Szilveszterkor mentem ki az Ügetőre. A vártnál is nagyobb dugóban, fél óra alatt 20 métert haladtunk előre. A barátaim kérdezték aggodalmasan, hogyan fogunk itt parkolni? Kint mínuszok repkedtek, egyértelmű, hogy senki nem szeretne megfagyni séta közben. Eljött az én időm – gondoltam viccesen, és kértem az angyalkákat, hogy segítsenek. Ez a mostani egy különösen kedves emlék nekem. Ahogy szoktam, kértem is őket, majd vártam. Figyeltem befelé. Meg is üzenték, hogy lesz hely, a főbejáratnál. Általában itt véget is szokott érni a mi ki szeánszunk, de most nem. Kíváncsiságom tovább vitt.
Kértem őket, hogy mutassák meg, hogyan is lesz ez a parkolás. És ekkor kaptam egy képet. Tisztán előttem van: szürke autó ki fog állni, ki fog tolatni egy meglévő helyről.
Rendben, gondoltam. Teljes nyugalommal araszoltunk tovább. Újabb fél óra, és elértünk a főbejárathoz. Körbenézek, keresgélek, és ekkor mellettem indexel egy szürke autó, hogy ki szeretne állni. Dobbant a szívem nagy örömömben, szó szerint ujjongtam, hogy igen, igen, igen!
A segítséget meg kell köszönni
Köszönetet, hálát és finom süteményeket küldtem angyalkáimnak cserébe. Mert a segítséget soha sem szabad elfelejteni megköszönni, bárhonnan is jön.
Az ilyen helyzetek engem arra tanítanak, hogy el kell engedni a kételyeket. Azért, mert valami nem logikus, még létezhet. Az angyalok az emberi logika felett állnak, olyan magasságban, ahol minden lehetséges. Azt is megtanultam, hogy jól kell megfogalmazni a kérdést. És meglepő: sokszor előbb jön a válasz, mint ahogy befejezem a kérdést. Izgalmas a helyzet, nagyon szeretem.
Van őrangyala mindenkinek
Nem vagyok azonban angyalszakértő, asztrológus vagyok, aki használja (sokszor) az intuícióját. A napokban elmeséltem egy barátomnak a szilveszteri esetemet, meg egy másikat az áruházban, amikor valamit nem találtunk és az angyalok megmutatták, hol van, oda vezettek. Igazából fel sem fogtam, miért megyek arra, csak megálltam ösztönösen, hogy valahol itt kell lennie. És ott volt, amit kerestünk. Ilyenkor vajon ki vezet minket? Jó barátom – aki nálam jóval nagyobb tudással rendelkezik az angyaltémában – elmondta, hogy ez az intuíció. Léteznek angyalok, őrangyala is van mindenkinek, ahogyan intuíciója is. A felsőbb énünket vagy a belső vezetőnket hívhatjuk őrangyalnak is.
Elképzelhetjük szárnyakkal vagy anélkül, világító gömböknek, bombázó nőknek – mindegy az alakja és a formája. Az a belső hang, ami megszólal, a belső vezetőm, az angyalom. A Bölcs, aki mutatja az utat.
Ha hallgatok rá, mindig jól érzem magam. Ilyenkor minden olyan könnyű és egyértelmű. Nincsenek kételyek és miértek. Nincs másoknak való megfelelés, nincs stressz, nincs aggodalom a „hogy lesz majd” miatt.
Angyalainkat elrejti a zaj, az információs korom
A Belső Vezetőjét vagy angyalát mindenki megtalálhatja, és érdemes is keresni, mert a sok zaj és a külső hatások miatt gyakran elveszítjük a kapcsolatot vele. A lényeg, hogy meg kell tanulni befelé figyelni: magunkra hangolódni. Ha ez megy, akkor onnantól kezdve bármilyen helyzetben tudunk kapcsolódni és használni az intuíciónkat. Az intuíciós képesség összefügg a harmadik szem fejlettségével. Minél magasabb rezgésen vagyunk, annál intenzívebben tud áramolni az információ. A földi emberi tudatunk csak bizonyos szintig képes értelmezni, befogadni az információkat, ezért van szükség közvetítőkre.
A Belső Vezetőnk megtalálásában segíthet a vezetett meditáció, de meglelhetjük jógagyakorlat közben vagy egy örömteli főzés, egy szenvedélyes tánc során is.
Az angyalok körbevesznek minket és vigyáznak ránk. Autóvezetés közben fokozottan ott vannak, nem akarják, hogy idő előtt történjen velünk valami. Szeretnek bennünket, figyelmeztetnek is – ennyit tehetnek. Amikor jön egy érzés, és te nem tudod, honnan, hogy lassíts, tőlük jön.
A lényeg, hogy sosem vagyunk egyedül, mert angyalaink velünk vannak, és mutatják az utat, merre menjünk. Félelmek és kétségek nélkül.
