Egyéb kategória

Újratervező anyukák: „Voltam videotékás, telefonos kisasszony és télapósegéd is” – Interjú Boncsér Orsolyával

Boncsér Orsolya egy kislány anyukája és számtalan projekt és ötlet megvalósítója: volt videotékás, télapósegéd, jelenleg reklámszédelgő, gyerekfotós, appfejlesztő, meseíró. Miért ő a mai interjúalanyunk? Ma ünneli a világ az Ada Lovelace-napot. A nagy költő, Byron lánya kivételes matematikai és zenei képzésben részesült és ő volt a világ első számítógép-programozója (a gép viszont sosem épült meg). Ma őt ünnepelve arra biztatják a nőket, bátran tanuljanak ők is matematikát, programozást, lépjenek műszaki, tudományos pályára.

vous - 2015.10.13.
Újratervező anyukák: „Voltam videotékás, telefonos kisasszony és télapósegéd is” – Interjú Boncsér Orsolyával

Névjegy

Név: Boncsér Orsolya

Életkor: 32 év

Gyerek(ek) neve és kora: Cucu, 3,5 év

Korábbi foglalkozás: reklámszövegíró

Jelenleg ezt csinálja: mindent egyszerre, azaz reklámszövegíró, fotós és gyerekkönyvíró

Elég sok mindennel foglalkoztál, mielőtt családod lett. Szövegíró és fotós voltál korábban (is). Mesélj erről egy kicsit!

Sosem gondoltam, hogy egy lábon állni szerencsés dolog lenne, és egyébként is több minden érdekelt mindig egyszerre. Az egyetem alatt dolgoztam a Kultiban, voltam videotékás, telefonos kisasszony és télapósegéd is. Aztán minden álmom az volt, hogy reklámszövegíró legyek, így az lettem. Közben pedig folyamatosan bicikliztem és fotóztam mindenféle géppel mindenféle szituációban. Most is körülbeül húsz különböző gép lapul itt-ott, immáron sajnos csak a fiókokban.

"Reklámszédelgőként" aposztrofáltad magad. Mit értesz ez alatt?

Mindig szerettem a reklámszövegírást. Nagyon változatos és kreatív munka, ráadásul kiskosztüm sem kell hozzá. A széles érdeklődési kör és a fotózás szeretete pedig inkább előny, mint hátrány. Szerencsére mindig olyan munkahelyen dolgoztam, ahol a főnökeim támogattak a hobbimban is.

Miután a kislányom megszületett világossá vált, hogy nem lehetek szövegíró, fotós, gyerektartalom-szerző és anya egyszerre. Meg kellett szabadulnom a nyolcórás kötelékből – ami a valóságban nyilván sokkal több órát jelentett naponta –, hogy mindenre maradjon időm. Ez egyébként a gyakorlatban azt jelenti, hogy leginkább most sincs semmire. Abbahagyni nem akartam a reklámszövegírást, mert ezt is szeretem, így most már szabadúszóként dolgozom különböző ügynökségeknek.

És hogy hogyan dolgozik egy szövegíró? Általában párban egy art directorral – én leginkább egyedül. Sokat gondolkodok csendben és hangosan, éjjel is és nappal is. És egy reklámszövegíró bírja a strapát.

A neveddel én először a Szuzi és a naplopók kapcsán találkoztam. Egyedi a látásmódod. Mi inspirál, mi vezérel egy-egy gyerek vagy család fotózásánál?

Szeretem a gyerekeket fényképezni, mert annyira fesztelenek és természetesek. Sokkal felszabadultabban érzem magamat én is velük, mint amikor felnőttekkel dolgozom. Őszinték és szórakoztatóak. Ha rosszkedvük van, nem tesznek úgy, mintha jó lenne. Minden gyerek más, mindenki külön egyéniség, sosincs kétszer ugyanaz. Szeretek új emberekkel találkozni, és szeretem a képeken úgy látni őket viszont, ahogyan én ismertem meg őket. Koszosan, durcogva, asztal alatt kúszva, vigyorogva vagy épp ásítozva. Nem egy díszletben, hanem a saját környezetükben. Emlékeket gyártok nekik a saját esetlenségükkel, nem csak szép képeket.

A gyerekek fotózása a saját gyereked születésével jött, vagy már korábban is foglalkoztál ezzel?

Egyáltalán nem foglalkoztam ezzel, mert egyáltalán nem gondoltam gyerekekre, sem sajátra, sem máséra. A baráti körünkben sem volt kisbaba, igazából inkább tartottam tőlük. Pont azok miatt az indokok miatt, amelyeket az előző válaszomban pozitívumként emeltem ki velük kapcsolatban.

