Ő is akkoriban váltott pár centis fazonra. Másnap már az első óránk előtt feltettem neki a kérdést, hogy nem bánta-e meg, hogy levágatta a haját. Ő viszont rám mosolygott, és annyit mondott:

Nem vágattam le a hajam, csak már nem kell hordanom a parókámat.

Ez szíven ütött. Egyrészt mert azonnal tudtam, hogy Anett beteg volt – én meg egy bagatell kérdéssel mentem oda hozzá. Másrészt azért, mert nem értettem, hogy telhettek el hónapok úgy, hogy én ebből az egészből semmit nem vettem észre!

Senki nem vette észre! Az emberek figyelmetlenebbek, mint gondolnád. A gólyatáborban például egy közös táncolós feladat kellős közepén csúszott le a paróka a fejemről, én meg felkaptam a földről, és sírva rohantam a szobámig.

„Másnap ki sem akartam menni, mert azt hittem, mindenki erről beszél. Aztán szép lassan nyilvánvalóvá vált számomra, hogy senkinek nem tűnt fel semmi. Nem tudom, talán azt hitték, hogy valami vicces bulikellék csúszott le a fejemről?” – mesélte.

Én sem emlékszem az incidensre, pedig együtt táncoltunk. Ahogy arra sem, hogy valaha szomorúnak, levertnek vagy fáradtnak láttam volna őt.

„Az segített át az egészen, hogy baromi elfoglalt voltam az érettségi miatt. Tanulnom kellett a vizsgákra, hogy jól sikerüljön a felvételi – emlékszik vissza Anett.

– Nem értem rá az önsajnálatra, de lehet, hogy direkt foglaltam le magam valamivel mindig, mert nem akartam tudomást venni a bajról.

Hihetetlen, de az alatt az egy év alatt, amíg ez tartott, egyszer sem sírtam.

Az egész úgy kezdődött, hogy Anett elment hajat festetni. A fodrász vette észre hajmosás közben, hogy egy kétforintos nagyságú részen egy kopasz folt van a feje tetején. Ez elsőre még nem ijesztette meg. A szülei is azt mondták, hogy valószínűleg csak kitépte a hajvasalóval. Majd visszanő. Csakhogy a következő, fodrásznál tett látogatásakor már 20 forintos nagyságúra nőtt a kopasz folt…

Másnap elsőként érkezett a háziorvosi rendelőbe. Először vérvételre utalták be – ahonnan egy tökéletes vérképről szóló laboreredménnyel távozott. Utána a bőrgyógyászat következett – ahol kiderült, hogy nincsen semmilyen fertőzése. A következő a fül-orr-gégészet volt, ahol a manduláját vizsgálták meg, de azt is épnek és egészségesnek találták. A fogorvos sem talált semmi rendelleneset, pedig nemcsak ránézett a fogaira, hanem egy komplett panorámaröntgent is készített.

Forrás:

iStock, Pexels

Hónapok teltek el eredménytelen vizsgálatokkal, a kopaszodás pedig egyre erőteljesebb lett. Anett kifejlesztett egy spéci feltűzött frizurát, ami a megfelelő számú hullámcsattal minden hiányzó tincs helyét eltakarta egy még meglévő tinccsel. Csakhogy idővel eljött az a pont, amikor már nem volt mivel eltakarni a hiányzó foltokat…

Az anyukája vitte el egy parókaüzletbe, ahol fájdalmas szórakozás volt felpróbálni a mindenféle színben és fazonban kapható műhajakat. Végül azzal a darabbal távoztak, ami a leginkább hasonlított Anett eredeti frizurájára.

Távolról olyan volt, mint az én hajam. Közelről viszont kemény, merev és természetellenesen fényes volt. Biztos voltam benne, hogy mindenki tudni fogja, hogy parókát viselek.

Meglepő, de ez nem így történt. Egyedül azoknak tűnt fel a dolog, akik régóta ismerték – és végignézték, ahogy elveszíti a hajkoronáját. Az új ismerősök viszont semmi különöset nem láttak rajta. Merthogy időközben Anett sikeresen leérettségizett, és maximális felvételi pontszámmal került be az ország egyik neves egyetemére. Budapestre költözött, és a fővárosban járt tovább orvosi vizsgálatokra.

A Semmelweis-klinikán külön fejbőrszakértő bőrgyógyász vizsgálta meg, de ő sem talált semmi rendellenességet. Mégis azt javasolta, hogy nézesse meg újra azt az egészségesnek kikiáltott mandulát. A klinika fül-orr-gégész főorvosa következett. Bár ránézésre ő is épnek talált mindent, hosszas nyomkodás után arra jutott, hogy mégis be lehet gyulladva Anett mandulája, és a legjobb az lesz, ha kiveszik. Talán megoldja a hajhullás problémáját. Talán…

A műtétre napokon belül sor került – és bár nem volt jó élmény, mégis megkönnyebbülést hozott. Végre történt valami, ami lehet, hogy megoldja a problémát. A műtétet követően Anett naponta nézegette a tükörben a kopasz foltokat, és várta, hogy nőni kezdjen a haja – de nem történt semmi. Hónapok teltek el, és lassan elfogadta, hogy talán örökre parókát kell hordania. Közben bejárt az egyetemi órákra, és túlesett élete első vizsgaidőszakán is.

Már a végét járta a tavasz, és ő alig bírta elviselni a műanyag hajas parókát. Meleg volt, izzadt, és néha viszketett is tőle a bőre. Az egyik szünetben a vécébe zárkózva vakarta a fejét, amikor arra lett figyelmes, hogy tüsi hajat érez a foltok helyén. Igen, végre történt valami. Újra nőni kezdtek az elvesztett tincsek! 2 hónap telt el, mire rászánta magát, hogy az egyik legjobb budapesti fodrászszalonba menjen.

Amikor a fodrász hajmosás előtt a székbe ültetett, és megkérdezte, milyen frizurát szeretnék, lekaptam a fejemről a parókát. Ott ültem előtte a pár szál megmaradt, hosszú tincsemmel meg a tüsi foltjaimmal, és azt mondtam, csináljon bármit.

„Olyan hajat vághat nekem, amilyet csak akar. Na nem mintha olyan sok opciója lett volna kreatívkodni. Szerintem nem volt ilyen élménye korábban… Meredten bámult rám, és nem mert egy szót sem szólni” – mesélte.

Anett aznap 2 centis frizurával ment haza. Másnap magabiztosan jelent meg az egyetemen, pedig sokan kritizálták. Többen hangot adtak annak, hogy a hosszú haj jobban állt neki, ő viszont mérhetetlenül boldog volt.