Ha legalább minimális szinten képben vagytok a hazai filmgyártással, észrevehettétek, az utóbbi két évben beindult valami. Már nem egyértelmű, hogy gagyiságra fizetsz be, ha beülsz egy magyar filmre. Nem kell kényszeredetten nevetni egy-egy olcsó poénon, nyugdíjba küldhetjük Fenyő Ivánt és Csányi Sándort, hiszen végre nem kizárólag romantikus vígjáték kategóriában születnek alkotások.
Csak hogy pár példát említsek, az elmúlt időszakban kiemelkedő volt a Fehér isten, egy generáció ismert magára a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlanban, és mosolyogva álltunk fel a Liza, a rókatündér után.
De a legjobb dolog, ami a hazai filmiparral történhetett, az egyértelműen a Saul fia.
Biztos vagyok benne, ti is belefutottatok pár kritikába vagy legalább hallottátok, hogy van az a holokausztos film, amit meg kéne nézni… Mivel már azt is megírták róla, amit még a rendező sem tudott, nem akarok önjelölt filmkritikus szerepében tetszelegve mélyre menő elemzésekbe bonyolódni.
A cikkem apropója nem más, mint hogy ma este rendezik Los Angelesben a Golden Globe-díj-átadó ceremóniát, ahol Nemes Jeles László Saul fia című filmjéért is izgulhatunk a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.
Hatvanöt éve létezik ez a kategória a Golden Globe-on, eddig még csak két magyar film kapott jelölést, mindkettőt Szabó István rendezte: 1985-ben a Redl ezredes volt a legjobb öt között, három évvel később pedig a Hanussen. A díjat végül egyik sem kapta meg. Talán ma megtörik a jég?
Én az itthoni premier után elsők közt néztem meg a filmet, nem csak a hype miatt érdekelt, éreztem, ez ütni fog. Jó hangulatban elfoglaltuk a helyünket a Toldiban, barátnőm unszolására még popcornt is vettem, pedig nem szokásom.
Akkor még nem sejtettem, hogy 10 perc után egy falat se fog lemenni a torkomon.
Úgy volt zseniális, hogy végig borzasztóan éreztem magam. Amikor kijöttünk a vetítés után, csak kábán bambultam. Kerestem a szavakat. Annyira lejöttünk az életről, hogy inkább mindenki hazament, nem akartunk már semmit csinálni. Csak feldolgozni, amit láttunk.
Ez már több mint fél éve történt. És most itt állunk a legnagyobb elismerések kapujában. De hogy vezetett az út idáig?
A film sikersorozata még májusban, a cannes-i filmfesztiválon kezdődött. Nemes Jeles elsőfilmesként szerepelhetett a versenyszekcióban, és már a fesztivál elején akkorát robbantott a Saullal, hogy meg is nyerte a zsűri nagydíját. Azt hiszem, erre mondják, hogy erős kezdés.
Nagyon ritka dolog, hogy egy rendező első filmjét beválasztják a hivatalos versenyprogramba, de még ritkább, hogy ekkora lelkesedéssel fogadják.
– írta akkor a Desert News.
A legnagyobb filmforgalmazók az Atlanti-óceán mindkét partján a repertoárjukban akarják majd tudni ezt a filmet, különösen ha bezsebel egy vagy két díjat Cannes-ban.
– jelezte előre a Hollywood Reporter.
Nemes Jeles László olyan dolgot mutat meg, amiről azt hittük eddig, hogy képtelenség filmben megmutatni: a kivégzőtábort, egy halálgyárat működés közben.
– jelent meg a The New York Times hasábjain. A The Guardian kritikájában a legtöbb, azaz 5 csillaggal jutalmazta az alkotást. Ahogy írták:
kiemelkedő, elsöprő, felperzselő film Auschwitz gonoszságáról.
A Variety „rémisztően zseniálisnak” titulálta a filmet:
A Saul fia borzalmas holokausztdráma, ami olyan nyomasztóan és kompromisszummentesen mutatja be a már sokszor ábrázolt témát, ahogyan azt még soha senki nem tette.
A Screen Daily szerint:
Nemes meggyőző, meglepően magabiztos bemutatkozása szívszorongató, elidegenítő, zavarba ejtő ugyan, de a moziélmény feloldozást nyújt.
A cannes-i zsűri tagja volt Sophie Marceau, francia színésznő is, aki a film vetítése után azt mondta:
A Saul fia lenyűgöző film, soha nem láttam még ilyet.
Sienna Miller színésznő, a zsűri másik tagja, úgy érezte, abban a világban van, amiben a Saul fia játszódik, nagyon megrázta, amit látott. Hatalmas teljesítménynek nevezte egy elsőfilmhez képest.
De nem állt meg ennyinél a díjeső, Zágrábban fődíjat, Szarajevóban különdíjat, Stockholmban a legjobb rendezőnek járó elismerést, míg Chalons-Champagne-ban rendezői díjat kapott a film. Amerikai lapok szinte kivétel nélkül beválogatták az év legjobbjai közé, a híres Brit Filmintézet lapja, a Sight&Sound szerint az év 20 legjobb filmje között a 8. helyet foglalja el a Saul fia.
Az Arany Glóbuszért ma olyan filmek szállnak még versenybe, mint a chilei The Club, a belga Legújabb testamentum, az orosz The Fencer vagy a török–francia Mustang. Talán az utóbbitól kell leginkább tartani, ha hihetünk a szakértőknek.
Szóval ma be kell gyűjteni azt a glóbuszt, hogy hátradőlve várhassuk február végén az Oscar-gálát.
Hiszen ha nem mondtam volna még, ott is a legjobb kilenc között vagyunk, és nemsokára kiderül, meglesz-e a top 5. Elképesztő, ugye?
Remélem, együtt szurkolunk ma éjszaka, és holnap fáradtan, de annál boldogabban mesélhetjük mindenkinek: igen, megvan. Golden Globe-díjas a Saul fia. Így legyen!
