Hogyan kerültél Kenyába? Mi volt a cél?
A Vodafone Felelősségvállalás támogatásával jutottunk el a kenyai Taita-hegységben található Bura Mission faluba. Itt a magyar Taita Alapítvány által segített árvaház kertjében kezdtünk meg egy nagyon sok fajtán alapuló termelési kísérletet 2013-ban. A végső cél az volt, hogy a hagyományosan termesztett, alacsony beltartalmi értékű “régi” zöldségfajtákat és fajokat teljesen új zöldségekre és fűszernövényekre cseréljük. Jobb ízű, magasabb beltartalmú, sokkal magasabb hozamú, könnyebben gondozható, permetezést nem igénylő fajtaválaszték elérése volt a célunk.
Mivel otthon is a különleges, ehető növényekkel foglalkoztam a MonJardin! Facebook-blogon, ezért egészen kiváló lehetőséget kaptam, hogy egy olyan klímán termesszek, nézzem a növényeket, ahol egész évben a mangótól a burgonyáig, a kaktuszgyümölcstől a narancsízű csiliig minden folyamatosan vethető, aratható.
Sikerült megvalósítani a terveidet?
Az elmúlt két évben és négy termesztési időszakban hatalmas munkát végeztünk. Rengeteg új fajt próbáltunk ki, új talajkezelési, termőtalaj-építési technikákat dolgoztunk ki, a hagymányos alapzöldségek, a kukorica, bab, levélkáposzta új fajtáit vezettük be a termesztésbe, a régi és az új fajták keresztezésével ellenállóbb, magasabb hozamú hibrideket, tájfajtákat hoztunk létre.
A munka most befejeződött, de olyan alapvető változásokat sikerült elérnünk, hogy sokkal jobb ízű, magasabb tápértékű, sokkal többet hozó fajták maradtak termesztésben.
A teljes munkafolyamat, termelési folyamat megváltoztatása még hosszú évek munkája lett volna. A vidéki kisgazdaság mindenhol a világon rendkívül konzervatív, kockázatkerülő, akár a hozam vagy minőség kárára is. Rendkívül nehezen vált új fajokra és fajtákra a megszokott választék helyett. Afrikában különösen konzervatív a termesztés és a gasztronómia. Ezzel együtt és e mellett mégis sikerült elérnünk, hogy a kertben már vannak fűszerek, új ízű, illatú, formájú növények, amiket folyamatosan termesztenek, használnak már.
Mesélnél az árvaházról, a munkádról? A gyermekek élelmezését szeretted volna jobbá tenni?
Az árvaházban kifejezetten mint a stáb, a “staff” része kezdtem el dolgozni. Ez azt is jelentette, hogy a gyerekek életében nem mint szokásos önkéntes vettem részt. Gyakorlatilag egy rendes, napi munka volt, amit végeztem. Kicsit nagybácsiszerep volt, amit a hosszú ott-tartózkodás közben fel kellett venni.
A munka során lassan megpróbáltam kivonulni a területről, és a munkások, munkavezető kezébe adni az irányítást. Az is fontos volt, hogy megpróbáljunk az ő ritmusukban dolgozni, illetve figyeljünk arra, hogy ne legyen túl hirtelen, túl nagy a váltás, mert akkor biztos, hogy elutasítják a munkánkat. A termesztésben tehát egy egészen egyszerű növényeket használó, egyszerű kapás földművelést kellett amennyire lehet, fejlődésnek indítani.
Klasszikus példa, hogy egy sikeres, jóval nagyobb hozamú aratás után, a következő vetéskor szinte teljesen a régi talajkezelési, vetési technikákat, fajtaválasztékot kezdték újra alkalmazni. Mondván, hogy a jó eredmények csak hozzám köthetők.
Újra kellett kezdeni szinte az oktatási folyamatot. Hozzáteszem, hogy afrikai agrár-fejlesztési projektekben dolgozó kollégák kivétel nélkül mind ugyanilyen folyamatokról számoltak be. De azt hangsúlyozom, hogy mindezek ellenére sokkal több növényünk és módszerünk maradt használatban, ami többek között az önmagukat újravető, sikeres tájfajták kialakításának és egyes sikeres fajtacseréknek köszönhető.
