http://www.kocsisbalint.hu/

Az ember, aki az ízek és az érzelmek nyelvén beszél

Kocsis Bálinttal, a CSIKOS lekvárcsalád megálmodójával nem először beszélgetek. Néhány éve találkoztunk utoljára. Akkor éppen a korán megélt sikereinek örültünk. Az egyszer volt, hol nem volt csodáinak, ahogy szinte nulláról felépítette birodalmát. Szeretetből főzött lekvárjainak híre éppen bejárta az országot. Család, munka, kreativitás együtt valósult meg. Harmóniát élt át. Szaladt a szekér.

Nehéz volt persze az indulás és mélyről kellett nekifutni. Majdnem százkilós konyhafőnökként, egy olyan habitussal, amely mellett Gordon Ramsey is elbújhatott volna. Teljesítmény- és megfelelésvágy, örökös munka, nulla pihenés, maximális precizitás. Elvárások a kollégák felé. Azt mesélte, akkoriban nem érdekelte az EMBER. A munka, a feladat éltette és a teljesítmény.

Aztán a lelke, a szervezete fellázadt. Egy egyszerű szűrővizsgálatra jelentkezett, a mellette vállalt laborvizsgálatok bajt jeleztek. Kiderült, hogy agyalapi mirigy daganata van, bár még nem műthető. (Az egy centiméter alatti daganatot nem műtik.) Gyógyszeres terápia következett, és teljes fordulat az életmódban. Jött az agykontroll.

Az élete is gyökeres fordulatot vett. Az addig csak rendszertelenül táplálkozó, jellemzően húsfaló, túlsúlyos férfi elkezdett figyelni arra, mit eszik. Mozogni, futni kezdett, és ahogy mindenki más, ő is majd' belehalt az első ötszáz méterbe. Pár hónap után azonban a cél a futóverseny lett. Elkezdett zsugorodni a daganat.

És megszületett a CSIKOS. A lekvárcsalád, ami fantáziadús remekművé vált azonnal. Gyümölcsös, meghökkentő, mesebeli hangulatok érkeztek. Belga csokis lekvár, zserbós lekvár, rózsás, levendulás kanalazók.

Bálint akkor harmóniát élt át. Nekem úgy tűnt. Az ízek és érzelmek nyelvén beszélt.

Forrás:
http://www.kocsisbalint.hu/

Néhány napja hívtam újra, mert számomra az ő története mesés volt, gondoltam, illik a VOUS napi üzenetéhez.

Hallgatott egy sort, amikor felhívtam, aztán azt mondta, furcsa, hogy most, éppen ma hívom, mert az utóbbi idők egyik mélypontját éli át.

Vagyis a csoda várat még magára. Három lesz az a próba, mire elnyeri jutalmát. De halad vándorútján.

„Ott tartottunk, hogy megszerették az emberek a CSIKOS ízeit, hangulatát. Átment talán az üzenet is, hogy mindezt szeretetből kreálom. Beindult az üzlet is, de hát én nem értettem az üzlethez.

Ma, ha visszanézek az elmúlt pár évre, úgy látom magam, hogy szaladok egy napsütötte, virágos réten, hangosan és boldogan kiabálok. Boldog vagyok. Aztán átérek a rét másik oldalára, ahol komor arcú emberek azt mondják: 'Fantasztikus, amit csináltál, de tudod, hogy taposóaknákkal van tele a rét, amin önfeledten átszaladtál?'

Célba értem. De fogalmam se volt, hogy amit csinálok, abban mennyi kockázat van. Bepörögtem, vitt magával az ötlet.

Megcsináltam, mert nem mondta közben senki, hogy ez lehetetlen.

Visszamenőleg is ébredtek bennem félelmek, mennyit kockáztattam, és mennyien kihullottak mellőlem. Túl sok lett a munka megint, nem mindenki hitt benne úgy, mint én, próbára tette baráti, emberi kapcsolataimat, párkapcsolatomat is.

Jöttek a mélypontok. Ezt akarom? Jó úton vagyok? Mit adok ezzel az embereknek? Több vagyok, mint egy lekvárkereskedő? Elég ez nekem? Ezzel tudom a legtöbbet adni az embereknek?

Elkezdtem keresni a válaszokat, és ez sokat segített, hogy mertem definiálni a kérdéseimet, akartam a válaszokat, és próbáltam meghatározni a helyem a világban.

Most is fontos az általam készített lekvár üzenete, hiszen egy édes (és egészséges) lekvár lehet egy szerelmes üzenet két fiatal vagy egy békejobb anyós és meny között. Lehet, így lobban lángra egy szerelem, jön létre egy új család. Naiv gondolatok tudom, de szeretem így látni ezt a terméket.

Az a legcsodálatosabb, hogy már eddig is emberek sokasága fejezte ki érzelmeit nekem köszönhetően, melyre termékeim egyedisége, energiával teli volta inspirálta őket. Kreativitásomnak, értékrendemnek köszönhetően egyre több szeretet szülte pillanat jön létre, és minden ajándékba adott üveg lekvár hozzájárul egy újabb mosoly megszületéséhez.

Mindemellett, mivel valóban nagyon fontos szempont, hogy ami üvegekbe kerül nemcsak fűszeresen finom, de egészséges is lehet, úgy érzem, egy kicsit teszek is valamit az emberekért, szélesebb körben, mint amikor konyhafőnökként egy szálloda konyháját vezettem. Lekváron keresztül üzenek, meg bemutatófőzéseket vezetek, ahol az idő egy része csak a főzés, a másik része komoly motiváció és lélekápolás. Egy Kocsis Bálint-féle főzőshow után sokakban ébred fel a változásra való hajlam, egyre többen ismerik fel a jelenlegi helyzetük esetleges zsákutcáit. Megszületett a lelkemben az emocionális gasztronómia. Ezt adom át.

Újra változtam: ma már nem a teljesítmény, és még csak nem is a 'vállalkozás lendülete' érdekel vagy éltet, hanem maga az emberi kapcsolatok. Tanulok most is, a személyiség-tipológia érdekel, elindultam kifelé az anyagi világból, elindultam egy őszintébb és értékesebb úton, és nagyon élvezem.

Nem olyan régen adtuk el a családi házat, most egy Balaton-parti házban élek a családommal, az ablakom a Balatonra néz. Éltet engem a Balaton. Privát coachingra járok, ahol hozzám hasonló, pozitív és a világért tenni akaró emberrel fejlődöm, támogatjuk egymást, valamint olyan mestertől tanulhatok, aki hisz bennem és akinek legalább annyira fontosak a céljaim, mint saját magamnak.

Ismerkedem önmagammal, más minőségű kapcsolataim vannak és próbálom megismerni, segíteni a körülöttem élő, a köreimbe került embereket. Mert így tudok majd többet adni, vagy még hatékonyabban, személyre szabottabban, mint eddig. Változom, és várom a próbatételeket.

Olyan példát fogok mutatni a gyermekeimnek, akik ha az én példámra gondolnak, és felteszik azt a kérdést, hogy: 'Mit tenne most apa?', akkor egyértelműen a legjobb döntést hozhassák meg, mely az ő életüket, fejlődésüket támogatja majd.”