Csodálattal adóztam mindig a gombáknak. Ahogy életben maradnak két határ között. Nem tartoznak se ide, se oda. Nem növények és nem állatok. Gombák. Mindenekfeletti túlélésre programozta őket a természet.
De nem minden gombával szimpatizálok…
Táplálékfelvétel tekintetében például három típusát különböztetjük meg a gombáknak. Szaprofiták, vagyis korhadékfogyasztók, az elpusztult szerves anyagok lebontását segítik elő.
Angéla gyönyörű nő, hatalmas autóval közlekedik, sokat költ ruhára, cipőre, soha nem unja meg a fogyasztást. Gyerekei is hasonló szemlélettel élnek, termékvásárlásban korosztályuk élén állnak. Kacatokkal teli a szobájuk. Egyetlen mesekönyvet, egyetlen megunt plüsst se adnak soha tovább. A tárgyakkal léteznek, közöttük, mellettük, belőlük élnek. Kacatfogyasztásuk határtalan.
Azért spórolnak is néha, Angéla például, aki meglehetősen szegény sorból küzdötte fel magát (férje segítségével) a jómódúak közé, sajnálja az ételt kidobni. Persze túl hirtelen, túl sokat költ élelmiszerre is, nem logisztikázik a gasztronómiában (sem), olyan készletek halmozódnak fel, amelyeket nem lehet időben elfogyasztani. A kutyától is sajnálja a drága falatokat, hát hiába a smaragdköves gyűrű az ujján, reggelire gond nélkül tömi magába a vénné ráncosodott virslit, a rögökké összecsomósodott müzlit, és megpimpósodott narancslével öblíti le.
Gyerekeit is erre biztatja. Csupa jó szándékból, anyai ösztönei se parancsolnak időben megálljt neki, a városi kórház gyerekosztályán már kétszer is kezelték a gyerekeket enyhébb gyomorfertőzéssel. Angéla gyomra azonban, hála a nehéz gyermekéveknek, vasból van. Angéla így él, mindent megemészt, semmi se okoz hascsikarást neki.
Mikorrhizásak – a növény gyökérzetére kapcsolódva tökéletes szimbiózisban élnek a gazdatesttel.
Edit apró kis nő, hatalmas babakék szemekkel. Szociális munkásként dolgozik a fővárosban, de hivatása és a kötelező nyolcórás munkája mellett több civilszervezettel is kapcsolatban áll. Itt ruhákat gyűjt, ott élelmiszert oszt. És összehozza a rászorulókat a segítőkkel. Mindig tudja, kinek van kidobásra ítélt nagykabátja, és a memóriája megőrzi annak a nevét, címét, akinek szüksége van rá. Így él, ebből él, segítés a kenyere, de gondoskodik arról, hogy a rendszer, mint egy nagy, gyönyörű lombot hajtó növény, zöldüljön.
Editet mindenki szereti, még azok a közösségek is befogadják, amelyek más segítőnek gondot okoznak. Sokszor ül egy-egy szegényes asztalnál, eszi velük a híg krumplifőzeléket, máskor meg kacsasültet csomagoltat az úri háznál, és viszi annak a családnak, ahol megint kisbaba született, bár a már meglévő kicsik etetése is gond. Edit nem mérlegel, nem ítélkezik, csak viszi a szépen, selyempapírba csomagolt sült húst az anyukának, meg narancsot is, legyen teje annak a babának. Működik szépen együtt az élettel, és mást is erre késztet.
Paraziták, amelyekkel a legkevésbé szimpatizálok, nos ezek a gombák az élő szervezetre telepednek, és lebontják azt.
Zita a legjámborabb feleségnél is kiveri a biztosítékot, bár eleinte kedvesnek mutatja magát. Bébiszitterként dolgozik, úgy évente, kétévente vált családot. Gyönyörű lány, hatalmas keblekkel, buja természettel. Irigykedik a családokra, ahol munkát kap, gyakran dohog magában, miért a gyerekszüléstől megterebélyesedett nő uralja a konyhát, miért nála a férj bankkártyája… ahhh, hiszen ő is a férfi PIN kódjára hajt.
Ügyesen teszi azért a dolgát, ha a gyerekek nem is rajonganak érte, annyira érti a mesterséget, hogy ne találjanak kivetnivalót abban, amit csinál a gyerekek körül. Például beszélteti őket sokat. Hogy zajlott a nyaralás, apa-anya nem veszekedtek-e, milyen szobákat vettek ki a szállodában… és tényleg apa nem az anyukátokkal aludt?
Megtalálja a legkisebb rést a házasságon, ha teheti, kiszélesíti azt, és beletelepszik. Gyökeret ereszt, enni kezd. Hiszen zabálnivaló az apuka, akkor is, ha kicsit már pocakosodik, kicsit kopasz a feje teteje, és nehezére esik a második szex-menet. Az elsőt is csak azért vállalta, mert éjjel surrant be hozzá a drága, amíg a feleség a nővérét látogatta meg. Üres volt az ágy, a gyerekek aludtak.
Zita így létezik: csak egy szabad hétvége akadjon, annyi pont elég, hogy kiterjessze önmagát, paplant, parfümöt, selyemhálóinget raboljon. Meg a férj szívét, érzékeit, ágyékát. A lány boldog, apuka is boldog egészen addig a pillanatig, amíg rá nem ébred, hogy a szexi szitter szerelme drága kincs. Megkéri a paplan alá surranás árát, és aztán már nem elég a pénz sem. Státuszra hajt, gyűrűre, és hogy bitorolhassa a konyhát. Felfal mindent, ami él és lüktet, ami az útjába akad. Para, nagyon para. Parazita.
