„A gyerekem nem jelent akadályt az ismerkedésben, sőt inkább egyfajta szűrő” – avagy hogy ismerkedjenek az egyedülálló anyukák?

„A gyerekem nem jelent akadályt az ismerkedésben, sőt inkább egyfajta szűrő” – avagy hogy ismerkedjenek az egyedülálló anyukák?

Annak ellenére, hogy szinglik alatt leginkább a 20-as, 30-as éveikben járó, egyedülálló, jól szituált, gyerektelen nőket értjük, szerintünk mégis idetartoznak az egyedülálló anyák is. Vajon ők hogyan pasiznak? Hol és hogyan ismerkedhet egy gyerekes anyuka? Hogyan tud időt szakítani az egyedül ellátott gyereknevelés mellett a magánéletére is? Lássuk a válaszokat!

Sok ismerősömtől megkaptam már: „Lilla, a te történeted sokaknak ad erőt!”, és valóban nagy szerencsém van, hiszen a második férjemet a Tinderen ismertem meg, az azóta eltelt két év alatt pedig nemcsak összeházasodtunk, de a kisfiam egy kishugit is kapott ajándékba.

Bár nekem villámgyorsan jött az új szerelem az életembe, azért azt ez alatt a rövid idő alatt is megtapasztaltam, hogy bébiszitter híján tényleg csak a neten, online van lehetősége ismerkedni egy anyukának.

Amikor ehhez a cikkhez kerestem alanyokat, nem igazán jártam sikerrel. Az egyedülálló anyukák nem azért nem akartak csak keresztnévvel sem nyilatkozni erről, mert féltek, kiderül, kik is ők, hanem mert nem szívesen beszélnek életük ezen fájó részéről, bántja őket.

Anikó, aki egy iskolás kisfiú mamája, és végül vele leveleztem a témáról, egyből a nap címén kezdett gondolkodni:

Szingliparadicsom. Alapvetően szerintem abból kell kiindulni, hogy a paradicsom lényege a vágyott állapot, ezt jelenti a szó maga. A szingliség meg pont az ellenkezője. Szerintem a szinglik 99 százaléka nem szeret az lenni.

Miután Anikó és a férje szétköltözött, Anikó egy betegséggel küzdött, sok-sok műtéten esett át, így érthető, hogy kezdetben nem érdekelte az ismerkedés. „Jóval később, öt év múlva kezdett el foglalkoztatni, de akkor is csak módjával, fokozatosan vágtam bele.”

Azóta folyamatosan váltakoznak a keresés és a váratlan találkozások időszakai: „Online és offline is ismerkedem, van, hogy villámgyorsan elém sodor valakit az élet, de van, hogy hosszabban kell keresgélni.” Az elmúlt években hosszabb és rövidebb kapcsolatok is voltak az életében. És hogy hol ismerkedik offline?

Offline nem úgy ismerkedem, hogy ismerkedési szándékkal megyek valahova. Úgyhogy nagyjából bármi beletartozhat, az utcától, a rendezvényen és a bulin át a többfős baráti vacsoráig.

Ezt a részét nem/sem kell szerencsére túlgondolkodni, elég csak leginkább nyitottnak maradni.”

Anikó kiemeli, hogy amikor ismerkedik, akkor nem szingli anyukaként, hanem nőként teszi ezt.

Talán a nyolc év alatt egyetlenegy férfinak okozott problémát, hogy van már gyerekem.

Persze az időbeosztás szempontjából nyilván nehezebb, hiszen az feszesebb, mint ha nem lenne gyerekem, de nem ez a probléma. Egy gyerektelenhez képest valószínűleg elég keveset tudok elszabadulni otthonról, de a házasságom gyerekes szakaszához és más, gyerekes családok szüleihez képest szerintem kimagaslóan sokat, kéthetente péntektől vasárnapig.”

A patchworkcsaládokról már írtunk, de egyelőre Anikót ez nem foglalkoztatja:

„Úgy gondolom, manapság alapvetően vannak problémák az ismerkedéssel, tartós kapcsolatok kialakításával – gyerek nélkül is.

Forrás:
iStock, Pexels

Mivel a volt házasságom óta nem bútoroztam még össze senkivel, így nem tudom, hogyan működne, de biztos, az, hogy van gyerekem, az ismerkedésben nem jelent akadályt. Sőt inkább egyfajta szűrő, ami remekül működik.

Az elmúlt években egy kapcsolata sem fordult annyira komolyra, hogy bárkit is bemutatott volna a fiának, ez persze nem azt jelenti, hogy ne tudna róla, hogy anya randevúzgat:

„Egyszerűen senkivel nem merült fel az összeköltözésnek még a lehetősége sem – és nem azért, mert el sem tudtam képzelni –, így aztán nem láttam értelmét bemutatni és hagyni megszeretni a gyerekemnek valakit, aki csak ki-be járna az életünkből. Nálam ez így alakult, tudom, furának tűnik.

De ő már valóban elég nagy és rettentő magas az érzelmi intelligenciája, így van, hogy folyamatokról, helyzetekről mesélek neki. Még ismeretlenül is tűpontos meglátásai, már-már jóslatai vannak, és én szem előtt is tartom ezeket. De még mindig hiszem, hogy van olyan, akit érdemes bemutatni neki.