Ha Itália, akkor Szicília, ha Szicília, akkor maffia. Ha maffia, akkor pedig Al Capone és Don Corleone. A Keresztapa történetét mindenki ismeri, ha más nem Coppola filmtrilógiájából. Sokan kívülről fújják a mozi híressé vált mondatait, és az is biztos, hogy mindenkinek megvan a vetett ágyban várakozó, levágott lófej is. Pedig a hírhedt Cosa Nostra nem is a legnagyobb, legrégebbi és legelvetemültebb maffia a világon.
Coppola egy amerikai író, Mario Puzo 1969-ben megjelent A keresztapa című regényét vitte filmvászonra. Az első rész sikerei után, ami három Oscart is kapott – a bukástól félve – Coppola óriási hezitálással vágott bele a folytatásba, a 3. rész pedig csak jó néhány év múlva készült el. A filmdráma azonban nemcsak a nézőket és a szakmát nyűgözte le, de nagy hatást gyakorolt a működő maffiacsaládokra is, hiszen igencsak hitelesen mutatta be a bűnbandák életét és működését. A szereplőket valódi alakokról, a New York-i Bonanno családról mintázták, akiknek vezetője majdhogynem kötelezővé tette a tagok számára a viselkedési tananyag minimum egyszeri megnézését.
Nagyon nem kellett őket kérlelnie, imádták magukat viszontlátni.
A film és a valóság tényleg megegyezik
Don Vito karakterét – akit a legendás Marlon Brando alakított papír zsebkendővel a szájában – Joe Bonanno ihlette, aki a Keresztapához hasonlóan szintén egy szicíliai faluban született egy helyi gengsztercsalád gyermekeként. Ő is New Yorkba menekült az ott élő rokonaihoz, ő is a szesztilalom alatt gazdagodott meg az illegálisan előállított és árusított alkoholból és ugyanúgy távolságot akart tartani a drogoktól, mint Don Vito. De neki sem sikerült, hiszen egyes maffiatagok az ellenzése ellenére belekezdtek a sok pénzt hozó üzletbe.
Csakis a pénz és a hatalom
A politikai szál is stimmel, hiszen a bűnbandák előszeretettel támogattak politikusokat, hogy céljaik elérésében segítsék őket és hathatós közbenjárásukkal a bűnüldözés előtt is védettek legyenek. Franklin Rooseveltet Bonanno kente meg és Kennedyről is köztudott volt, hogy jó kapcsolatot ápolt a rosszfiúk bandájával.
Frank Sinatra sem tagadta maffiakapcsolatait, akiről egyébként a véres lófej ügyben érintett színésztanonc maffiatag alakját mintázták.
A maffiák működése
Az olasz maffia (Amerikában és szülőhazájukban ugyanúgy működnek) szigorúan patriarchális felépítésű, a kulcsfigurája pedig a családfő, akinek mindenről tudnia kell, mindenben teljhatalma van, nélküle senki nem hozhat döntéseket, nem intézkedhet. Egy területen általában több banda is harcban áll egymással a monopóliumok megszerzése érdekében, ami lehet például a kábítószer- vagy fegyvercsempészet.
A szervezet valódi tagjának csak azt veszik be, aki minimum egy embert eltesz láb alól a bandavezér utasítása alapján. Ez a beugró a hatalomért és a pénzért való játékba.
Top 5 maffia a világon
Bármily meglepő, nem az olasz maffia a legbefolyásosabb bűnszervezet a világon. A titkos csoportok a “székhelyük” szerinti országról kapták a nevüket, de tevékenységük természetesen nem áll meg a határoknál.
A legnagyobb:
Az orosz maffia a legnagyobb bűnszervezet a gengszterek világában, de a legidősebbnek korántsem mondható, hiszen a Szovjetunióban jött létre a 20. században, feltevések szerint az egész világra kiterjedő hálózatnak akár félmillió tagja is lehet. Nemcsak otthon, de Európában és a posztszovjet régióban, sőt az USA-ban, Izraelben, Spanyolországban, Kanadában is befolyással bírnak. A felsorolás a teljesség igényét nélkülözi. A tevékenységi körük is igencsak szerteágazó: fegyver- és kábítószer-kereskedelem, csempészet – még szervkereskedelemben is utaznak –, szexipar, internetes bűnözés, bérgyilkosság és terrorizmus. Szóval, szerintem velük senki nem akar ujjat húzni.
A legsztárosabb:
Az olasz maffia, a szicíliai és az amerikai Cosa Nostra (jelentése: a mi ügyünk) nemcsak a Keresztapa-trilógiát és az Al Caponéról szóló moziremeket, de számos egyéb kultfilmet is megihletett, így joggal érezhetik magukat tagjai igazi sztároknak. Na persze sokuk csak titokban veregeti meg a vállát. A kiválasztottak a hallgatási kódex aláírásával és az első gyilkosság végrehajtása után lépnek be a szervezetbe. Meglepő módon nagyjából 4000-en lehetnek, de ehhez még hozzájön a beszervezettek és megvesztegetettek szép számú köre. A klasszikus fegyver- és drogügyletek mellett a védelmi pénzek beszedése és a gazdasági bűncselekmények is a profilukba vágnak.
A legfüggőbb:
A filmes világ velük is előszeretettel foglalkozik: ők a kolumbiai drogbárók, akik a világ kábítószerpiacának irányítói. Szinte nincs olyan régió a világon, ahol ne lennének jelen, és erős politikai, katonai és jogi kapcsolatokkal rendelkeznek. A különböző bandákat karteleknek nevezik és nem ritkák köztük az egymással folytatott véres háborúk. De nem kímélik a megfékezésükre megalkotott törvények kitalálóit sem, akiknek fejére kiemelten pályáznak.
A legcsonkább:
A japán yakuza megalakulása nagyjából az 1600-as évekre vezethető vissza. Családokba tömörülnek és nagyjából 110 ezer taggal bírnak. Különös ismertetőjelük, hogy legtöbbjüknek hiányzik egy darab a kisujjából, amit ráadásul saját maguk nyestek le a bandavezér kiengesztelésére egy-egy hibájuk után. A legtöbbjüknek az egész teste tele van varrva, tetoválásaikat pedig konszolidált öltöny mögé rejtik. Ők is benne vannak minden tiltott haszonszerzésben és jók az illegális bevándorlás menedzselésében is.
A legforrófejűbb:
Az albán maffia nem egységes sem szervezetileg, sem pedig földrajzilag. Működnek hazájukban, Európában és Amerikában is. Működésüket állítólag már az 1400-as években megkezdték, de csak a 20. század vége felé kezdtek határaikon túl is mozgolódni, hogy mára igazi nemzetközi bűnbandává fejlődjenek.
