Megvakította magát, mert úgy érezte, vaknak kellett volna születnie

Megvakította magát, mert úgy érezte, vaknak kellett volna születnie

Elgondolkodtató számomra, hogy néhány ember hogyan áll ahhoz a hírhez, hogy egy 30 éves nő Észak-Karolinában szántszándékkal megvakította magát, pusztán azért, mert úgy érezte, az az igazi önmaga, vaknak kellett volna születnie.

Jewel Shuping 20 éves korára megtanult fehér botot használni, és folyékonyan tudta olvasni a Braille-írást. Aztán 21 évesen szándékosan a szemébe öntötte a lefolyótisztítót, és hiába volt minden segítség, mára már majdnem teljesen megvakult. Eleinte azt mondta a családjának, baleset volt, de mikor kiderült az igazság, a szülei nem álltak vele szóba, és sokan őrültként kezelték.

Szakemberek szerint Jewel hasonló betegségben szenved, mint azok, akik nemváltoztató műtéteken esnek át, mivel úgy érzik, nem az az identitásuk, aminek születtek. Ritkán, de találkoztak már olyan esettel, hogy valaki amputáltatni szerette volna a lábát, le szeretett volna bénulni, mivel úgy érezték, úgy kellett volna születniük. Olyan emberről, aki a vakság után vágyott, most hallottak először.

Normális ez a nő? Unatkozik? Fogyatékos akar lenni?

Érdekes, hogy a nemváltoztató műtétekkel lassan kezdünk megbarátkozni, azonban ha valaki fogyatékosként találja meg önmagát, az megvetendő dolog. Tudom, reálisan nézve valóban sokkoló lehet egy ép embernek, hogy valaki eldobná a látását, karját, lábát, meg egyáltalán a NORMÁLIS életét egy olyan életért, ami tele van buktatókkal.

Hahó, fogyatékosan is lehet teljes az élet!

Hazudnék, ha azt mondanám, sosem gondoltam arra, hogy milyen lenne az életem hallóként, de soha nem gondoltam arra, hogy ha megkaphatnám a hallás képességét, akkor elfogadnám. Hallássérülten is tudok teljes életet élni, a sajátomét. Még ha olykor dühöngök is azért, mert emiatt nem tudok hivatalos ügyeket telefonon intézni. Ráadásul még én is könnyen belecsúszok az identitáskeresés kérdéskörébe: Ki vagyok én? Halló, mert ott nőttem fel? Nagyothalló, mert tudok beszélni? Vagy siket, mert az audiogramom szerint az lennék, és mert néha egyszerűbb lenne a siket közösségben, kevesebb, másféle stresszel?

Az identitás megválasztása érzés, döntés kérdése. Senkinek semmi köze hozzá.

Persze, megértem a szülőket is, sokkoló, mint ahogyan sokkoló mindenki másnak, aki nem tudja elképzelni, milyen így élni. Nem lehet elvárni, hogy mindenki könnyen megértse, és ez így van rendjén. De igyekezni, hogy nyitottabbak legyünk, azt lehet.

Videót Jewelről itt láthattok!