Egyéb kategória

Mesebeli ruhák, amelyekről minden nő álmodozik, pedig nem kellene

Elképzeltétek már, milyen lenne a régi korok ruháiba öltözni? Abroncs, fűző, korabeli báli topán, és azok a mesés kalapok! Szerintem igen, és ezzel nem vagytok egyedül. A legtöbb esetben viszont az egyszer volt ruhák nagy része nemcsak a mai nő számára lenne elviselhetetlen. A saját idejükben sem számítottak a legkényelmesebb vagy legpraktikusabb viseletnek. De volt sok más baj is a mesebeli darabokkal.

vous - 2015.09.30.
Mesebeli ruhák, amelyekről minden nő álmodozik, pedig nem kellene

Csak a képeken csodás abroncsos ruhák

De most tényleg! Ki ne szeretett volna egyszer az életében (életnek tekintjük azt is, amikor Barbie-val játszottunk vagy az óvodában éltük a mindennapjainkat) hatalmas, abroncsos ruhában bálozni. Elcsavarni a férfiak fejét, mint Scarlett O'Hara az Elfújta a szélben. De aki látta a Sissi-filmeket, az biztosan vágyott egy kicsit arra a bizonyos kék ruhára is.

A való élet azonban lényegesen más volt, mint ahogy azt megmutatják a filmek jelmeztervezői. Számukra ugyanis a rendező határozza meg, mennyire rugaszkodhatnak el az egyszer volt ruhák valóságától. Az abroncsos ruhák első megjelenésük után hol eltűntek, hol újra megjelentek az elmúlt századokban, de akármilyen szélesek voltak és akármilyen anyagból készültek, nem volt könnyű velük az élet.

Azt érdemes megjegyezni, hogy akkoriban csak az arisztokrácia (később a polgárság) tagjai divatoztak. A viselet pedig sok esetben nem a praktikusságot szolgálta, hanem státuszszimbólum volt.

Az abroncsos szoknyák sok esetben azt hirdették, hogy viselőjüknek még csak mozdulniuk sem kell, mert mindent megkaphatnak enélkül is.

Vagy azt, hogy viselőjének akkora vagyona van, hogy kétszárnyú ajtók építése sem okoz gondot azért, hogy a ruháikkal egyik szobából a másikba közlekedhessenek.

Bizonyos korokban jellemző volt, hogy az extrém divathóbortokról karikatúra jelent meg.

Forrás:
metmuseum.org

Gyönyörű, de kegyetlen fűzők

A fűző is többször felbukkant, eltűnt és átalakult az elmúlt évszázadokban. Az 1800-as évek végén viszont egészen extrém formát öltött. Többnyire ezt a változatát ismeri mindenki fűző néven. A divatos testmódosítás színterei akkor nem a plasztikai sebészek műtői és a tetoválószalonok voltak, hanem a fűzőkészítők műhelyei és a szabóságok. Az ideális homokóra testalkatot a fűzővel érték el a nők.

Ezek egy időben persze textilből, később bálnacsontból és textilből készültek, de aztán megjelentek az acéllal szigorított változatok is, amelynek kegyetlenségét gyönyörűen megmunkált selyemhuzat mögé rejtették a készítők.

Íme, néhány különleges darab az 1870-es, 1880-as és 1890-es évekből:

A már említett Scarlett O'Hara 17 hüvelykes derékkal csavarta el az összes szépreményű déli fiú fejét. Ez azt jelentette, hogy a könyv szerint 43,18 centiméter volt a dereka. Állítólag voltak, akik 38 (!) centisre is be tudták fűzetni magukat. Hiába, akkor felöltözve kellett tökéletesen kinézni, hiszen akkoriban egy egész házasságot élhetett le egy nő, hogy sosem látták meztelenül. Bár ilyen körülmények között levetkőzve nem is lehetett volna túl vonzó.

A fűző sok nő bőrét csúnyán felhorzsolta, okozott vetélést és a tüdő bevérzésére is volt példa. A törzsre óriási (14-43 kilogramm) nyomás nehezedett, a tüdő alsó lebenyei annyira össze voltak szorítva, hogy a tüdőkapacitás 20 százalékkal csökkent. Nem csoda, ha a hölgyek gyakran kiáltottak repülősóért. A hasizmok elsorvadtak a sok, fűzőbe szorított év során és a keringési rendszernek sem tett jót ez a kegyetlen ruhadarab. Állítólag azok, akik nem elégedtek meg a fűző okozta testmódosítással, sebészhez fordultak, hogy kivetessék a lengőbordáikat. Az 1800-as évek végéről beszélünk!

Forrás:
metmuseum.org

Csodaszép, de használhatatlan cipellők

Ha már lemondtatok az abroncsos ruhákról és a fűzők által varázsolt darázsderékról, akkor hadd mutassak még egy gyönyörűséget. A finom, bájos és tényleg meseszép papucscipők aztán tényleg csak a cipőkészítő nagymesterek öncélú játékai voltak. Ezek talpa vékony textilből vagy finom bőrből készült. A legkényesebb darabok esetében néhány lépés megtétele is komoly sérülést okozott a lábbelin. Nem csoda, ha ilyet csak a legelőkelőbbek engedhettek meg maguknak, akik egész nap a lábukat lógatták – szinte szó szerint.

Linda O’Keeffe cipőkről szóló könyvecskéjében idézi fel azt a jelenetet, amikor Jozefina császárné, I. Napóleon felesége, a kor divatikonja egyetlen viseléstől lyukas cipőjét megmutatta a cipészének. A mester állítólag csak annyit mondott az 521 pár finom topánkát birtokló császárnénak:

Ah, madame, látom, mi a gond. Ebben ön járt?

Nem lehetnek túl praktikus viseletek azok a lábbelik, amelyekben egy fűszál kárt tehet vagy amelyek egy csepp harmattól beáznak. De nem kell ahhoz az utcára menni, hogy a viselőjük könnyen felfázzon, elég petrezselymet árulni egy darabig a bálban és máris több hétig tartó ágynyugalom lehet a divatozás vége.

Forrás:
metmuseum.org

A sort még valószínűleg hosszan lehetne folytatni és biztos vannak olyan mai ruhadarabok is, amelyek bizonyos esetben jól mutatnak, de komoly betegséget is okozhatnak viselőiknek, legyen szó a körömcipőktől vagy a crop topokról.

Ha eszetekbe jutnak a közelmúltból olyan ruhadarabok, amelyek gyönyörűek, de veszélyesek, osszátok meg velünk!

Címkék: #divat #ruha
Ajánlott cikkek