"Iszonyú jó kiszabadulni a reklámok nyomása alól" – Interjú Nagy Réka Ökoanyuval

Valamikor a húszas éveim végén elkezdett zavarni a sok szemét. Amit termelek a háztartásban, amit megvásárolok a boltban, vagy amit a lefolyóba öntök. 33 évesen ott tartok, hogy a sminklemosóm és a samponom is egy-egy szépségipari gigavállalat terméke, ellenben imádom magamra kenni az olívaolajat, öko mosogatószerem és kókuszrostból készült mosogatószivacsom van. Interjúalanyom, Nagy Réka szerint ez már jó kezdet. Ő az, aki Ökoanyuként a tudatos életmód közvetítője. Őt követve sokkal többet nyerhettek, mint amire számítotok.

Rékát már azelőtt ismertem, hogy először anyu, majd Ökoanyu lett. Utoljára az akkor még Sanoma udvarán ültünk és valószínűleg cikktémákat egyeztettünk – ő vezető szerkesztőként, én újságíróként. Aztán ő anyuka lett, én pedig különböző online lapoknál dolgozva léptem ki a gyerekcipőből. A környezetünkre és az önmagunkra való odafigyelés azonban mindkettőnk életébe megérkezett. Nála annyival volt sürgetőbb az igény a változásra és változtatásra, hogy saját magán kívül a kislányára is gondolnia kellett.

Egyszer csak eljön az a pont, amikor azt mondják a könyvek, hogy akkor most adj a gyereknek az anyatejen kívül valamit enni is. És akkor ott állsz, hogy oké, de mit?

Ekkor kezdtem el utánaolvasni, hogy mit kellene, hogyan kellene jól csinálni, mit adjak neki, hogy jó legyen.

Közben elkezdett kúszni-mászni. Akkor az villant be, hogy mi van, ha valami erősebb szerrel mosok fel, ő meg egy az egyben mindent fölnyal a kis nyelvével. Nem azt gondoltam, hogy mérgezést kap, csak azt, hogy ez nem annyira jó.

Valahol itt kezdődött.

Rájöttem, hogy rengeteg minden helyettesíthető a háztartásban és ugyanazzal a hatékonysággal működik, mint azok a termékek, amelyeket ránk nyomnak. Akkor azt éreztem, mindenkinek el akarom mondani. Egyáltalán nem voltak olyan nagyratörő álmaim, hogy könyvem lesz, könyveim lesznek. Egyszerűen szerettem volna élvezetesen leírni, amit tapasztalok, szerettem volna, ha elolvassák, és valamin változtatnak.

Forrás:
Molnár Anikó

A te életed mennyiben változott? Ha most az otthonodban beszélgetnénk, mi az, amit biztosan nem találnék nálad?

Tisztítószereket ma már egyáltalán nem vásárolok. Illetve környezetbarát kézi mosogatót igen, de csak azért, mert még nem találtam meg a tökéletes receptet, pedig amiatt rengetegen írnak a Facebook-oldalamra. A férjemnek vannak fehér ingei, amelyek külön elbánásban részesülnek, így azokat boltban megvásárolható öko mosószerrel mosom, de amúgy mosószappanból csinálom a többi mosószert.

Mindenki azt gondolja, hogy ez rettentő időigényes, de tapasztalatból mondom, több idő elmenni a boltba, mint elkészíteni a házi mosószert.

De nem csak ez változott. Egyszer kicsit szigorúbb étrendet követtem, aminek része volt, hogy kiváltottam minden előre csomagolt, feldolgozott élelmiszert. Nagyjából tíz nap után azt a bókot kaptam, hogy teljesen eltűnt a narancsbőröm. Azóta sem vásárolok előre elkészített, feldolgozott élelmiszereket.

Sminkelni egyébként imádok, ez az egyik gyengém. Bár nem minden termék, amit használok bio vagy "mindenmentes", de egyrészt igyekszem kevés dolgot használni, másrészt amit tudok, azt szintén magam készítem. Sminklemosóból például tuti receptem van, ami ezerszer jobban leszedi a szempilládról a festéket, mint bármi más. De hagyományos parfümöt vagy körömlakkot már egészen biztos, hogy nem tudnék használni, pedig régen azokat is nagyon szerettem. Az a vicces, hogy sok esetben én magam lepődöm meg egy-egy új recept hatékonyságán.

Aki követ téged, jól tudja, hogy sok mindent kipróbálsz, kísérletezel, kutatsz, van olyan, ami nagyot bukott a tesztelés során?

A gesztenyéről például nagyon elterjedt, hogy ugyanúgy alkalmas mosásra, mint a mosódió. Kipróbáltam, de nálam semmit nem hozott ki. Később kiderült, hogy nagyon alacsony százalékban található meg benne az a szappanszerű anyag, ami a mosódiót hatásossá teszi.

A mosogatószeren kívül mi az, ami miatt sokan megkeresnek?

Nagyon változó, tényleg. Legutóbb például egy fiatal lány azért írt, hogy ajánljak valamit a pattanásaira, és ezzel kicsit megfogott, mert nem gondoltam korábban – pont a korosztály miatt –, hogy ezzel is foglalkoznom kell majd.

Viszont azt veszem észre, hogy a környezetre odafigyelő világszemlélet egyre erősebb a tizen- és huszonévesek körében. Szerintem a fiatalok sokkal felelősségteljesebbek, mint korábban – Magyarországon is. Léteznek olyan szerveződések, amelyek tagjai misszióként tekintenek a felelős étkezésre például. És ne felejtsük el – az odafigyelés és a tudatosság trendi is. A közösségi kert trendi. Biciklivel közlekedni trendi.

