Leonardo da Vinci a mai napon kapott megrendelést a világ talán legismertebb festményének megalkotására. Mona Lisa titkát sokan próbálták már megfejteni, és sokan keresik az egyes műalkotások sikerének kulcsát is. De mi van azokkal az absztrakt alkotásokkal, amik látszólag néhány könnyed ecsetvonással készülnek? Tudjátok, amiket elnézve az fogalmazódik meg az emberben: ilyet én is tudok csinálni. Mi megpróbáltuk.
De nézzük, mi is előzte meg a nagy alkotást. Természetesen a vászon, az ecsetek és a festékek beszerzése.
Egy dolgot tudtunk csak biztosan: festeni senki nem tud közülünk.
A lelkesedésünkkel azonban nem volt gond. Válogattuk a színeket és abban megállapodtunk, hogy rózsaszín mindenképpen legyen a közös alkotásunkban, hiszen ez a VOUS színe. Aztán a végén semmilyen más színt nem használtunk, csak fehérrel világosítottuk a különböző tónusú pinkeket.
Hogy mi legyen a képen, arról vázlatokat készítettünk, próbálgattuk az eszközeinket, amikor Tini bedobta a közösbe a fogkeféjét, mert Zsófinak eszébe jutott, hogy fröcskölhetnénk is a vászonra. És azt is eldöntöttük, hogy a különböző vastagságú ecsetek közül az én vastag pemzlimet használjuk majd, amit egyébként az apukám a kerti bútorok festéséhez vásárolt.
Szóval, a festék és a technika már megvolt, de még mindig nem tudtuk, mit fessünk, egyik ötletet a másik után vetettük el.
Niki ekkor felvetette, hogy mi lenne, ha valamilyen ombre stílusú dolog kerülne a vászonra. Ezt akkor rajta kívül senki nem értette, de miután a hajfestés nagy szakértőjeként elmesélte, hogy árnyalatokat fessünk a fehér felületre, azonnal lelkesen munkához láttunk.
Egy celluxszal körberagasztottuk a vásznat (azaz kimaszkoltuk), hogy keretet adjunk a nagy műnek, és már pingáltunk is. Mindenkinek jutott egy-egy árnyalat, majd a fröcskölésben is lett saját pöttye mindenkinek, hisz közös művet alkottunk.
A végeredmény igazán csajos lett, mi pedig úgy gondoltuk, nem is olyan rossz a festmény, amit készítettünk. Alá is írtuk, mint az igazi művészek.
Miután szerzőink nem csak az íróasztalnak írnak, úgy gondoltuk, a festményünk se kallódjon el, felkerestünk egy kortárs bemutatótermet, hogy megtudjuk, egy kurátor szerint ez egy műalkotás vagy sem. Schneller János, a Resident Art Budapest tulajdonosa és kurátora vállalta, hogy véleményt mond a számunkra igazán szerethető festményről, de előtte elmesélte, hogy mitől lesz műalkotás valakinek a munkája.
Mi alapján dönthető el, hogy miből lesz műalkotás?
Az igazi remekművek akkor is hatnak, ha nem tudom, hogy ki által, hogyan, milyen körülmények között készültek, melyek az első pillantástól kezdve fogva tartják a szemet. Az ilyen alkotások lélegzetelállító módon és leggyakrabban elsőre megfogalmazhatatlan módon hatnak.
A nők és a férfiak alapvetően máshogyan viszonyulnak a festményekhez; míg a nők többnyire a kevésbé konkrét képeket szeretik, melyek színeikkel, sokszor absztrakt kifejezésmódjukkal inkább az érzelmekre hatnak, addig a férfiak zöme a technikai bravúrokra, a minél tökéletesebb ábrázolásra fogékony; arra, hogy egy-egy kép miként van megfestve. Ez utóbbiak inkább a figuratív képeket jellemzik.
De persze mindez csak általánosítás, és valójában mindenkire máshogy hat a művészet. Az absztrakt művek tágabb teret engednek az asszociációnak, míg a látvány alapú képek inkább az interpretációnak, az értelmezésnek nyitnak utat.
Az absztrakt képek máshogy működnek?
A laikusok és a művészethez értők természetesen teljesen másként közelítenek egy-egy alkotáshoz, míg az utóbbiak szerint ahhoz, hogy valaki eljusson az absztrakcióig, mindent tudnia kell az ábrázolásról, mindent meg kell tudnia festeni, hogy végül csak a lényeget fesse meg. A laikusok pedig sokszor csak azt veszik mindebből észre, hogy ezt ők is meg tudnák festeni. De nincs ezzel semmi probléma.
Ahogyan Schneller János mondta, a kortárs művekről csak hosszú távon dől el, hogy valódi műalkotások-e vagy sem. Reményünk tehát még van arra, hogy felfedeznek minket.
A lényeg viszont mégsem ez, hiszen a művészet nemcsak azáltal hat, hogy gyönyörködtet és elgondolkodtat, hanem hogy jó csinálni. És mi minden pillanatát élveztük. Sőt, még tetszik is, amit létrehoztunk.
