„Minden játszmának van egy haszna” – De vigyázat, tönkreteheti a kapcsolataitokat! Pádár Detti

„Minden játszmának van egy haszna” – De vigyázat, tönkreteheti a kapcsolataitokat!

Az élet játék, az élet egy színház. Eljátsszuk szerepeinket, tanult mintáink alapján, jól begyakorolt válaszokat adunk a helyzetekre. Közben persze szeretünk, hisz ez az élet értelme. De valóban szeretünk, vagy csak úgy teszünk? És vajon mitől félünk?

Mi az a játszma?

Hallottatok már a játszmákról? Csúnya szó, ám minden ember életében jelen vannak valamilyen szinten. Lehet játszma egy-egy visszatérő mondat, amivel kedves módon, mégis zsaroljuk a másik embert. Játszma lehet egy betegség is, amivel a környezet összes figyelme a betegre irányul, esetleg sajnálják, így vele foglalkozik mindenki. Ez persze árnyaltabb, hiszen a betegség gyökerén mindig van egy félelem, még inkább egy igény, amit a beteg magának nem ad meg, ezért a külvilágtól várja.

Akkor is játszunk, ha állandóan késünk, ha fontos találkozókra utolsóként esünk be, megváratjuk a partnert.

5-10 perc hagyján, na de fél óra? Ha belegondoltok, e néhány példa alapján minden játszmának van egy haszna. Haszonszerzés céljából indítjuk ezen dolgokat, a haszon pedig a figyelem, illetve valami olyan energia, ami lételemünk. Ha nem kapnánk meg azt az energiát, nehezen élnénk tovább, ez az üzemanyagunk. És hogy honnan ez a sok szerep? Természetesen a családból, a társadalomból, ezt látjuk, ezt tanuljuk, így alakítjuk ki komfortzónánkat. Ismeritek a mondatokat: „a nagyapja is ilyen volt”, vagy „örököltem, anyunak is ez volt a baja”. Persze, génjeink felmenőink által kódolva vannak, de szocializációnk során igen nagy százalékban viselkedésformákat sajátítunk el. Így alakul ki az, hogy kik vagyunk mi.

Hogyan másképp?

Forrás:
iStock

Kis játékaink színesítik mindennapjainkat. Pedig mennyivel jobb lenne színes ceruzát fogni és rajzolni néhány szép virágot. Játékaink életünket biztonságossá is teszik. Indítunk egy mondatot, és már rögtön tudjuk rá a választ, hiszen évek óta így csináljuk (ha a partner részt vesz a játékban). A végkifejlet tuti, nem csalódhatunk, bebizonyíthatjuk igazunkat, és haladhatunk tovább ugyanabban a mederben. Az energiacsere is megtörtént, épp csak állnak a dolgok, nem fejlődünk. Ha nem vagyunk tudatosak, nem leszünk azzal sem tisztában, mit okozunk a másik embernek, és nem utolsósorban magunknak. Nyomasztjuk egymást néhány napig, lekicsinylően reagálunk, hogy fölényeskedhessünk, összeveszünk, hogy aztán kibékülhessünk... folytathatnám.

Tehát a játszmák az érintkezés bizonyos formái. Az intimitás eszközei: szavainkkal, pillantásainkkal hozzáérünk a másik emberhez, simogatjuk, de az is lehet, hogy valójában a kígyó simul.

A játszmán túl

Ha már észrevettétek, hogy százszor voltatok ugyanabban az élethelyzetben, ami mindig ugyanazokat a rossz érzéseket váltotta ki belőletek, és egyre csak villog a kérdőjel: „Miért kapom ezt? Hogyhogy megint itt tartok?”, akkor álljatok meg, és kezdjetek el változtatni. Gondolkozzatok el, melyik az a pont, ahol beindul a mókuskerék, mi az a mondat, érzés, illat, szín, hatás, kép, ember, helyzet, ami után másképpen érzitek magatokat. Ha ezt meg tudjátok állítani, szép dolgok következnek. Lehet, megjelenik egy kis félelem, mert a megszokottból kiléptek, és olyankor, ugye, bármi megtörténhet.

Ott kezdődik a szabadság, az igazi élet, no és a tiszta szeretet.