„Naponta 16 000 gyerek hal bele elkerülhető vagy gyógyítható betegségekbe” – Az UNICEF-nél jártunk

„Naponta 16 000 gyerek hal bele elkerülhető vagy gyógyítható betegségekbe” – Az UNICEF-nél jártunk

Segíteni egy távoli ország ismeretlen gyermekének igenis jó érzés. Csak ezt nálunk még kevesen érzik és értik. Mint ahogyan az sem alapvető ismeret, hogy a gyerekeket az összes olyan jog megilleti, ami minket, felnőtteket. Sőt még extra jogaik is vannak. És nem csak kötelességeik, mint ahogyan azt sokan gondolják. Az UNICEF Magyar Bizottságánál dr. Lux Ágnes gyermekjogi igazgató mesélt a VOUS-nak arról, ők hogyan segítenek, mi hogyan segíthetünk, és hogy a gyerekek hogyan és kitől kérhetnek segítséget.

Az UNICEF-ről egyre többeknek már nem csak a karácsonykor küldhető képeslapok és a csillogó szemű, éhező árvák fotói jutnak eszébe – meséli Ágnes. Azt általában mindenki tudja, hogy egy gyermekeket segítő szervezetről van szó, ám az utcai adománygyűjtők igencsak csekély sikerrel dolgoznak.

Van, aki meg sem áll, ha megszólítják, bár egyszer az is megesett, hogy egy idős hölgy hazament, átöltözött szép ruhába, majd visszament adakozni.

UNICEF

Az ENSZ égisze alatt működő Nemzetközi Gyermek Gyorssegélyalapot 1946-ban azzal a céllal hozták létre, hogy a második világháború utáni Európában fagyoskodó, éhező és beteg gyerekeken segítsen. Azoknak, akiknek a háború borzalmait, a bombázásokat, a frontok többszöri áthaladását kellett túlélniük. Tevékenységüket 1965-ben Nobel-békedíjjal honorálták.

Kis baj, nagy baj

Az UNICEF programjai a legszegényebb országok legrászorultabb gyermekeit segítik. A szervezetnek van egy mérési rendszere, amely alapján az egyes országokat besorolja donor- vagy programországgá – magyarázta Lux Ágnes.

Figyelik a gyermekhalandósági mutatókat, a felnőtt és kiskorú lakosság arányát, illetve a GDP-t. Ezeket megvizsgálva Magyarország jó jövedelmű országnak minősül, hasonlóan valamennyi uniós országhoz, az USA-hoz, Ausztráliához és Japánhoz, amelyek így donorországokként gyűjtik az adományokat a humanitárius programok számára.

„Sokszor szokták kérdezni tőlünk, hogy miért nem itthon segítünk, hiszen itt is van bőven tennivaló. Ez nyilván igaz is, de azt is látnunk kell, hogy

hazánkkal ellentétben a Föld más részein még az is gondot okoz, hogy tiszta vízhez jussanak az emberek, hogy iskolába járjanak vagy alapvető orvosi ellátásban részesüljenek.

Itthon a gyermekjogok tudatosítása terén van nagyobb lehetőségünk, mi több, feladatunk. A két éve indult Ébresztő-óra elnevezésű gyermekjogi iskolai programunk részeként 4–12. osztályosoknak tartunk interaktív és játékos foglalkozásokat országszerte a gyermekjogokról és a gyermekek globális helyzetéről.

Egy-egy ilyen órán például azt is meg szoktuk kérdezni a gyerekektől, hogy ők mire használják nap mint nap a vizet. Rendszerint elmondják, hogy kezet mosnak, fürdenek, isznak, főznek vagy éppen virágokat locsolnak vele.

Amikor azzal szembesülnek, hogy vannak gyerekek, akik több kilométert gyalogolnak naponta azért, hogy a nehéz kannáikat megtöltsék iható vízzel a család számára, akkor maguk fogalmazzák meg azt, hogy valójában milyen szerencsés helyzetben élnek.

Az Ébresztő-óra foglalkozáson megtanulják, hogy mi az, amit itthon természetesnek veszünk, pedig más országokban elérhetetlen. Az ilyen órák végén rendszerint sokan jönnek oda hozzánk, hogy majd ők is az UNICEF-nél szeretnének dolgozni.”

