéz eldönteni, hogy naponta fésülködjön az ember és szörnyülködjön el a kisebb adagon, vagy csak heti háromszor és akkor ritkább, viszont jóval nagyobb a mennyiség. Szörnyű látni.

Mi lesz így? Még egy baba és jön a hajpótlás? Szoptatás alatt is szedhető vitamint minden nap bekapok, de úgy látszik, ez nem elég. Kellene még valami tuti kapszula?! 

Jah, a hajmosás felér egy ünnepnappal, a fodrász meg?! Tripla ünnep! Nem panaszkodhatok, egyszer már összejött. Egy gyors mosás, vágás, szárítás kombó. Addig apa sétálgatott a gyerekkel az üzlet előtt. A leengedett frizurát pedig egy jó darabig elfelejtheti az ember, marad a copf vagy a konty. Nem baaaj, így kevésbé látszik, ha már zsírosodik a haj.  

Ráncok

Huhú, nagyon sok lett belőlük. Ez főleg fotókon visszanézve sokkoló. Szóljatok rám, hogy ezentúl ne vigyorogjak ezerrel! Csak egy szolid mosoly és kész. Tényleg ennyi szarkaláb lett a szemem körül?

És azok a sötét, mély árkok? Mint aki 1 évig szemüveget viselt, most levette és ott maradt a nyoma. Nagyon sürgősen elkezdtem szemránckrémet használni. Az jó a homlokomra is? Ott is lett néhány barázda. Üzenem a szépségipari szakembereknek, valami olyannal rukkoljanak elő, ami a kialvatlanság nyomait is eltünteti!

Csak félve merem megírni: egyszer voltam kozmetikusnál. Tisztítás és arcmasszázs. Ilyenkor érzi igazán az ember, milyen klassz dolgok ezek! Tényleg újjászülettem.

Anyajegy

Terhesség előtt sem volt rajtam kevés, de a várandósság alatt megszaporodtak. Főleg a nyakamon, karomon. Sőt, mintha némelyik sötétebb is lenne most. Azt mondják, a hormonok miatt van, nem igazán lehet tenni ellene.

Mellek

Nos, a cicik vannak a legnagyobb strapának kitéve. Szopizás, cumizás, rángatás, nyújtás, lapítás, fejés – mindenen átmennek. Amikor telítődnek tejjel, háromszorosára is megnőnek az eredeti állapotukhoz képest. Hurrá!

Ennek már apa is megörül, majd amikor vágyakozva közelít, leállítom a következő mondattal: "Ha hozzájuk mersz érni, véged van!" Szegények, hiperérzékenyek lettek. Aztán egy kiadósabb szopi után úgy kilapulnak és lelógnak, mint a kutya füle. Ez már kevésbé vágykeltő látvány.

Ráadásul folyamatosan csekkolni kell a melleket. Ha nincs elég tej, azért küzd az ember, hogy szaporítsa. Ha meg túl sok van és valamiért nem üríti ki Flórababa rendesen, akkor meg az a baj, mert pikk-pakk becsomosódnak, bekeményednek. Nálam most épp ez a helyzet. Megint. Hihetetlenül tud ám fájni, nem is gondoltam volna! Úgyhogy amennyit csak lehet, tusolok meleg vízzel, közben masszírozom finoman, aztán fejni próbálok.

Borogatom, megint kis masszír, fejés... ez így megy akár napokig. A leghatékonyabb persze az lenne, ha Fló szippantaná ki, de ő most valamiért csak nyammog a cicin, ami ugye nem segít rajtam. A mellgyulladást mindenesetre jó lenne elkerülni, szóval drukkoljatok!

Has

Szerencsém van ezen a téren, mert szülés után nem sokkal visszament a hasam, szóval nem úgy nézek ki, mint aki még mindig terhes. Ha így lenne sem zavarna igazán, ez egy ilyen időszak, most a gyerek a legfontosabb, nem fogok fogyókúrázni. Majd 1 év múlva ráérek formába hozni magam.
A terhesség alatt kialakuló függőleges barnás csík is halványodott már a pocakomon. (Valaki tudja egyébként, hogy ez miért jön létre és mire való?)

Comb, fenék

No, hát innen lenne mit lefaragni. :) Terhességi csík nincs rajta, kentem is szorgosan, viszont az a sok szénhidrát, amit a szoptatás miatt eszem, úgy tűnik, ide rakódik le. Meg olyan plötyi az egész. Jó, terhesség előtt sem voltam egy Rubint Réka, de most még lazább lett minden. 

Hiányzik is a futás és a jóga, elég rossz kondiban vagyok, de nem egyszerű a mozgást beiktatni. Pláne, hogy a nagyik messze laknak, apa meg sokáig dolgozik. Bár őszintén szólva, ha lenne is egy szabad másfél órám, valahogy úgy érzem, nem a futócipőmért nyúlnék nyomban, hanem mondjuk kiterülnék az ágyon, vegy leülnék nyugiban az asztalhoz késsel-villával elfogyasztani a vacsorámat. Egy kis bor is jöhet. Egyszer élünk! :) 

De vissza a valóságba: egyelőre marad a gyerekcipelés karban, mint mozgásforma. Persze lehet már egy csomó mindenre otthon is tornázni, de pont az a lényeg, hogy egy kicsit kimozdulnék...

Visszér

A huncut kis erek terhesség alatt szép lassan behálózták a lábamat. A hasammal ellentétben ezek nem tűntek el, ott virítanak. Nem is vettem észre addig, amíg egyszer valaki hátulról lefotózott rövidnadrágban. Brrr!! Segítség! Hogy lehet eltüntetni?

A közel sem teljes lista ellenére soha nem fordítanám vissza a korábbi állapotot. Hiszen akkor még nem volt Flórababa.

Elég egy cuki babakacaj vagy egy kézszorítás tőle és máris elfelejtem a kis "hibáimat." Ráncok? Plöttyedt fenék? Kit érdekel! Fló a legnagyobb ajándék! Strandra meg majd két év múlva megyek...