Márpedig én másképp nevelem a gyerekemet, mint a szüleim!

Márpedig én másképp nevelem a gyerekemet, mint a szüleim!

Gyereket nevelni mindig is nehéz volt. De hogy nevelnek a mai szülők? Miben nevelnek másképpen, mint ahogyan őket nevelték?

Gyereket nevelni vitathatatlanul az élet egyik legnagyobb kihívása, és mivel nincs két egyforma szülő, ezért nincs olyan módszer, ami mindenkinél beválna. Sőt, még egy anya a két gyerekét sem tudja egyformán nevelni, hiszen a gyerekek is más-más személyiségek, éppen ezért másképpen reagálnak ugyanarra a szituációra.

Vajon a mai anyukák hogy nevelik a gyerekeiket? Mit csinálnak másképpen, mint a szüleik? Melyek a legjobb gyereknevelési könyvek?

Gyakorló szülők meglátásain és egy három évtizede bölcsődében dolgozó gondozó néni tapasztalatain keresztül járjuk körbe a témát.

Ugyanaz, de mégis más

A kor és a társadalmi környezet változásával változnak a gyerekek és változnak a szülők is, a trendek befolyásolják a szülő-gyerek kapcsolatot. Ki tudna erre jobban rávilágítani, mint Kati néni, aki több mint három évtizede dolgozik bölcsődei gondozónőként.

Kati néni nem tagadja, hogy harminc év alatt hatalmas változáson mentek keresztül a szülők és a gyerekek is:

„Régebben jobban lehetett látni, hogy a felnőtt az felnőtt, több volt az idő a játékra, a közös programokra. Régen sokkal kevésbé kérdezték meg, mint szeretne a gyerek, ez ma már nincs így. Mostanság a gyerekekkel nem babásan beszélnek, partnernek tekintik” – mondja Kati néni, aki emellett úgy látja, sokan átesnek a ló túloldalára, és így esetenként a gyerek diktál.

Csak keményen?!

Forrás:
iStock

A szigor talán enyhébb lett a mai családok esetében, de a megkérdezettek között volt olyan apuka, aki szerint ma is fontos és elengedhetetlen az a szigor, amit ő tapasztalt gyerekkorában:

A következetesség nagyon fontos. Lehet, hogy apám szigorú volt, de ha nem így nevel, akkor talán nem tartanék ott, ahol most tartok.

Mivel a feleségem nem (elég) szigorú a gyerekekkel, ezért nekem még szigorúbbnak kell lennem. Úgy vélem, édesapám nevelési elvei ma is megállják a helyüket” – mondja Robi, aki kétszeres apa.

Barbara (29) két csemete anyukája, aki sok mindent másképpen csinál, mint annak idején az ő édesanyja: „Az igény szerinti szoptatás nekem az elejétől fogva természetes volt, ezzel kapcsolatban nem voltak terveim, nálunk ez így alakult ki mindkét gyereknél. A szüleim idejében ez nem volt ilyen természetes, ezért nekik néha furcsa, hogy van olyan, hogy óránként szopizik a kicsi, és nem pontosan 3-4 óránként.”

De a mai, kötődő nevelés trendje a síró gyerekkel szembeni viselkedésben is ellentétes szüleink módszereivel:

Nem követem a szüleim módszereit abban, hogy sírni hagyom a gyerekem például elalvásnál.

Tudom, hogy náluk akkor még ez volt a bevett szokás, engem is így szoktattak elalvásra, amikor pici voltam – meséli Barbara, aki azt is hozzáteszi, hogy nagyon jó a kapcsolata az anyukájával, aki a legjobb barátnője is egyben, tehát egyébként nem látja ennek a negatív hatását a későbbi anya-gyerek kapcsolatra. – Ettől függetlenül én sosem tudtam és akartam alkalmazni ezt a módszert semmilyen szituációban, mellesleg anyukám sem az unokáival kapcsolatban” – igazolja Barbara esete a változó módszereket.

Kimondom, hogy szeretem

Forrás:
iStock

A 35 éves Kata szüleihez képest nagyon más helyzetben neveli a fiát, hiszen ő teljes családban nőtt fel, míg a fiát szinte kiskora óta egyedül neveli. „A szüleim generációja, kevés kivételtől eltekintve, szinte egyáltalán nem nyilvánította ki a gyerekeinek szavakkal a szeretetét. Sok más módon igen, és nem is kételkedtem soha abban, hogy szeretnek a szüleim. De én eleve egy extrovertáltabb személyiség vagyok.

A gyerekem a születése óta naponta 50–150 alkalommal hallja tőlem, hogy szeretem. És szinte én is ennyiszer tőle.

Emellett Kata azt is kiemeli – amit már Kati néni is említett a mai anyákkal és apákkal kapcsolatban –, hogy ő, a szüleivel ellentétben, sokkal inkább partnernek tekinti a gyereket, így is viselkedik, kommunikál vele. „Ez az én gyerekkoromban nem volt divat” – nyomatékosítja a különbséget Kata.

