Volt idő, mikor azt gondoltam, sose fogok sírni többé, és volt olyan is, mikor attól is könnyezni kezdtem, ha túl szép volt az őszi táj. Sírás nélkül nem érdemes élni szerintem, a könnyeitek egy olyan arcotokat mutatják meg, amelyikkel még sose találkoztatok. Hoztam is nektek pár példát, biztosan ráismertek majd pár könnyes helyzetre ti is.
Boldogságkönnyek
Amikor tömény boldogságcunamit kaptok a nyakatokba, és mesélitek, és megtörténik, felfogjátok, majd azon kapjátok magatokat, hogy sírtok, pedig nem is vagytok szomorúak. Talán csak icipicit, hogy véget ért. De leginkább boldogok vagytok, hogy megtörtént.
Szívet tépő zokogás
Amikor igazán fáj. Amikor a fájdalomra nincsenek szavak, csak az artikulálatlan hang, takony és könnyek. Rohamszerűen jön, elsöpör, kifordít és földre küld. Nincs senki, aki ebből kihozhatna.
Vihar utáni csend
Átment rajtatok a fájdalom, kicsit lecsendesültök, üres minden. Idegenül nézitek magatokat a tükörben, hogy jé, ez is az én arcom. Smink- és arclemosás jön, csak a szomorú, csillogó tekintet marad még egy ideig.
Az utolsó könnycsepp
Amikor pontosan azt halljátok a másiktól, amire szükségetek van. És ő az, aki az utolsó könnycseppet elmorzsolja a szemetek sarkából. Nincs ennél meghittebb pillanat sírás fronton.
A gyűlölet könnyei
A könnyes arcotok a kezetekben, és ehhez társul egy nagy adag önmarcangolás meg vádaskodó, hangos mondatok. Menekülés, rohangálás a szobában, nincs nyugalom sehol, a gondolatok sajnos nem hagynak el.
,,Márpedig én nem sírok”
Negyvenöt fokban felfelé néztek, mert attól elmúlik az inger, mély levegőt vesztek, de belül már őrjöngve bőgtök, mint ahogyan még soha. De kívül ebből csak az elborult arc látszik, kissé csillog a szemetek. Ha kérdik, mi a baj, akkor a válaszotok csupán ennyi: csak por ment a szemembe.
Hirtelen könnyek
Azt hiszitek, minden oké, majd jön egy cuki mosoly, egy e-mail, egy szép táj, hangulatos fények, és a szemetek könnyben úszik. Hogy miért? Hormonok, depresszió? Tudja fene.
Magatokra ismertetek?
