Egy évig nemet mondtam a Starbucksra, inkább felfedeztem Budapest újhullámos kávézóit

Egy évig nemet mondtam a Starbucksra, inkább felfedeztem Budapest újhullámos kávézóit

Amikor ezt a cikket írom, lejárt a fogadalmam. Úgy döntöttem 2015-ben nem iszom kávét a Starbucksban, és teljesítettem is. Egyetlen egyszer éreztem azt - igaz, egy teljes hétig -, hogy ez az egész végtelenül rossz döntés volt és #valakivágjonhozzámegykaramelláslattétdeazonnal, de jelentem: VOUS-kihívás teljesítve. És még mindig csak ülök a fotelban, ölemben a laptoppal és nem rohanok a belvárosba egy papírpoharas, szirupos jutalomadagért.

Nekem miért a Starbucks?

Az egész úgy kezdődött, hogy egyre nagyobb kihívások elé állított az élet munka téren, folyamatosan jöttek a feladatok, nőtt a nyomás, csinálni kellett és csinálni akartam, ráadásul jól, szívvel és lélekkel, bármiről volt is szó. Akkor még nem ismertem Kropkó Péter IRONMAN-t, aki Takács Nórit is felkészítette az IRONGIRL futóversenyre, de tudtam, amit ő is vall: motivációként jutalmazd meg magadat, ha elértél valami általad kitűzött célt.

Nos, a kihívások és feladatok tarkította pályán én általában az idővel futok versenyt. Kávémániásként a jutalmazásnak tökéletesen megfelelt egy hatalmas adag, papírpoharas karamellás latte, mert az olyan... milyen is? Amerikai életérzéses? Carrie Bradshaw-s? New York-os? Kreatív foglalkozást űző szabadúszós, aki maga dönti el, mennyit dolgozik és mégis sokat keres típusos?

Mert lássuk be, a Starbucks rég nem a kávéról szól.

"Akiknek fogalmuk sincs róla, kik is ők valójában és mi a fenét kellene kezdeniük magukkal, mindössze 2 dollár 95 centért nemcsak egy csésze kávét kaphatnak, de egy teljesen határozott öntudatot is" – mondja Tom Hanks A szerelem hálójában című filmben 1998-ban.

Bryant Simon, a Temple University történelemprofesszora is ezt erősíti meg több mint tíz évvel a film után a Starbucksról szóló könyvében, amelynek a fenti mondat az ihletője. Az Everything but the Coffee nemcsak a Starbucksról szól, hanem Amerikáról és az amerikaiakról a kávézón keresztül. (A kávéról nem.)

Forrás:
Mengyán Eszter

Másoknak miért a Starbucks?

Mikor láttatok utoljára Starbucks hirdetést plakáton, citylighton, bármelyik női magazinban? Ugye? Soha! És mikor láttatok utoljára az Instagramon egy marokra fogott papírpoharat úgy tartva, hogy kicsit látszódjon a név is? Ja, hogy tegnap posztoltátok.

Simon szerint a kávé áráért megveszed a barna bőrfotelt is húsz percre, ahol egy kicsit elüldögélhetsz és bámulhatod, mi folyik az utcasarkon. Vagy fél órára tiéd az asztal is, így kényelmesen elküldhetsz még néhány e-mailt, átgondolhatsz pár dolgot a megbeszélés előtt, amire épp igyekszel.

Vagy egyszerűen csak megmutathatod a világnak, mennyire jó a legújabb kávékreáció kókusszal, sok tejszínnel, csokidarabokkal a tetején. Mennyire kozmopolita, nagyvárosi, felnőtt, független emberré váltál. Simon szerint ez az a kép, amelyért a 800–1000 forintos kávékreálmányokat kifizeti mindenki. Azt írja, a Starbucks az egyik olyan márka, amellyel bebizonyítható, milyen sok energiát, időt és pénzt fektetünk abba, hogy demonstráljuk, valakik lettünk.

(Tudom, ilyenkor jön az, milyen szerencsétlenek azok, akiknek ez kell az önigazoláshoz, de erre egy csomó márka lehet a példa a BMW-től a Mount Blanc-on át az Armaniig.)

Forrás:
Mengyán Eszter

Miért mondtam nemet a Starbucksra?

Több okom is volt rá. Az egyik, hogy szeretem a kávét (a szenvedélytől ez még messze van, mert ahhoz kicsit több tudás kellene a kávénövényről, a feldolgozásukról, a pörkölésről). Ha pedig szeretem a kávét, akkor jó lenne minél többfélét minél több helyen megkóstolni, ha már – és itt jött a második ok – egyre több újhullámos kávézó nyílik Budapesten. Kicsi, intim helyek jófej baristákkal, akik szívesen mesélnek is arról, amit iszol, de erről kicsivel lentebb bővebben is írok. A harmadik, hogy valójában nem a Starbucks kávéra mondtam nemet, hanem arra, hogy bármilyen márka irányítson. Lehetett volna ez bármi más, de az akkori életemben ez a márka szerepelt a leggyakrabban.

