„Szenvedtem, fájt és alig bírtam felkelni” – Ilyen volt életem első női bokszedzése

„Szenvedtem, fájt és alig bírtam felkelni” – Ilyen volt életem első női bokszedzése

Divatimádó lányként egyértelmű volt, hogy a Fel a kesztyűt napunkon a divatról szeretnék nektek írni. Kesztyűtrendek, mivel és hogyan hordjuk, tudjátok. Aztán úgy döntöttünk, mi lenne, ha kilépnék a komfortzónámból és ellátogatnék egy bokszterembe, egy női bokszedzésre. Hogy mi lett belőle? Elmesélem!

Budán a Gentlemen Fight Clubot választottam és egy magánórát Dömsödi Renáta profi ökölvívóval. Nem tudtam, mire számítsak, de a szerkesztőségben jókat viccelődtünk:

Budán bokszolni olyan, mint a nyolckerben kaviárt enni.

Viccet félretéve izgatottan vártam a nagy napot, amikor – hacsak egy órára is – de közöm lesz a bokszhoz. Korábban ugyanis nem sok volt. Mindig is királylányos, kissé „nebáncsvirág” lány voltam, így nem meglepő, hogy az ökölvívás távol állt tőlem.

Pár éve karácsonykor a család Jézuskája egy Xboxot hozott nekünk, így akkor első dolgom volt kipróbálni, milyen, amikor az ember felhúzza a kesztyűt. Nem túlzok, verhetetlen voltam. Utálok veszíteni, így ahogy elindult a virtuális meccs számolója, püföltem az ellenfelet, ahogy csak tudtam.

Azóta Renitől tudom, hogy nem a gyorsaság és az erő a legfontosabb, hanem a technika. Így lehet, hogy a tévé előtti győzelmem csak a véletlennek volt köszönhető.

Dömsödi Renáta, ökölvívóedző

Dömsödi Renáta profi ökölvívó, aki karrierjét tíz évvel ezelőtt kezdte New Yorkban, ahol fitneszedzőként dolgozott. Jelenleg Budapesten a Gentlemen Fight Clubban tart edzéseket főként nőknek, akik szeretnének megismerkedni a boksszal, az önvédelemmel, vagy csak fogyni vágynak. Ha még több infót szeretnétek megtudni Reniről, látogassátok meg a Facebook-oldalát.

Tele izgalommal és várakozással érkeztem az edzőterembe, ilyen helyre már három éve nem tettem be a lábam. Renáta pedig az első pillanatban közölte, ő bizony rendes bokszedzést fog nekem tartani. El is vonultam az öltözőbe, hogy felköthessem a gatyámat, szó szerint.

Bemelegítéssel kezdtünk, átmozgattuk minden izmomat, karokat, vállakat, térdet, bokát, csípőt. Egyszóval mindent, amit kell. Néhány kilós súlyzókkal készítettük fel a karomat az intenzív edzésre, ezután Reni felkötötte a bandázst és kezdődhetett a lényeg.

Tükör előtt állva elmagyarázott, megmutatott minden lépést, fogást, technikát, amit egy kezdő bokszedzéshez tudni érdemes. Így tudtam meg tőle azt is, miszerint mennyire fontos, hogy a térdünk egy icipicit mindig rogyasztva legyen és felvegyük a Quasimodo-pózt.

Mert hogy ez a rogyasztott állás nélkülözhetetlen a jó ökölvíváshoz. De jöjjön a lényeg, a technika! Ami a lehető legfontosabb dolog a boksznál. Mondhatjuk ugyanis, hogy ha nem jó a technikád, akkor lehetsz akármilyen erős, nem fogsz győzni. Nem izomból kell ütni, hanem érzésből, ha lehet ezt mondani.

Megpróbáltam hát ellazítani a kezemet és lendületből ütni, nem izomból. Volt, hogy sikerült, volt, hogy nem.

Forrás:
Molnár Anikó

Az ütések mellett a lábakra és a lépésekre is oda kell figyelni, mert sosem tudhatod, mennyire áll épp közel vagy távol az ellenfél. Néha kissé úgy éreztem, mintha táncolnánk. Reni jobbra lépett, én pedig követtem. Olyan is előfordult azonban, amikor ellenkező irányba léptünk.

Ahogy Reni mondaná, ez azért történt, mert én szerettem volna irányítani a dolgokat. Rá kellett jönnöm, hogy itt nem én irányítok, nem tudom, mi lesz a partner következő lépése, hiszen nem vagyok gondolatolvasó.

Forrás:
Molnár Ancsa

Éppen ezért kiváló ez a sport/edzésforma azoknak, akik a hétköznapokban szeretnek irányítani, vagy egy kissé „kontrollmániások”. Itt hamar megtanulja az ember, hogy a dolgok nem mindig úgy történnek, ahogy mi eltervezzük. A személyiségfejlesztő hatása mellett pedig tökéletesen tisztítja az elmét. Rég éreztem már olyat, hogy volt két óra az életemben, amikor ébren voltam és nem agyaltam, kattogtam, stresszeltem valamin. Itt teljesen kikapcsoltam, nem rágódtam a múlton, se a jövőn.

De térjünk is vissza a ringbe. Igen, oda, merthogy belekóstolhattam, milyen is ott állni. Ahogy Reni tartotta a ringet körülvevő kötelet, már hallottam is a fejemben az Eye of the Tigert. Na jó, nem. Mindenesetre jó érzés volt belépni.

Itt kezdődött az igazi boksz része, amikor hol bal-, hol jobbegyeneseket kellett ütnöm, majd felváltva. Nem fogok hazudni, hamar kipurcantam, de ez köszönhető annak is, hogy valahogy mindig elfelejtettem nagyokat lélegezni, ütéskor pedig kifújni. Pedig ez az, ami nélkül nem lehet igazán küzdeni.

Mert egy hatásos bokszedzés olyan, mint egy jó pornófilmforgatás. Mindenki hangosan liheg.

– mondja Reni, és valóban így van, a többi ott edző fiatal is lihegett, sőt, nyögött is, hiszen így lehet igazán leginkább ellazulni és nagyot ütni. Na, meg mondom, megfulladni sem akar senki.

Forrás:
Molnár Ancsa

A ringben töltött edzés után jöhetett végre a levezetés. Azt gondoltam, ez lesz a legkellemesebb része, kifújom magam, szusszanok és viszontlátásra! Azonban a levezetés szinte ugyanúgy telt, mint a belemelegítés: súlyzózás, szenvedés, felülés, szenvedés. Gondolhatjátok. Végül Reni odajött, átmasszírozta a hátamat és segített nyújtani.

Igen, ez volt a nap fénypontja.

Forrás:
Molnár Ancsa
Forrás:
Molnár Ancsa

Habár most alig tudtam felnyitni a laptopot, hogy megírjam a cikket, az élmény felejthetetlen volt. Azóta is büszke vagyok magamra, hogy túléltem, végigcsináltam, ráadásul élveztem is. Fontolóra vettem, hogy be kéne iktatnom az életembe legalább heti egy ilyen edzést, mert szuper energiákkal töltött fel. A testem át lett mozgatva, a lelkem kicsi megnyugodott és a gondolataim is kitisztultak, legalább pár óra erejéig.

Köszönöm az edzést, Reni! Szerintem még látjuk egymást. :)

Forrás:
Molnár Ancsa