Ez merőben másmilyen módszer egyébként, mint az Afrikában alkalmazott, nagyon részletesen kidolgozott, mindössze 1-3 fajtára koncentráló kertészeti innovációs programok. Most úgy tűnik, a mi utunk a sikeresebb.
Te mivel tudod őket segíteni? Mi az a gazdálkodási modell, ami beválik?
Azt meg kell érteni, hogy a kulturális különbségek hatalmasak. De arról szó sincs, nem is kérdés, hogy egy afrikai ember akar vagy nem akar dolgozni. Teljesen mást jelent neki az aktivitás, sikeresség, eredményesség fogalma. Más szótárt használ, más fogalom- és értékrendet.
Ha ezt európai szemmel nézzük, és európai fogalmak és ‘kulturális DNS’ alapján minősítjük, akkor nagyon nagy hibát követünk el.
Ami nekünk sikeresnek ígérkezett: nagyon nagy agro-biodiverzitású termesztés, önvisszavető tájhibridek kialakítása, önfenntartó, élő talaj kialakítása. Ezzel lehet eredményeket elérni a mi álláspontunk szerint. Az más kérdés, hogy például az afrikai kolléga elég nehezen tudta elfogadni, hogy NEM szabad kapálni, NEM szabad öntözni bizonyos talajállapot elérése után.
Tilos a lassan termőre forduló növényeket kiirtani, mert nagyságrendekkel nagyobb hozamokat várunk a betakarítási idő végén egy új, de lassú növénytől. Ez minden eddigi “siker-logikájával” szembement az itt dolgozó embereknek. Szóval, van még dolgunk rendesen.
A kialakított kertek (ültetvények) vízzel való ellátását hogyan oldjátok meg?
Próbáltunk olyan termesztést, olyan talajállapotot, olyan fajtaválasztékot találni, amelyik a lehető legkevesebb vizet használja fel. Erre van néhány megoldásunk: természetes “élőgazos”, vastagmulcsos vagy banánleveles páramegtartást alkalmaztunk sok esetben.
Igyekeztünk megtartani azokat az új tájfajtákat, amelyek minimális vízzel beérik a régi növényekhez képest. Például volt olyan önvisszavető paradicsomunk az első év végére, amelyik az itteni tűzforró nyár, december közepén is kihajtott, és öntözés nélkül termést tudott hozni. Vagy volt olyan aratásunk, hogy csak a mi újonnan keresztezett tájfajta kukoricáink hoztak termést, más kertben nem tudtak szüretelni a nagy szárazság miatt.
De a Vodafone Felelősségvállalás segítségével azért építettünk esővízgyűjtő és természetesvíz-gyűjtő tartályokat is. Összesen mintegy 100 000 liter tárolására képes kapacitást hoztunk létre a hegyekben. Mert a víz, bármivel is kísérletezünk itt az Egyenlítő alatt, Afrikában hatalmas érték.
Mi most a célod? Mi az, amit sikerként könyvelsz el?
Ezeket a tapasztalatokat, amiket a Taita-hegységben szereztünk, szeretnénk egyre szélesebb körben elterjeszteni. Kenyában két helyen, a Viktória-tó mellett lévő két másik magyar alapítványnál, az „AFROHO” és a “Have a brick in Kenya” is elkezdünk egy termesztési kísérletet a jövő évben, illetve már nagyon nagy agro- és vetőanyagcégek érdeklődnek a módszereink, vetőanyagaink iránt. Ha minden összejön, a kongói „Afrikáért Alapítvánnyal” is lesz egy féléves vízgazdálkodási és agrogazdasági projektünk a jövő hónaptól.
