A jó orgánumú, szép lányoknak ügyesen kellett fülelni is – A telefonos kisasszonyok mindennapjai

A jó orgánumú, szép lányoknak ügyesen kellett fülelni is – A telefonos kisasszonyok mindennapjai

A női és férfiszakmák különbsége legalább annyira nemeket megkülönböztető kérdés, minthogy elfér-e egy szappantartón a férfi piperecucca vagy sem. Sokszor, sok helyen kerül elő a téma és nem véletlenül. Szembe kell nézni a ténnyel, hogy egy nőnek nem áll jól, ha kamionsofőr, és egy férfi búgó hangja nem hangzik jól, ha telefonos úrfit játszik. Gondoltátok volna, hogy a telefonos kisasszony munkakör csak a 1990-es években halt ki teljesen? Erről mesélek ebben a cikkben.

A budapesti Postamúzeum számtalan érdekes információt rejt. Még érdekesebbé vált minden attól, hogy egy nagyon kedves tárlatvezető, Borda Erzsébet mondta el őket nekem. A múzeum egyébként Budapest egyik legszebb részén, a Várban található, kerttel körülölelve. Amikor az iPhone-ommal a kezemben beléptem az épületbe, akkor még inkább szembesültem azzal, hogy teljesen megváltozott az életünk, csak mert óriási fejlődésen ment keresztül a telefonálás, a telefonkészülék és a telefonhasználat.

A telefonközpont előtt a hallgatót találták fel. Mindenkinek az van a tudatában, hogy ez Bell találmánya, pedig nem így van.

A hallgató valójában egy olasz színháztechnikus ötlete volt az 1700-as években. Ötven évvel később hallottak róla a Puskás testvérek, akik felvették a kapcsolatot az úrral. Arra jutottak, hogy ha létezik ilyen hallgató, akkor kellene valami nagyobb ennek mintájára. Egy telefonközpont" – mesélte idegenvezetőm, Erzsébet.

A keresztlemezes telefonközpontnak 80 előfizetője volt 1881-1882-ben. Leginkább orvosok, ügyvédek, posztógyártulajdonosok és természetesen szerkesztőségek voltak a használói között. Ekkor még nem volt előfizetési díj, sem korátozások – addig beszéltek, amíg csak akartak. A telefonközpontot 1882-ben hozták Budapestre. Egy induktoros készülékkel működött, amit az előfizető otthon megtekert, és innentől vette át a telefonos kisasszony a kezelést.

Az első telefonos kisasszony Matkovits Júlia volt, akit a Puskás testvérek tanítottak be a központ kezelésére.

Matkovits Júlia, az első kezelőnő és egyenruhás kezelőnő felszerelésben
Matkovits Júlia, az első kezelőnő és egyenruhás kezelőnő felszerelésben
Forrás:
postamuzeum.hu

Tehát az előfizető otthon megtekerte az induktoros készüléket, aminek következtében egy bizonyos esőlemez leesett, és megjelent az előfizető neve és titulusa.

A telefonos kisasszony ebből tudta, ki kezdeményez hívást, majd megkérdezte a hívótól, kivel szeretne beszélni. Ekkor utánajárt, hogy létrejöhet-e a kapcsolás, mert előfordult, hogy nem. A kapcsolás bizonyos tüskékkel történt.

Amikor létrejött a beszélgetés, a telefonos kisasszony egy kevés idő elteltével belehallgatott a beszélgetésbe, ugyanis semmi nem jelezte számára, hogy meddig tart. Ez úgy történt, hogy kijjebb húzta a tüskéket, ha nem hallott semmit, akkor megszakította a beszélgetést azzal, hogy ütközésig betolta."

A Baross utcai központ kapcsolóterme
A Baross utcai központ kapcsolóterme
Forrás:
postamuzeum.hu

Egy telefonos kisasszony mindennapja ilyen össze- és szétkapcsolással telt. Borzasztóan megerőltető munka volt, nagyon ott kellett lenni fejben, hiszen pontosan tudni kellett, hogy kit kivel kapcsolt, és hogy mennyi idő után kell fülelnie, hogy vajon még beszélgetnek-e a partnerek. De csak szigorú feltételek mellett lehetett valaki ebben a munkakörben.

Ajánlólevelet kellett hozni az előző munkahelyéről. Előnyben részesült az, akinek kellemes volt a hangorgánuma és bizony számított a külső is.

Egy telefonos kisasszonynak esküt kellett tennie, titoktartási nyilatkozatot kellett kitöltenie. Hiszen hallhatott olyan dolgokat, aminek nem biztos, hogy a felek akarták, hogy részese legyen. Nem volt hátrány a nyelvismeret, hiszen az előfizetők között gyakran voltak külföldiek. Ezenkívül résen kellett lenni, hiszen a magas rangú orvosok és gyártulajdonosok titulusát és beszélgetőpartnerét kellett fejben tartania.

Később, amikor távhívásokat is kellett intézni még inkább szükség volt erre a magas fokú koncentrációra. Akkoriban nem voltak telefonszámok, nem név szerint tartotta fejben, hogy éppen ki beszél, hanem például a két Kovács urat cím szerint is meg kellett tudni különböztetni.”

A kezelő a szemben lévő szabad központtal jegyezteti a beszélgetést, amelyen a hívott állomást kapcsolják
A kezelő a szemben lévő szabad központtal jegyezteti a beszélgetést, amelyen a hívott állomást kapcsolják
Forrás:
postamuzeum.hu

Nem is gondolnátok, de telefonos kisasszonyok egészen 1980-ig dolgoztak, mert a belföldi távhívóközpontban sokáig működött a jelződugós kapcsolási módszer. 1998 környékén szűnt meg teljesen a szakma.

Ezután a postán távhívó jeggyel történt a telefonos kapcsolás vagy előtte levelezett, hogy mikor tudnának telefonálni, és a megbeszélt időpontban a postán várták a hívást, majd a postakisasszony szólt, hogy kezdődhet a beszélgetés. Az első központ a Teréz Távbeszélő Központ volt.

Az 1920-as években már a tárcsás készülékek nyertek utat maguknak, amit persze már a tehetősebb emberek értek csak el. Ekkor jelentek meg először az öt számjegyből álló telefonszámok, később hat-, majd a hétszámjegyűek.

Látogatásom során megismerhettem a telefon kialakulását és annak minden egyes lépését. A múzeumban órákig lehet nézelődni, tele van érdekességgel.

Arról nem is beszélve, hogy hiába van a kezetekben az okostelefon, sokan nem is gondolnátok, hogyan jutottunk el a "Halló!"-tól a Facebook-telefonig.