Ételek, amiket gyűlöltetek és imádtatok a menzán

Sorban állás, nézelődés, mi a menü, fúj, ez tegnap is volt, de híg, anyué jobb, ott egy tócsa, ki fog elcsúszni, hozzál kenyeret, hol van a só, nem bírom megenni, rossz a szaga, végre piskótakocka, ne dobálj kenyérgalacsinnal, megeszed vagy megehetem, jól van, menjünk órára. Tipikus, átlagos ebédidő a múltból. Vagy ti máshogyan emlékeztek rá?

Akárhogyan is, holnaptól indul a menzareform, kevesebb só, cukor kerül a gyerek tányérjára, változatosabb lesz a menü. Állítólag. A gyerekektől meg majd úgyis megtudjuk, ez mit is jelent valójában. Tudjuk, a menzakaja eléggé lutri: vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz.

Én nem voltam menzás, de mindig elkísértem a többieket az ebédlőbe, és mit mondjak, nem sajnáltam annyira, hogy lemaradok azokról a falatokról, ha mégis, kikunyiztam egy adagot valamelyik barátnőmtől. Naná, hogy a csokiöntetes piskótakockából! Az volt a menza csúcsétele, amit soha senki nem hagyott ki, mert egyszerűen jegyet adott egy utazásra a gasztronómia fellegvárába.

De volt, amit egyáltalán nem hiányoltam. 

Gyümölcsleves

Méghozzá meggyes. Eleve a színe elborzasztott, majd az állaga is. Szétmállott, halovány meggyszemek úszkáltak benne, az állaga hol híg volt, hol darás. Savanyú ábrázattal ette minden gyerek. Ez volt a problémánk néha a paradicsomlevessel is.

Lencsefőzelék, spenót, tökfőzelék

Mint a zsizsikes bab. Komolyan, meg amit Bud Spencer evett a filmjeiben. Nem ám úgy nézett ki, mint anyukánk főzeléke, hanem mint valami, ami a közelében sem jár: sem színben, sem ízben, sem állagban. Kellett hozzá bátorság, míg megközelítette bárki is kanállal.

Darás tészta és káposztás tészta

Nem értettük, mi értelme. Tészta ilyen színtelen darával meg káposztával. Ették, mert muszáj volt, illetve, legalább egy dologgal lehetett jobbá tenni az élményt: mérhetetlen sok cukorral, a káposztás kocka esetében pedig talán borssal. De hát az meg már ízlés szerinti igény lett volna.

Vadas és szaftos hús főtt krumplival

Vizes, szétmálló, ízetlen vagy túl sós krumpli hússal meg szafttal (?!). Otthon semmi gond nem lett volna vele, de egyszerűen túl gyanús volt az állaga, és a hús is olyan FURA volt. Szagra sem volt túl étvágygerjesztő. Hüpp.

Néha inkább a tudat volt rossz, hogy a maradék kaja hová kerül, és hallottunk rémtörténeteket arról, hogy újra kínálják a nagy fazékból a repetázóknak. De voltak a piskótakockán kívül is kedvenceink: palacsinta, betűleves, császármorzsa. Meg azért a menzás agyoncukrozott teát sem utáltuk. 

Ti melyik kaját szerettétek/utáltátok nagyon?