Forrás:
Facebook / Ökoanyu

Pedig korábban sokszor futottam bele abba a nézetbe én is, hogy a bio, öko vagy a tudatos szavak miatt sokan lerázzák magukról a témát és nem kérnek az "agymosásból".

Nézd, én egy rettenetesen öntörvényű, határozott elképzelésekkel rendelkező nő vagyok. Ha nekem régebben azt mondták, hogy tudatosság, arról azt gondoltam, hogy ennél nagyobb behatárolás nem létezik számomra. Miért kell nekem mindenen gondolkodni? Miért nem csinálhatom azt és úgy, ahogyan szeretném? És spontán! És YOLO! Bár akkor ez a szó még nem létezett.

A spontaneitás, a megélés mindennél fontosabb volt számomra. Ehhez képest nagyon vicces folyamat az agyban, ahogyan rájöttem, hogy a tudatosság sokkal nagyobb szabadság.

Sokkal jobb, hogy nem azt veszem meg például a drogériában, amit a cégek akarnak. És ez nem egy ilyen elvakult zöld szöveg. Jobban, szababban érzem magam. Csak arra kell vigyázni, hogy ne legyél kényszeres, de iszonyú jó kiszabadulni a reklámok nyomása alól.

Nem attól a csodaszép rózsaszín valamitől leszek boldogabb. És nem vagyok sem fakír, sem aszkéta, mert ugyanúgy szeretem a csincsiket, az ezüstékszereket, de tudom a határokat, ám nem érzem azt a boltban, hogy kevesebb vagyok csak azért, mert valamit nem veszek meg.

Neked meg kellett tanulni a tudatosságot, a lányod már belenő ebbe általad. Milyen helyzetben vannak azok, akik most kezdenek új életet?

Csak egy példa: a most megjelent, harmadik könyvem a konyháról szól. Ahogy korábban is, most is rengeteget kutattam, olvastam a témában. Aztán amikor ott álltam a saját konyhámban, szétnéztem és megállapítottam, hogy ez sem oké, az sem oké. Például nem olyanok az edényeim, mint kellene. Amikor huszoniksz éves voltam, akkor irgalmatlan örömömet leltem abban, hogy végre talpra álltam és kialakítottam a saját életemet a saját tárgyaimmal. Ha most kezded az önálló életedet, akkor ez a fajta berendezkedés még egyszerűbb.

Én eddig is azt csináltam, hogy fokozatosan változtattam.

Ha például most egy teflonedényemet le kellene cserélnem, akkor nem egy másik teflonra cserélném, hanem választanék helyette olyat, amiről tudom, hogy jó. Ahhoz persze, hogy tudd, mi a jó, kell némi tanulóidő, amit nem lehet megspórolni. Megtanulod a hozzávalókat, megtanulod, hogy melyek azok a kajáidban vagy a kozmetikumaidban, amiket nem akarsz látni.

Ma már egy csomó tök jó app van, amiben elég, ha csak beírod az összetevő nevét, kidob egy szmájlit vagy egy morcos emojit annak megfelelően, hogy az adott összetevőnek a tudomány jelenlegi állása szerint éppen milyen a megítélése, mennyire számít kockázatosnak, kerülendőnek.

Ha pedig megtanultad, akkor nem több idő így vásárolni, hanem pontosan ugyanannyi. És az sem kell, hogy minden termék, amit használsz "tiszta" legyen. Az nem baj, ha egy-egy krémben vagy parfümben vagy illatanyag, ha minden más termékben, amit használsz, nincsen. Amúgy pedig azt tapasztaltam, hogy mindig van köztes megoldás a hardcore, mindennel telenyomott szerek, ételek és a harmatos tündérkék kezével, két buborékfúvás között varázsolt termékek között.

Forrás:
Molnár Anikó

Nemrég nyílt Budapesten az első csomagolásmentes bolt, amelyről elsők között számoltál be a blogodon. Folyamatosan kutatsz, írsz, figyeled a trendeket, van olyan, ami a következő izgalmas lépés lehetne a város számára?

A csomagolásmentes boltnak rettenetesen örültem. Elképesztő eredmény, hogy sikerült olyan kompromisszumra jutni az ezt felügyelő hatóság és a bolt részéről, hogy megnyithattak. Több ilyen helyre lenne szükség.

Tavasszal jártam Barcelonában, ott létezik egy egész öko utca. Vannak olyan városok, ahol az állam kimondottan támogatja az organikus vagy biotermékeket, hogy nem lesznek sokkal drágábbak. Ez nagyon jó ötlet.

Brightonban pedig létezik egy zero waste étterem, amely szintén nagyon tetszik. Mindenben a hulladékmentesség felé mennék. San Francisco például betiltotta egy rendezvényen a palackos vizet. Az a város amúgy is különleges, mert ott 80 százalékos a hulladékfelhasználás, és most a cél a 100 százalék. Szóval vannak ilyen példák.

Mi az, ami szerinted jelenleg a legnagyobb problémát jelenti?

Folyamatosan előkerül az olvasmányaim során, hogy az egyik legnagyobb probléma jelenleg a divat, a fast fashion miatt van. Ahogy tolják ki magukból a kollekciókat, az félelmetes. Nem vagyok a sokkterápia híve, de érdemes megnézni azt a videót arról, amikor bloggereket elvittek egy olyan márka ruhaüzemébe, ahonnan rendszeresen vásárolnak. Sírva jöttek ki.

Nagyon nehéz téma ez egyébként, mert én is szívesen hordanám kizárólag magyar tervezők ruháit, de ez anyagilag nem fér bele. Minél többet olvasok, annál inkább látom, hogy amilyen túlhalmozásban és túlfogyasztásban most vagyunk, azon muszáj változtatni.

Ha mi nem tesszük, akkor majd a világ lesz olyan, hogy változtatnunk kell, mert ebben a formában már nem lesz működőképes.