Egy éve ittam egy búcsúkávét és eldöntöttem, hogy 2015 az újhullámos kávézók éve lesz – de legalábbis kipróbálok pár helyet közülük, meg másokat is.

Hol ittam kávét 2015-ben?

My Little Melbourne

Ha nem tudtátok volna (nem, én sem tudtam), a kávé fővárosa jelenleg Melbourne, elképesztő kávékultúrával. Talán jó bizonyíték, hogy a flat white is ausztrál találmány, onnan kapták fel előbb a kis kávézók, de ma már szinte minden kávélapon ott van. Kicsi, néha kicsit szűkös hely a kávé mellett sütikkel, egészséges rágcsákkal, vicces kinézetű üdítőkkel és a hitvallással: jobbá tenni a kávékultúrát Magyarországon.

Facebook-oldalért katt ide, honlapért ide.

Kontakt

Itt ittam az első filteres kávémat, aminek olyan íze volt, ami tényleg semmihez sem hasonlítható. Volt benne valami addiktív, de egy alkalom után nem lett a kedvencem, valószínűleg azért, mert nekem kell a tej a kávéba. A szakállas barista viszont nagyon hosszan és lelkesen magyarázott róla, kicsit zavarba is jöttem, mennyi mindent nem tudok a kávézásról.

A háromasztalos hely egy belső udvarra néz, nagyon hangulatos, elbújós, intim, sok mentaszínnel és különböző megvásárolható dizájnercuccokkal – sajnos, ezek még mindig elég drágák, de inkább egy ilyen, mint három hamisítvány.

A Facebook-oldalért katt ide, honlapért ide.

Forrás:
Mengyán Eszter

Fekete

Az előbbinél is kisebb, kifejezetten elvivős hely az Astoria és a Kálvin tér között 2013-ban nyitott és – természetesen – a kiváló kávéminőséget célozta meg. Épp csak annyi hely van, hogy két ember le tudjon ülni a pulthoz, három pedig sorban állhasson a kávéért. Tavaly udvarral bővültek, ahol a kánikulában igazán hűsítő élmény ücsörögni. Többféle szemes kávéval dolgoznak, és a kínálat az eszpresszótól a lattéig mindent lefed. A kávémániásokat le fogják nyűgözni az itt megvásárolható kávékészítő eszközök, filteres kávék, kávébabok.

Facebook-oldalért katt ide, honlapért ide.

Mi az az újhullámos kávé?

Ahogy a bor, a sör, a pezsgő, a kávénak is legyen kultúrája, legyen gasztronómiai műremek. Hagyjuk az automatás löttyöket, a jobb helyeken felszolgált borzalmakat, tanuljuk meg, mi az, ami igazán jó, azután azt is, miért lesz olyan. Az újhullámos kávézókban a baristák pontosan tudják, ki pörköli nekik a kávét, milyen igények szerint, sőt, gyakran ismerik a terjesztőt is. Nem mindegy a tej milyensége, a pörkölés, a termőföld savassága, a víz pH-értéke. Az újhullám lehet sznobság, lehet műélvezet, vagy egyszerűen igény egy jó kávéra.

Madal Espresso & Brew Bar

Madalból már több is van Budapesten, az én útvonalam időnként a Hollán Ernő utcát érinti, így azt ismerem. A helynek nagyon különleges atmoszférája van, ami nem véletlen, nevüket Sri Chinmoy (1931–2007) békefilozófusról kapták. Az ő gyerekkori beceneve volt Madal. A filozófiát nem ismerem, amely hatott rájuk, de azt érezni, mennyire. Nyugodt, melegséget sugárzó, slow-hely, ahol tényleg nagyon szívesen beülnék a laptommal dolgozni is – órákon keresztül.

Facebook-oldalért kattintsatok ide, honlapért ide.

Espresso Embassy

Áh, hát ide is kötelező elmenni, mert ők is az első fecskék között voltak, ráadásul isteni banánkenyeret ettem náluk a kávém mellé, amit iszonyatosan kedves baristáktól kaptam. Az volt a benyomásom, hogy itt tényleg jófej emberek dolgoznak, akik azt szeretnék, hogy megértsd, a kávé a lényeg és a kávé szeretete.

Facebook-oldalért kattintsatok ide, honlapért ide.

És persze rajtuk kívül még egy csomó helyen ittam kávét Pesten, Budán és vidéken is a Lumenban, a Csigában, a Keletben, a Hadikban, a Szerkesztőségben.

Nem mind arany...

Ahogy elcsépelt lett a kézműves, mert már minden az, úgy lett egyre elcsépeltebb az újhullámos vagy speciality szó is. Ma már minden sarkon találkozni a Starbucks mellett speciality kávézókkal, baristának lenni menő. Kávéfajták ide, pörkölés oda: járjatok nyitott szemmel, igyatok jó helyeken jó kávékat, mert nem a Pinterest-dizájn vagy a fekete táblára krétabetűkkel írt vicceskedő szöveg tesz jóvá egy kávézót. Akkor ugyanúgy bedőltök a "marketingnek", mint bármilyen más márka esetén. Csak itt a sznobságot és a különcséget fizetitek meg.