Amikor tök jól vagy, mégis sárkányfűárust és kígyóbűvölőt látsz

Amikor tök jól vagy, mégis sárkányfűárust és kígyóbűvölőt látsz

Van az úgy, hogy az ember belecsöppen egy szituációba, és maga sem hiszi el, hogy az tényleg valóság. Mert olyan csak a mesében van, hogy a kígyóbűvölő, a mesemondó és a hastáncosnő – aki ráadásul férfi –, na meg a foghúzásra szakosodott sarlatán egy zsibongó tér közepén szórakoztatja a népet. És akkor még nem is mondtam, hogy a helyet Halottak terének hívják, és egy sebhelyes arcú sárkányfűárus is a közelben ármánykodik. Gyertek velem Marrákesbe.

Már többször írtam nektek arról itt a VOUS-n, hogy néhány évig Marokkóban éltünk. Előtte pedig Iránban, de most, hogy kígyó napunk van, egyértelmű, hogy Marrákesről kell nektek mesélnem. Arról a városról, ami konkrétan

a nyomorúságos középkor és a modern luxus keveréke, ahol kígyóbűvölők és vásári mutatványosok szórakoztatják a nagyérdemű turistákat.

A Dzsema el-Fna, azaz a Halottak tere elnevezés arra utal, hogy anno ide tűzték ki közszemlére az uralkodó parancsára kivégzettek levágott fejeit. Hátborzongató, a szellemek pedig mintha a mai napig ott lebegnének a város felett. Vonzanak és fogva tartanak. Örökre!

Mi köze a Szex és New Yorknak Marrákeshez?

Ha szeretnétek elképzelni, hogy hogyan is nézhet ki a város, nem kell mást tennetek, mint visszaemlékezni (vagy megnézni) a Szex és New York mozi második részére, amit Marrákesben forgattak.

Bár a sztori szerint a négy barátnő az Emirátusokban nyaral, ám a film címében megbúvó 3 betűs, pajzán szó miatt a forgatást nem engedélyezték az eredeti helyszínen.

Így került képbe Marokkó, ahol egyébként is rengeteg hollywoodi produkció készült. Hiszen sokkal megengedőbb, mint a muzulmán országok többsége.

Mi a titka?

Hogy Marrákes varázsos hely, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy turisták milliói keresik fel minden évben, ahol a hátizsákos turisták és a mesés keleti kényelmet keresők is megtalálják számításukat. Akik azért jönnek, hogy egzotikumot lássanak, azok biztosan nem fognak csalódni.

Itt minden annyira más, mint a nyugati világban, hogy az ember tényleg maga mögött hagyhat mindent, beletemetkezhet Marokkóba és élvezheti az életet.

Aki valóban ámulni akar, az nem húzódik vissza a luxusszállók argánolajjal kényeztető hammamjába, hanem beleveti magát a főtér embert próbáló forgatagába. A turistákat egyébként még a 17 halálos áldozatot követelő 2011-es bombatámadás sem rettentette el túlságosan, azóta is olyan ütemben szállnak le a városban a repülőgépek, mint ahogyan a távolsági buszok érkeznek a budapesti végállomásra.

Forrás:
Tóth Mariann

Attrakció, pá-pá-pá-pám!

És hogy mit lehet látni a vásári forgatagban, miért vett a városban sok-sok nemzetközi sztár házat – köztük Yves Saint Laurent, akinek látogatható is egykori otthona? A pálmafák, a terrakottaszínű házak, a bazári csecsebecsék és a kényeztető fürdők már elég vonzerővel bírnak, de a fő attrakció mégiscsak a vásári forgatag.

A főtéren mindenki azért produkálja magát, hogy a kíváncsiskodó tömeg tetszését elnyerve némi baksist csúsztassanak a kezébe. Ha maguktól nem, hát némi rábeszélésre.

