Aki a bogarakat szereti, rossz ember nem lehet!

Aki a bogarakat szereti, rossz ember nem lehet!

Tudom, gyerekkorotokban megtámadott, csúnya, csíp, harap, nyolc lába van, a szeméről nem is beszélek, de attól még nem kell gyűlölnötök szegény pókot, tücsköt vagy sáskát. Mondom ezt én, PONT ÉN, aki pár éve kiköltözött a szobájából egy pók miatt.

Aztán életem része lett Kiwi, a kaméleon, és MINDEN megváltozott. Ráadásul életemben először a VOUS-nál ettem rovart, most pedig éppen gyászbogárlárvák és sáskák nyüzsögnek mellettem egy dobozban. Elég jó úton haladok afelé, hogy elindítsak egy #védjükmegabogarakat kampányt, de afelé biztos, hogy legyőzzem a rovarok iránt érzett evolúciós parámat.

Tegyetek így ti is, segítek, hogyan!

Nézzétek meg!

Fogadok, sose néztétek meg őket közelebbről, hanem egyből ugrottatok a rovarirtóért, vagy hívtátok a HŐS-t, aki megszabadított benneteket a szörnyetegtől. Pedig a titok az, hogy meg kell néznetek őket közelebbről, más nézőpontból, mint ahogyan eddig tettétek. A minap fedeztem fel, hogy egy kaszáspók valami elképesztő finomsággal ereszkedik le a láthatatlan pókhálóján, és olyan mozdulatokkal, amiket még az építészet is hasznosítani tud.

Forrás:
flickr/tsireldi

Fogjátok meg!

Drasztikus, tudom, és vannak fokozatok, míg eljuttok odáig, hogy gond nélkül megfogtok egy-egy bogarat, de higgyétek el, megéri. A tücsköket például gyorsan megszoktam, azok amúgy is futóbolondok, nincs túl sok eszük, nem csípnek, és viccesen pattognak. A bébisáskáktól nagyon féltem, ami összefüggésben van a sáskajárásos filmek rémisztgetéseivel, de ahogy barátkoztam velük, észrevettem, hogy cuki szemük van. Jó, mikor először kezembe adta a párom, akkor végig visítottam becsukott szemmel, aztán elcsodálkoztam, mert iszonyú cuki, ahogy bátortalanul az ujjadra lép, és végtelenül nyugodt. Akkor meg azért keztem vinnyogni, hogy tartsuk már meg szegény Albertet, ne haljon már meg ilyen méltatlanul. De a felnőtt sáskáktól még mindig irtózom.

Jó-jó, de ez az egész minek?

Tudom, vannak ellenérvek, például, hogy undorítóak belülről, dehát mi sem vagyunk különbek. Menjetek el egy boncolásra, higgyétek el, az sem lesz kellemesebb látvány. Ráadásul a rovarok fontos részei kicsi világunk táplálékláncának, hasznosan szorgoskodnak a világ egyensúlyának megtartásán. S ha netán eljönne a világvége, és a föld étkészlete kiapadna, még mindig túlélhetnétek némi bogárchipsszel és kukaccal. Komolyan azért akarnátok kihalni, mint a dinoszauruszok, mert nem mernétek bogárhoz nyúlni?

Ugye, hogy nem!