Egyéb kategória

Budapest vs. vidék – Mindenki azt gondolja, ez a 3 legnagyobb különbség

Aki vidéken él, nagyvárosba vágyik, aki nagyvárosban él, annak vidékre húz (vissza) a szíve. Hogy is van ez? Utánajártam, melyik a három legerősebb sztereotípia a budapestiekkel és a fővárossal szemben. A cikkben elárulom, tényleg igazak-e.

vous - 2015.12.11.
Budapest vs. vidék – Mindenki azt gondolja, ez a 3 legnagyobb különbség

A fővárosba költözni úgy, hogy egész addigi életetekben vidéken éltetek, nem könnyű. Új emberek, új szabályok, új helyek, új szokások, amiket mind-mind meg kell szokni, miközben az „otthon” maradt rokonaitok azt várják el tőletek, hogy maradjatok ugyanazok, aki azelőtt.

Pesten nem vagyok pesti, hiszen nem itt születtem, de már otthon sem vagyok vidéki, hiszen én lettem a családban az a lány, aki felment A Nagy Budapestre szerencsét próbálni, emiatt pedig valahogy más szemmel néznek rám. Aki hasonló cipőben jár, biztosan érti.

Én azonban semmi pénzért nem maradtam volna vidéken. Egész életemben vonzott a nagyvárosi pörgés, az, hogy itt mindig történik valami, és a város lüktetése képes kizökkenteni a szürke és unalmas hétköznapokból, nem is beszélve a számtalan lehetőségről, amit csak Budapest képes nyújtani.

Nyakamba vettem tehát Budapestet, hogy kiderítsem, miben tér el teljesen a szülővárosomtól, a húgom pedig ugyanezt tette otthon, így egy időben voltunk hasonló helyeken.

Mégis olyan volt, mintha egy másik országban vagy más időzónában lettünk volna, annyi eltérés van Magyarország fővárosa és egy nyugati országrészen fekvő megyei jogú város között – igen, itt már rájöhettetek, hogy nem egy kis faluból vagy egy pár ezer fős településről jövök, így talán még feltűnőbbek a különbségek.

„Ahol egy darabka sült kolbász kétezer forint”

Lehet sok szépet és jót mondani Budapestre, de azt, hogy olcsó lenne, semmiképp. A lakásárak, a szolgáltatások (pl. fodrász, körmös, kondibérlet) többszörösei az otthoni áraknak, de még a karácsonyi vásárba is érdemes teli hassal és pénztárcával menni. Mondjuk ott, ahol egy darabka sült kolbász kétezer forintba kerül, ne csodálkozzunk semmin.

Forrás:
Flicker/Peter Békési

„Kenterbe verik a fővárosiakat”

Amikor másfél évvel ezelőtt Budapestre költöztem, féltem, hogy itt senki sem kedves, mindenki levegőnek néz mindenkit, és az emberek csak élnek egymás mellett, nem pedig egymással. Ez amolyan „vidéki” sztereotípia a pesti emberekről.

Az eltelt hónapok alatt azonban nagyot csalódtam a fővárosiakban, és szerencsére pozitív értelemben. Persze, persze, reggel a 4-6-oson vagy a metrón mindenki nyúzott és ingerült, de nemegyszer láttam már, hogy segítséget nyújtanak egymásnak teljesen idegen emberek, emellett szerintem befogadóak, nyitottak és közvetlenek az itt élők.

Otthon viszont sokkal nyugisabbak az emberek, nem sietnek sehova, még a buszra is csak ritkán, pedig nem kétpercenként jár a helyi járat. Emellett a falusiak és a kisvárosban élők munkamorálja szerintem teljesen más, a szorgalom, a kitartás és a hozzáállás terén kenterbe verik a fővárosiakat.

Forrás:
iStock

„Csúcsidőben is kong az ürességtől a bevásárlóközpont”

Mindenkinek, aki először jár Budapesten, a véget nem érő emberáradat a legfurcsább. Egy kisvárosban nincsenek hozzászokva az emberek ahhoz, hogy minden oldalról körbeveszik őket, nyomorog a buszon, lökdösik, és a plázában sem tud leülni ebédidőben az ételudvarnál.

Nálunk ilyenkor, karácsony előtt, csúcsidőben is kong a bevásárlóközpont az ürességtől, az utcákon is csak egy-két ember lézeng.

Szerencsésnek érzem magam, hogy két várost is az otthonomnak mondhatok, és egyikről sem tudnék lemondani a világ minden pénzéért sem, hiszen valahova mindig visszahúzna a szívem. És ez pont így van jól.

Ajánlott cikkek