Ez egyértelműen siker. Bárhová megyünk, bárhol mutatjuk be az eredményeinket, mindenhol nagy figyelmet kapunk itt Afrikában. Középtávon magyar fejlesztésű fajtákon alapuló kutató és árutermelő kerthálózat létrehozásán is dolgozunk. Hozzáteszem, a kenyai Magyar Nagykövetségen most egy rendkívül felkészült, nyitott, jó hangulatú és aktív fiatal csapat jött össze, akik mindenben a segítségünkre vannak, ez különösen fontos ilyen távol Magyarországtól. Rengeteget köszönhetünk nekik.
Persze, ezer más projekt is ötlet szintjén fejben van, a múlt század elején jelentős magyar kutatói, felfedezői hagyományokat szeretnénk továbbvinni egy mombasai Teleki Intézet létrehozásával, ahol magyar kutatók, diákok tölthetnének szakmai gyakorlatot. De egy kisebb Teleki-túrát is szervezni szeretnénk, Kittenberger-, Fischer Lajos-, Sass Flóra-emlékhelyeket is jó lenne felállítani… ezer és egy dolog vár Afrikában ránk még!
„Egy olyan projekthez is keressük a civil és kormányzati támogatókat, hogy elinduljon egy kölcsönös kulturális információcsere a kelet-európai és a kelet-afrikai térség országai között, például zene, tánc, színházi, bábszínházi, design és iparművészeti vagy az itt népszerű rövid és alternatív filmművészeti munkák kijuttatása a zanzibári vagy a tanzán arushai összművészeti fesztiválokra. Persze ez megint tovább mutat, mert közös workshopok, afrikai népművészeti tanulmányok, kutatások lehetőségét vetíti előre.”
.
Egy fiatal pécsi színésznek hogyan változott ilyen nagyot az élete?
A színészet mellett végeztem a közgázt, és a nonprofit, kulturális gazdaság volt az, ami érdekelt. Vidéki kultúra és gazdaság-fejlesztéssel kezdtem el foglalkozni, ahol adott volt, hogy a mezőgazdaság mennyire elválaszthatatlanul kötődik a vidéki mindennapokhoz.
A mezőgazdaság megújítását kezdtük el keresni, aminek a zálogát új növényfajok és -fajták termesztésében találtuk meg. A gondolatunk akkor, 5-6 évvel ezelőtt, még nagyon új volt, igazi pionír munkát kellett végeznünk.
Ezt követően kezdtem MonJardin! néven egy Facebook-blogot írni, ahol már csak gasztrobotanikával, innovatív növénytermesztéssel foglalkoztam. Ebből már egyenes út vezetett ahhoz, hogy mikor a Taita Alapítvány és a Vodafone Felelősségvállalás kenyai projektjéhez kertészt keresett, inkább rám essen a választás.
Kenyában, Afrikában hatalmas gazdasági, mezőgazdasági, kutatási potenciált látok. Ameddig lehet, már ide tervezem az új projektjeimet. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy az itteni kenyai magyarokkal egyre több magyar céget, üzleti partnert és turistát csábítsunk ide, és megmutassuk, hogy a jövő egyértelműen Kelet-Afrikában van.
Fontos megjegyezni, hogy az a “magyar betegség”, hogy külföldön kerülik egymást a honfitársak, itt egyáltalán nem jellemző. Nagyon szoros kapcsolatot tartunk, segítjük egymást. A MonJardin! kenyai munkájához irodát például a magyar Ocean View Hotel biztosít Mombasában, vagy a szintén magyar Kenyai Magyarok Turisztikai Iroda is ahol lehet, kapcsolatokkal, információkkal kérdés nélkül segíti a munkánkat.
Az a kép, amit Afrikáról hagyományosan ismerünk, már nem igaz. A legfeltűnőbb példa: itt már évek óta mindenhol, bárhol, az utolsó szavannai trafikban is lehet mobiltelefonnal, SMS-ben fizetni, és ez a mindennapok része, Európa ennek még a közelében sincs.
A kontinens, és különösen Kenya, hatalmasat változott. Inkább hasonlít egy európai, mint egy szub-szaharai országra, de úgy, hogy megőrizte döbbenetes természeti gazdagságát.
Aki egyszer jár itt, és nem hermetikus turistautat választ, az mindig vissza akar jönni.