Felelős vagy másokért

Hogy miért fontos másoknak segíteni, hogy mi az a globális felelősségvállalás, azt a gyerekekkel sokkal könnyebb megértetni, mint a felnőttekkel, akik sokszor mondják azt, hogy nekik se segített soha senki, akkor ők miért segítenének másoknak. Olyanoknak, akiket ráadásul nem is ismernek.

Az önkéntességnek nálunk még nem nagyon van meg a kultúrája. Az adományozók egyébként vállalatok és magánszemélyek is lehetnek. Ez utóbbiak között viszont sokkal több a szegényebb sorsú, mint a jómódú – összegezte Ágnes.

Vannak szabályok, és van a helyzet, amit meg kell oldani

Forrás:
Kerepeczki Anna

„Az UNICEF humanitárius programjai esetében csakis akkor és úgy tud segíteni, ha az adott ország kormányával erről megállapodást ír alá. A menekültválsággal azonban új helyzettel találtuk magunkat szembe.

Hiába volt például egy szír kisfiú rászorulva a segítségre, itt Európában, az adott országgal való megállapodás híján, közvetlenül semmit nem tehettünk érte, míg hazájában, Szíriában viszont igen.

A New York-i központ ezért tárgyalásokat kezdeményezett a menekültválsággal érintett több európai ország vezetésével, amelynek eredményeképpen Németországban és Szlovéniában már tudtunk segítséget nyújtani a menekültként érkezett gyerekeknek. Máshol viszont még sajnos nem.”

Senki se haljon meg megelőzhető betegségekben!

„A Higgyünk a nullában! elnevezésű kampányunkban arra hívtuk fel a figyelmet, hogy világszerte rengeteg gyermek hal meg 5 éves kor alatt, azért, mert nem jut hozzá azokhoz a dolgokhoz, amik például nálunk evidenciák. Ilyen az előbb említett ivóvíz vagy épp a védőoltások és az orvosi ellátás.

A kiszáradásos hasmenésbe, a kezeletlen tüdőgyulladásba, az oltással megelőzhető betegségekbe naponta még mindig 16 000 gyerek hal bele úgy, hogy azok könnyen elkerülhetőek vagy gyógyíthatóak lennének.

Az UNICEF-nek az is feladata, hogy az adományozók segítségével ezen változtasson, hogy a programországokban közösen javítsunk az ott élők életkilátásain vagy életminőségén.”

Egy pofon már erőszak?

Forrás:
Kerepeczki Anna

„Mivel hazánk donorország, így az UNICEF Magyar Bizottsága Magyarországon adománygyűjtést folytat a globális programok számára. Fontos vállalásaink közé tartozik azonban helyi szinten is a gyermekjogok védelme – mesélte Lux Ágnes.

– Az iskolákban, ahová interaktív előadásainkkal eljutottunk, minden második diák úgy gondolta, hogy nem számít erőszaknak egy pofon, ha az nem hagy nyomot.

Mint ahogy a bántalmazás egyéb fajtáival sincsenek sokszor tisztában. Ha viszont nem ismerik fel ezeket, hogyan is tudnának segítséget kérni.

Ebben adhat nekik támogatást például a HelpAPP elnevezésű, ingyenesen letölthető mobilapplikációnk, ami akkor is segítséget jelenthet, ha ők vannak bajban, hiszen ezt jelezni tudják vele a megfelelő helyen, mentőt vagy rendőrt tudnak hívni, de gyakorlati tanácsokkal is ellátjuk a gyerekeket azokban a helyzetekben, ha például verekedést látnak, vagy őket bántják.

Megmagyarázzuk, hogy mi számít zaklatásnak az osztálytársak vagy más személy részéről, mi az a megszégyenítés, milyen rejtett vagy nyílt bántalmazási formák fordulhatnak elő az életükben, azokra hogyan tudnak reagálni, kihez fordulhatnak segítségért akkor is, ha reménytelennek látják a helyzetet vagy tehetetlennek érzik magukat.

És persze arra is segítünk ráébreszteni őket, hogy ők meddig mehetnek el másokkal szemben.”

Forrás:
Kerepeczki Anna
Forrás:
Kerepeczki Anna
Forrás:
Kerepeczki Anna
Forrás:
Kerepeczki Anna