A kígyóbűvölők csapata kobráknak fújja a muzsikát, aki pedig nagyon érdeklődő, az pikk-pakk azon veszi észre magát, hogy máris a nyakába került egy kígyó. Miközben egy marok is a pénztárcánk felé mutogat.

Aztán ott vannak a majmocskák pelenkával a fenekükön és lánccal a nyakukban (OMG), akikkel szintén fotózkodhatunk. Csináltathatunk cirádás hennatetoválást, majd végignézhetjük az akrobata fiúk mutatványát, a civil ruhában, felszerelés nélkül bokszoló srácokat és a mesemondó öregeket. Ez utóbbiakat leginkább a helyiek hallgatják, akiket különös kapcsolat fűz az történetmesélőkhöz, hisz mindegyikük élete meséjét keresi.

A legfurábbak azonban a hastáncosok, akik egytől egyig lefátyolozott, nőimitátor férfiak, hiszen egy muzulmán asszony idegenek előtt nem illegethetné magát ledér ruhában.

Ha pedig valakinek orvosi segítségre lenne szüksége, akkor azt is megoldhatja helyben.

Csak rá vár a kihúzott fogakkal megpakolt kempingasztala mellett egy óriási fogóval a fogorvos, valamint a mindenféle fura porokat, kenőcsöket, állati maradványokat és növényeket áruló vajákos ember.

A sárkányfűárus

Öt Marokkóban töltött évünk alatt több tucatszor voltunk Marrákesben. Imádtam, de a végén egyszersmind gyűlöltem is tömény báját. Most is hiányzik. Ilyen a szerelem!?

Volt egy kedvenc árusom is a bazárban, egy kissé összekaszabolt arcú, ettől-attól némileg megviseltnek látszó fiatalember. Varjúhájnak hívtam.

Nemcsak ő, de a portékája sem volt mindennapi. Volt persze illatos olaja és parfümje, amiből mindig vettünk ajándékba az itthoniaknak, de nem ez volt a fő vonzereje. A boltocskája telis-tele volt üvegekkel, amik varázsszereket rejtettek. Ő pedig csak mesélt és mesélt, miközben egymás után nyitogatta a tetejét a polcon sorakozó edényeknek.

Forrás:
Tóth Mariann

Mindennel gyógyítani és varázsolni lehetett. Black magic, black magic, ismételgette folyamatosan.

Voltak élő állatai, aprócska kaméleonok és leguánok, és kitömött vagy szárított herkentyűi is. A gyerekeink arcán némi rémület ült a döglött keselyűk, a kecskefejek, valamint az ismeretlen és felismerhetetlen állatok ismeretlen és felismerhetetlen testrészei láttán. „Varjúháj” ajánlgatott vevőinek fűszereket, mentát, citromfüvet is, de a vele kettesben maradó érdeklődőknek gyakorta felajánlott egyéb varázslatos (értsd: tudatmódosító) szereket is.

Marrákes és a magyar költő

Marrákesből dolgunk végezetlenül jöttünk el végül. A követségen dolgozók ugyanis a fejükbe vették, hogy emléktáblát helyeznek fel annak a háznak a falára, ahol Faludy György a világháború idején élt.

Faludy sok más európaival egyetemben – erről szól ugye az Oscar-díjas Casablanca című film is – Marokkóban várt arra, hogy vízumot kaphasson, majd egy hajóval elindulhasson a harcoktól távoli Amerikába.

A sikátoros medinában a férjem végül megtalálta azt a riádot, ahol a költő meghúzta magát, ám sajnos a helyiek nem járultak hozzá az avatáshoz.

Faludy egyébiránt rengeteg versben megemlékezett a városról, az országról, az itt élő emberekről és szerelméről, Amirról (igen, férfi volt). Marrákesről, a vásári forgatagról így mesélt:

A vásár tompa dobzenén

pörgött, szkizofrén költemény,

hol barmok s emberek husát

árulják s nincsen mirtuság,

sem irgalom, csak ifjúság.