Mindig is érdekelt, hogyan látják a turisták Budapestet. Nem a város szépségére gondolok, hanem az emberek vendégszeretetére. A legjobb, ha együtt kipróbáljuk! A nap témája: Segítség, elvesztem!, így megpróbáltam átszelni a várost turistaként. A VOUS szerkesztőségéből először a Deák téri óriáskerékhez, majd a Halászbástyához próbáltam eljutni.
Telefont nem, csak ”bio GPS-t” használtam – járókelőket szólítottam le kizárólag angolul.
12:00
Elköszöntem a VOUS-lányoktól. INDULÁS!
12:05
Kitaláltam az ajtón, leértem az utcára, tapsvihar, éljenzés. Fent még viccelődtünk, hogy másnap reggel nem otthonról érkezem dolgozni, hanem innen. A szerkesztőség nyugis helyen van, így – leszámítva néhány idős nénit – túl nagy segítségre nem számíthattam.
A végén ott töltöm az éjszakát, ahonnan elindultam? Ne már!
12:15
Nem jött senki. Kétségbeesetten utcát váltottam, hátha a másikban szerencsével járok. Itt határozottan nagyobb volt a forgalom. Egy idős nénit láttam meg először, be is dobtam a kérdést:
„Sorry, do you speak English?” Csak rázta a fejét, majd továbbment.
12:17
Egy kórházi dolgozó jött, kerekes széket tolt maga előtt. A kérdés ugyanaz volt, a válasz eltérő. Megállt, láttam rajta, hogy próbál segíteni, de nyelvtudás hiányában nem ment neki. Csak ennyit mondott: No, sorry. Kezdtem aggódni.
12:20
20 perc alatt 100 métert haladtam. Kezdtem beletörődni, hogy igazuk lesz a csajoknak, és tényleg itt töltöm az éjszakát. Aztán jött Szilvi a kisbabájával. Életmentő volt! Kicsit megilletődve, de jól érthetően elmagyarázta, hol a buszmegálló. A számba rágta, hogy a Blahára kell mennem, onnan pedig metróval tovább a Deákra.
Miután elköszöntünk egymástól, ”lelepleztem magam”. Bevallotta, nagyon rég használt már angolt, így kicsit félt a helyzettől. Amúgy örült, hogy tudott segíteni. Semmi oka szégyenkezni.
Élő Mónika show a 7-esen
12:23
Amerikai úti buszmegálló – újabb dilemma. Melyik buszra szálljak, hogy eljussak a Blahára? Épp érkezett egy 7-es. Egy ott álló lánytól gyorsan megkérdeztem, megáll-e ott: „Yes”. Már úton is voltam. A monitoron jól látható volt, melyik állomások következnek.
12:34
A Keleti pályaudvarnál megáll a busz, felszáll néhány iskolás lány és egy öregúr. Összevesztek valamin, élő Mónika show a 7-esen. Ezzel egy turistát sem fog meggyőzni a város.
12:40
Leszálltam a Blahán, rögtön megkérdeztem egy párt, hol jutok le a metróhoz. Nem volt nehéz dolguk, szinte az aluljáró mellett álltunk.
Őket is lefotóztam, de a nagy sietségben elfelejtettem megkérdezni a nevüket. Ezúton is köszi!
12:42
Az aluljáróban kicsit megzavarodtam. Nem, nem a körülmények miatt (egy turistát ez is zavarhat), már megszoktam a Blahát. Rengeteg kijárat, még több felirat fogadott odalent. Leszólítottam egy nagyon kedvesnek tűnő lányt, hogy igazítson útba.
Meg is tette kiváló angollal: „Azon a kapun kell lemenned a 2-es metróhoz. A metró két irányba megy, az Örs vezér tere és a Batthyány tér felé, neked az kell, amelyik a Batthyány irányába megy.”
Inkább mutogatva, mint nyelvvel
12:55
Megérkeztem a Deákra, de közben iszonyatosan megéheztem. Egy szőke hajú, huszonéves lánytól megkérdeztem, hol a legközelebbi Meki. Mutatta, hogy kövessem. Kicsit aggódtam, hová fog vinni, de végül csak megérkeztünk. Miután megköszöntem neki, elmondtam az igazságot. Bevallotta, ilyenkor jobban szeret mutogatni, nem bízik a nyelvtudásában. Anettnek hívták, sajnos nem engedte, hogy lefotózzam. Köszi, Anett!
13:02
A kiszolgálás simán ment, ahogy azt a Deák téri Mekitől el is vártam. Ez nem Még idén!-pillanat. Majd jövőre…
13:11
Kaja után az óriáskereket kerestem, de az épületek miatt nem láttam sehol. Egy turista pár igazított útba. Nevetve mondták, hogy ha tudnak, szívesen segítenek. Szerencsére egyszerű feladatuk volt, elmondták, hogy kerüljem meg a házakat, és látni fogom.
13:15
Ez volt a nap fénypontja. Két lány jött szembe elsőnek, megkérdeztem, hogyan jutok fel a Várba. Nem tudták pontosan, melyik busz megy oda, de mondták, hogy elkísérnek a megállóba.
Nem lehet megunni!
Szó szerint feltettek a 16-osra. Persze nem maradt el a ”coming out” és a fotó sem. Köszönöm, Eszter és Anna!
13:26
A 7-es busszal ellentétben, a 16-oson nem működik a monitor, pedig itt nagyobb szükség lenne rá. Egy utastól kérdeztem, mikor szálljak le, ha a Halászbástyáról szeretném lefotózni a várost.
13:29
Célba értem. Épp sütött a nap, nem indultam vissza azonnal a szerkesztőségbe. Ezt a látványt bármennyiszer is látta már az ember, nem lehet megunni. Bámészkodtam fél órát, készítettem néhány képet Instára. Kövessétek a VOUS-t!
13:58
Ideje indulni. A buszmegállóban volt alkalmam visszaadni azt a segítséget, amit eddig kaptam. Segítettem egy nagyobb török csapatnak eljutni a Parlamentbe. A leggyorsabb utat keresték. Mondtam, hogy ússzák át a Dunát, hisz itt van szemben. Aztán persze elmondtam, merre induljanak, majd én is felszálltam a saját buszomra. Nézzük, visszafelé mennyi időt vesz el az út!
14:35
Visszaértem bő fél óra alatt. Nem is rossz.
Ha összesítem, odafelé másfél órát utaztam, amiből lejön a 10 perces kaja, tehát 1 óra 20 perc. Ez soknak tűnhet a 30 perchez képest, DE! a legtöbb idő az út elején ment el, mikor nem volt a környékemen senki, aki tudott volna segíteni. A Blahától már minden simán ment. Meglepően simán.
Ha ezt vizsgának tekintjük, Budapest 4-est kap tőlem a kezdeti nehézségek miatt.
