Amikor bemész egy boltba, és meglátsz két almát, ami közül az egyik nagy és érett, a másik pedig kicsit hibás, melyiket választod? Természetesen a szép felé fordulsz, azt viszed haza, azt eszed meg. Mert külső alapján ítélünk.
Aki azt mondja, nem számít a külső, hazudik. Hiszen az jön velünk szembe az utcán. Az fog meg először. Mondják is, hogy a külső megfog, a belső megtart. De nektek mi számít igazán? A haja? A szeme? A keze? Mert nekem mindegyik. És vállalom, hogy hajlamos vagyok elsőre ítélni. Volt már mindenféle pasim. Aki helyes, de elviselhetetlen. Aki kicsit csúnyácska, de emberséges. Ha pedig visszagondolok, melyik volt a jobb, és miért, egyértelműen az utóbbival volt könnyebb dolgom. Ő jó volt.
Most akkor fontos vagy sem?
A külső nem minden. Az csak külső. Megkérdeztem a barátnőimet, ők mi alapján választanak maguknak pasit. Mondták, hogy amikor ők szerelmesek voltak, az valahogy megszépítette a fiút. Nem tűnt fel, hogy nem úgy áll a foga, ahogy a Colgate-reklámokban a modelleknek. Hogy rágja a körmét, ami csúnya. Valahogy a szerelem ilyen. Rózsaszín köd.
Tudat alatt photoshopoljuk a másikat.
És „másodikra” mi fog meg?
A belső értékek sokkal fontosabbak. Mert ha választani kell, egyértelműen az emberség, a kedvesség, a jó humor a mérvadó. Ha veletek szemben áll két pasi, az egyik kívül gyönyörű, de belül borzalmas, a másik pedig épp az ellenkezője, melyiket választjátok? Ha okosak vagytok, az utóbbit. Mert azt, aki nem olyan helyes, hogy Calvin Klein-modell legyen, még kicsit tudjátok formálni úgy, hogy jobban tetsszen nektek.
Mások belső tulajdonságait viszont nem tudjátok megváltoztatni. Azokat nem tudjátok megreformálni, mert ő ilyen.
És ti mások vagytok. És nem illetek össze. Persze, lehet foggal-körömmel küzdeni azért, hogy egyek legyetek, de hosszú távon ez nem fog működni.
Kutyából nem lesz…
Az ember nem tud megváltozni. Ne is akarjátok megváltoztatni őket. Ideig-óráig sikerülhet, olyankor pedig boldogok vagyunk, hogy igen, megérte a sok áldozat, amit érte hoztunk. De az alap, a gyári tulajdonságok megmaradnak. Vagy elfogadjátok őt olyannak, amilyen, vagy inkább engedjétek el a dolgot.
És azt se felejtsétek el, hogy amíg saját magatokkal sem vagytok tisztában, addig a másikat sem tudjátok elfogadni.
Sok bosszúságot tud okozni egy olyan kapcsolat, amiben nem vagytok boldogok. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy senki nem erre vágyik.
Borsó meg a héja
A szerelem vak. És vakká tesz titeket. Ha valakit igazán szerettek, nem fog számítani, milyen nadrág van rajta. Nem fog érdekelni az sem, ha külsőre egyáltalán nem illetek össze. A végén úgyis csak az lesz a fontos, hogy milyen vele. Mikor ketten vagytok, együtt, mindentől és mindenkitől távol. Hiába fekszik mellettetek egy félisten az ágyban, ha nem tudtok miről beszélgetni, és teljesen mások vagytok. Egyezzen az értékrend, a meglátás, a gondolkodás. Nekem az jelenti azt, hogy nem működőképes valakivel a dolog, amikor kínos csendben ülünk egymással szemben. Tudjátok, az érzés, amikor azon gondolkoztok: mit is kéne mondani neki? Igen, azt hiszem, ez már rég rossz.
Michaletzky Luca, a VOUS pszichikógus szakértője szerint teljesen rendben van, ha a külső alapján véleményt formálunk valakiről, de ezután már valami másnak kell következnie:
"Amikor valakivel először találkozunk, a másodperc töredéke alatt eldöntjük róla, hogy szimpatikus-e vagy sem, így természetesen az első benyomás alapvetően az illető külsején, kisugárzásán múlik.
Ám ha az első rostán átment az illető, tehát fizikailag vonzó, akkor már inkább a belső tulajdonságai alapján döntjük el, hogy mennyire szeretnénk vele szorosabb, hosszan tartó kapcsolatot.
Valójában emögött sok, ennél jóval összetettebb folyamat is működik, például családi kapcsolatok, viselkedési minták, egyéni értékrendek és játszmák alapján."
