Vállaltatok már valaha diákmunkát? Éreztétek már magatokat kizsákmányolva egy áruház polcai között? Nem kaptatok elég pénzt az idegőrlő call centerezés után? Bezsírosodott a hajatok a gyorséttermi sült krumpli sütése közben? Megfújt a légkondi a kávézó pultja mögött? Elvágtátok az ujjatok fénymásolás közben? Fogalmatok sincs, milyen szerencsések vagytok...
Az imént felsorolt dolgok valóban kellemetlenek, de higgyétek el, rengeteg ember cserélne veletek a világban, mikor ilyenek miatt panaszkodtok.
Ha legközelebb rátok jön a hisztizhetnék, gondoljatok arra, sokkal rosszabb helyzetben is lehetnétek.
Mondjuk nem az internet, hanem fegyveresek szereznének nektek munkát. Elszakítanának benneteket a családotoktól (ha szerencsétek van, nem ölnek meg közületek senkit), majd – biztos, ami biztos alapon – porig rombolnák a házatokat. Ha mindez nem lenne elég, a munka nem szellemi, fizikai lenne: gyémántbányászat.
Most biztosan azt gondoljátok, ez veletek soha nem fordulhat elő. Nagy valószínűséggel nem is fog. De nem azért, mert ilyenre még soha nem volt példa, egyszerűen csak jókor, jó helyre születettek.
Ha 20-25 évvel korábban és kb. 5 ezer kilométerre innen délkeleti irányba, Sierra Leonéba dob le benneteket a gólya, valami ilyesmi sors várt volna rátok. Ha azon „szerencsések” közé tartoznátok, akiknek nem vágták le a kezét (és nem is erőszakoltak meg), véres gyémántok után kutatnátok. Ha ti nem is, a fiútestvéretek 100%, hogy ezt csinálná.
Miért véres gyémánt?
Ha eljutottál eddig, nyilván sejted, mi a válasz a kérdésre. Az ékszerboltok csillogó drágaköveihez vér tapadt. Csak Sierra Leonéban 1991 és 2001 között több mint 50 ezer ember vére.
Magát a kifejezést azokra a gyémántokra használják, melyek bányászata háborús övezetekben történik, illetve finanszírozó szerepet töltenek be a harcok folyamán.
A szókapcsolat azért jött létre, hogy felhívja a figyelmet a kereskedelem sötét oldalára. Véres gyémántok főként a polgárháború sújtotta országokból, többek közt Angolából, Elefántcsontpartról és Sierra Leonéból kerültek a világpiacra.
Mint a filmeken (is)
Ha valaki látta a Leonardo DiCaprio nevével fémjelzett Véres gyémánt című filmet, nyugtázhatja, minden valósághű volt, amit látott. Leszámítva a női főszereplő botrányosan gagyi fotós mozdulatait.
A film a kilencvenes években játszódik. Egy kiégett csempész, egy újságíró és egy Sierra Leone-i férfi történetét mutatja be. A két részre szakadt ország felett a lázadók és a kormányerők marakodnak.
Felfogásuk különbözik – előbbiek tizenéves gyerekeket vesznek rá agymosással emberölésre, utóbbiak zsoldosokat fogadnak –, céljuk mégis ugyanaz: minél nagyobb szeletet hasítani a gyémánttortából.
Ha nincs kéz, nincs szavazás
Ebben az időben a gyilkolás és a csonkítás mindennapos volt. A lázadók úgy tartották, ha nincs kéz, nincs szavazás, ha nincs szavazás, nincs változás sem.
Azzal persze senki sem törődött, hogy ártatlan gyerekek életét tették tönkre ezzel örökre, mindenki csak a gyémántokra és a pénzre gondolt.
Akiket fizikailag alkalmasnak találtak, bányákba vitték, és napi 14-16 órát dolgoztatták.
Hogy mit tudott erről a nő, akit valahol a világban gyémántgyűrűvel jegyeztek el? Semmit, de élete legszebb napján nem is valószínű, hogy érdekelte volna…
Meg is oldották, meg nem is
A Kimberley-egyezmény lett volna a várva várt megoldás, az ENSZ, a gyémántipar képviselői, valamint a gyémántkitermelő országok képviselő írtak alá. A célja, hogy a kereskedelembe ne kerülhessenek be a véres gyémántok. Ha felülvizsgálják a kövek származási helyét, megakadályozhatják, hogy háborúkat pénzeljenek velük.
Ennyire egyszerű lenne? Nyilván nem. Ahol értékes áru van, ott mindig lesznek csempészek.
Bár a piac sokkal tisztább, mint 20 évvel ezelőtt, még mindig könnyű átvinni a gyémántokat az úgynevezett „tiszta országokba”, azután pedig már senki sem tudja megmondani, milyen körülmények között bányászták.
Az országokban, ahol már nem lázadók dolgoztatják rabszolgaként az embereket, vállalkozások vették át a bizniszt. A körülmények még mindig szörnyűek, a munka még mindig nehéz, ami persze nemcsak a gyémánt-, hanem a legtöbb bányára igaz. És nem csak Afrikában. Ami pedig a pénzt illeti, rá sem néznél annyiért az ásóra.
Ha vér már nem is annyi, verejték még mindig rengeteg tapad a gyémántokhoz…