Mielőtt Barbara gyerekei megszülettek, az egyik elve az volt, hogy a szülőnek mindenképpen maradjon privát szférája: „Nincs együtt alvás a babával – említi a konkrét példát Barbara, majd folytatja: – Na, ez abban a pillanatban megdőlt, amikor megszületett Lili. Elképzelni sem tudtam, hogy ha sír, szüksége van rám, ne vegyem magunk közé az ágyba.”

Az apák sokat változtak

Kati néni úgy látja, régebben az apukák nem vették ki ennyire a részüket a gyereknevelésből. Ezzel párhuzamosan az is tapasztalható volt, hogy a fiúk fiús, a lányok lányos játékokat játszottak.

Régen volt olyan szülőm, aki megkért, ne engedjem, hogy a kisfia babakocsival játsszon, mert az a lányok dolga.

Kati néni azt mondja, ma már nem igazán jellemző ez a fajta hozzáállás.

Ezt személyes példán is meg tudom erősíteni: az öcsémnek fiús, nekem lányos játékaim voltak, a fiam viszont a bölcsődében találkozott lányos játékokkal is, és mikor szerette volna, hogy otthon is legyen babakocsija és babakonyhája, akkor nem tiltottuk ezt meg neki. Minek erősítsük az elavult nemi szerepeket? Miért ne babázhatna egy fiú, miért ne pelenkázhatna egy apa? Úgy látom, ez is nagy fordulat a szüleink korosztályához képest, akiknél már a partneri viszony természetes, de a nemi szerepek még mindig jól leosztottak.

Másként élünk egy megváltozott világban

A mai gyerekek jobban fel vannak pörögve, nagyobb a mozgásigényük, de Kati néni szerint ez a megváltozott körülményekből is adódik, a szülők sokat dolgoznak, nincs idő kint szaladgálni. Az időhiány a gyereknevelés más helyzeteiben is felfedezhető. Kati néni úgy tapasztalja, hogy például sok szülő nem hagy időt a gyereknek arra, hogy egyedül próbálkozzon. Ennek pedig az az egyszerű oka, hogy gyorsabb, ha ő öltözteti, ő eteti.

Kati néni hangsúlyozza, hogy:

Fontos a közös étkezés, amire sok szülő nagy figyelmet fordít, ahogyan a közös játékban is tudatosabbak a mai szülők.

Mit olvassunk?

Kata (35) – Milán (9)

„Őszintén megmondom, vannak gyereknevelős könyveim, de egyiket sem olvastam végig. De Vekerdy Tamással eddig nem nagyon tudtam vitatkozni még fejben sem.”

Vekerdy Tamásnak számos gyerekneveléssel kapcsolatos könyve között itt tudtok válogatni.

Zsuzsi (35) – Vivi (5), Dani (3)

„Nekem a Suttogó könyv segített sokat, mind a csecsemős, mind a kisgyerekes rész.

Főleg azért, mert racionálisan kezeli a gyereknevelést: nem csinál sem őrmestert, sem alárendeltet a szülőből. Segít megtalálni az egyensúlyt, amit anyaként, egyedül, nagyon nehéz.”

Lilla (29) – Bálint (3), Bora (3 hónapos)

„Amikor egyik nap hármasban voltam otthon a két gyerekkel (a nagyobbik lógott az oviból), és a kicsinek pont olyan napja volt, hogy semmit nem aludt és végig üvöltött, akkor a nagy a pici körömvágó ollójával megnyírta az egyik díszpárnát. Nos, érthető, hogy így adott 'hangot' az abból adódó frusztrációjának, hogy a kicsi végigüvöltötte a napot, és én nem tudtam vele foglalkozni.”

Ehhez hasonló ok-okozati összefüggésekre világít rá, magyaráz meg, és segít megoldást találni Peer Krisztina Mi bántja a gyerek lelkét? című könyve. A 150 kérdés a gyerekkor szakaszainak különböző gondjaival foglalkozik.

Barbara (29) – Lili (2), Benedek (2 hónapos)

„Nagyon szeretem olvasgatni Ranschburg Jenő könyveit, a Szülők könyvét sokszor felcsapom egy-egy kérdés esetén. Vida Ági – aki korábban nekünk is nyilatkozott – írásait is szeretem, például altatással kapcsolatban az ő tanácsai alapján jártunk el kezdő szülőként az álmatlan éjszakákon.”

Kati néni (51) – Blanka (23) és rengeteg kis bölcsődés

A Mi bántja a gyerek lelkét? című kötetet Kati néni is hasznosnak tartja, emellett pedig egy Facebook-csoportot, a Mesepszichológust javasolja, hiszen a mesékkel sok probléma feloldható.