A Lomnici csúcs Szlovákia gyöngyszeme

Legyetek ti is felhőjárók! – Hódítsátok meg a Lomnici-csúcsot!

Szlovákiában nőttem fel, és akkoriban gyakran ábrándoztam magyarországi tájakról. Mikor Magyarországra kerültem, a külföldi országok is izgatni kezdtek, és sokáig nem is sejtettem, hogy Szlovákia is gyönyörű kincseket rejt magában, csak mikor hirtelen felindulásból a Magas-Tátrát tűztük ki utunk céljául egy hétvégére. Végül is miért ne? Irány a Lomnici-csúcs!

Napsütés helyett eső

Tátralomnicon szálltunk meg, a Lomnici-csúcs alatti völgyben, egy álmos, elhagyatottnak tűnő faluban, ahol este tízkor bezárt minden. Aznap, mikor megérkeztünk, épp csak ledobáltuk a cuccainkat, és már indultunk is tovább a közeli Csorba-tóhoz. Úgy számoltunk, hogy jó időnk lesz, és hogy azt a laza másfél órás túrát gyorsan lejárjuk a Fátyol-vízesésig és vissza, mielőtt ránk esteledik. Nos, ez nem egészen így történt.

A túra duplaannyi ideig tartott, az eső pedig szakadt, mintha dézsából öntenék.

Magunkra aggattuk az esőkabátot, alá pakoltuk a fényképezőgépet, nejlonszatyorba csomagolva, nehogy megázzon, így pont úgy néztünk ki, mint akik távcsövet készülnek szülni valamelyik túraúton. Egyre jobban esett, és míg mi felfelé siettünk, addig a víz patakokban rohant le a hegyről, mintha menekülne. Itt azért elmorzsoltunk egy kis morgolódást, hogy az a vízesés aztán tényleg úgy zúduljon le, mint valami menyasszonyi fátyol.

Bőrig ázva, bokáig vízben állva kergettük a békákat

A vízesésből nem láttunk sokat, az egész hely merő víz volt, mi meg ott álltunk pici pontként a funkcióját vesztett esőkabátunkban. Akkor azt hittük, ennél igazán nem láthatunk szebbet azon a hétvégén. Tévedtünk.

Forrás:
Puha Andi

Felhőjárás a javában

Biztos emlékeztek még azokra a mesékre, melyekben a szereplők felhőkön járnak, át is sétálnak rajtuk, azzal takaróznak. Na, hát a Lomnici-csúcson jöttem rá, hogy az mind kutyafüle volt a valósághoz képest.

Nem volt túl jó időnk aznap sem, és amikor Tátralomnicon felültünk a felvonóra, hazudnék, hogy nem futott át a fejemen a gondolat, hogy a hülye turista még rossz időben is felmegy, hogy ne lásson semmit sem. A Start nevű középső állomásig ugyanis nem láttunk semmit. Tejfehér köd vette körül a kabint, néha egy-egy fa teteje sejlett fel a semmiből, majd felértünk a Kő-pataki-tóhoz, és hirtelen ragyogó tavasz lett.

Ha a Magas-Tátrában jártok, nem ér semmit az időjárás-előrejelzés, egyszerűen pillanatról pillanatra váltanak az évszakok. Néha morcos őszben sétáltok, majd egy völgyzugban karjaiba vesz a nyár.

Zöld volt minden, néhol kopasz sziklafoltokkal, olyan domborulatokkal, hogy ha férfi vagyok, feleségül kérem a Tátrát. Itt már 1750 méteren voltunk, és aggódva néztünk a gomolygó felhőben eltűnő Lomnici-csúcsra, ott már úgy gondoltuk, ennyi volt, a hegycsúcs ma szégyenlős, nem akar mutatkozni.

Mikor beszálltunk a liftkabinba, kis idő múlva megint csak egymás tarkójának látványa volt a legizgisebb téma, aztán egyre több vad sziklacsúcsot fedeztünk fel magunk körül, és oszlani kezdett a fehérség. Ekkor esett le, hogy átjöttünk egy felhőn. Értitek? Végre átmentem a felhőkön, mint a mesékben! Az már szinte nem is döbbentett meg, hogy 2 kilométert tettünk meg egy szál drótkötélen, közel 900 méternyi szintkülönbséggel.

A páratlan látvány egyébként is elvette az eszem

Mert az, hogy sziklákra építettek egy hotelt és bárt 2634 méter magasra, elképesztő, de hogy ott a teraszon le tudtok ülni és úgy gyönyörködni a látványban, az valami leírhatatlan élmény. Körös-körül szikla- és hegycsúcsok, völgyek, és mindezt úgy öleli körbe a gomolygó felhő, mintha tejhabot öntöttek volna az egész mindenségre. Mesés.

S ha ez nem elég, a mélység fölé kilógó kilátókon is közelebb merészkedhettek a látványhoz, és figyelhetitek, ahogyan tejhab szivárog az ormok között. Rálátni Szlovákia hivatalos legmagasabb pontjára is, a Gerlachfalvi-csúcsra, ami a 19. század közepe felé elorozta a Lomnici-csúcstól az ország legmagasabb pontja címet a maga 2655 méterével.

S hogy mit csináljatok, ha feljuttok egyszer oda? Mivel csak iszonyú kevés időtök lesz, mindössze 50 percetek, ezért semmit. Igyatok egy kupica finom TatraTeát, ami egyáltalán nem alkoholmentes, cserébe finom és erős. Hagyjátok, hogy átmelegítsen, és közben nézzétek a kilátást.

Legyetek egy 50 percre felhőjárók.