Féltél a gyerekektől, de a gyerekvállalás nem volt kérdés?

Azt gondoltam, hogy a körülmények sosem lesznek optimálisak. Mindig fogok találni egy (vagy sok) kibúvót, hogy miért ne. Ezért úgy döntöttem, hogy ezen a témán inkább egyáltalán nem gondolkodom, és lesz, ami lesz. Persze ehhez kellett egy másik ember is, akiről tudtam, hogy abban ugyan sosem fogunk megegyezni, hogy milyen felületen vágjuk a mackósajtot… de azt is éreztem, hogy olyan apa lesz, akire a leendő gyermeke mindig számíthat majd élete során. Ha pedig ez nem kérdés, akkor nincs kérdés.

Hogy éled meg az anyaságot? Azért kérdezem, mert ez teljesen más feladatot ad, és bármilyen laza az anya, bármilyen jó a baba, a saját projektekre kevesebb idő jut.

Nehéz volt. A terhességet utáltam az első pillanattól kezdve az utolsóig, sőt az utolsó utániig. Míg a haverjaim korsókat ölelgettek – meg egymást –, én addig a vécékagylót, több hónapon át, éjjel-nappal. Az agyamban pedig hormonháború dúlt. Erre én hál' istennek csak utólag jöttem rá, így ezzel legalább nem a saját, hanem mások életét keserítettem meg.

Nem volt sima ügy a szül(et)és sem, és az utána következő időszak sem. Egy notórius nemalvót sorsolt a gép nekünk. Túlélésre játszottunk. Az anyaság érzése sem jött varázsütésre. A mai napig inkább szoros baráti kapcsolatot ápolunk. Vagy legalábbis én így gondolok rá. Az sosem volt kérdés, hogy szülés után is dolgozni fogok. Azt kellett kitalálnom, hogy hogyan, mikor és mit. Három év telt el azóta. Ennyi idő kellett hozzá, hogy végre azt gondoljam magamban, ez így okés, ahogy most van. Persze nyilván mindig többre vágyom.

A Nokedli apps. ötlete honnan jött?

Az akkor még nem-férjemnek kritizáltam valamilyen gyerektartalmat, amellyel kapcsolatban dolgoztam az ügynökségen. Ő pedig rám szólt, hogy ne csak a számat jártassam. Így született meg az első 12 állatos versike. És mivel nagyon szerettem rajtuk dolgozni – és mivel a haverok és a tesztgyerekek is jól szórakoztak rajta – iPad-appot csináltunk belőle négy nyelvre lefordítva, családi kasszából finanszírozva.

Forrás:
Szabó Solya

2012 a létrehozás dátuma a Facebookon, mikor debütált az app. Milyen hosszú munka előzte meg?

Amikor a verseket írtam Cucu már belülről rugdosott. A programozás alatt pedig mi rugdostuk (persze mi sokkal finomabban) az ő bölcsőjét, miközben dolgoztunk. Hál' istennek akkoriban még nem tudott szaladni és beszélni, így egész gyorsan haladtunk – bár a véleményére sem számíthattam, mint most.

Ha jól látom, a Pici Piacon már könyv formájában is bemutatkozott Jeti. Hogyan kapcsolódik össze a könyv és az app?

Az appban a jetis vers kapott helyet (meg jó pár extra), szerettünk volna többet is kihozni, de akkoriban nagyot változott az életünk, és sok feladatot és problémát meg kellett oldanunk, így – egy időre – el kellett, hogy engedjük az app gyártását. Nem szerettem volna azonban, ha a versek a kukában landolnak, így kiküldtem őket egy-két helyre, a Naphegy pedig igent mondott. Jó gyorsan. Az első hat vers került bele az első, Nemzetközi Könyvvásárra megjelent kötetbe. Azóta születtek még további történetek és ötletek. Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő, reméljük, sok izgalmas mindenfélét.

Forrás:
Boncsér Orsolya

Mi lesz a következő dobásod? Készülsz valami újdonsággal akár a Nokedli, akár a Szuzi kapcsán?

Igen, mindig készülök. Egy személyes sorozaton dolgozom, ami talán lassan nyilvános lesz, ha elszánom magam. A Szuzi és a naplopókat is szeretném kiegészíteni egy-két új izgalmas feature-rel, és a Nokedlivel kapcsolatban is sorban állnak az ötletek.

A kislányom pedig kistestvért akar, bármi áron. Azt állítja, etetné és felkelne hozzá éjszaka is, ha már ő úgyse alszik… és költözünk is. Remélem, a 2016-os év is legalább annyi mindent tartogat, mint a 2015-ös.

Ajánlott cikkek